SÁRKÖZI ZSUZSA
Ez egy olyan sport, amit nem négyévesen kell kezdeni, mint sok mást, hanem 9 éves kor tájékán vagy kicsit később, pontosan azért, mert itt nemcsak fizikai erőnlétre és ügyességre van szükség, hanem tiszta, elvonatkoztatásra képes elmére is, a térképolvasás és értelmezés miatt.
A tájékozódási futás Kolozsváron immár hetvenéves múlttal rendelkezik. A tinédzserek edzésével most főleg Tőkés Árpád foglalkozik a TranSilva sportklub keretében. A legkisebbek számára a tavalyelőtt indult kezdeményezés a Waldorf-iskola kisiskolásai számára, amely szülői támogatásra talált, s délutáni foglalkozás gyanánt a kisdiákok megtanulták a térképpel való tájékozódás alapjait. Ezeket a foglalkozásokat László F. Csaba (mindenki Csaba bácsija – a korábbi generációk egyik edzője) és Simon Gyöngyi többszörös országos bajnok tartotta.
Az ilyen jellegű foglalkozások kiterjesztését szerette volna idén megvalósítani a Pro Orientare Társaság több kolozsvári iskolában. A járvány azonban „közbeszólt”, s a tervet egyelőre ellehetetlenítette. Így még az iskola megkezdése előtt, augusztus 24–28. között hirdettek meg egy nem be- hanem kijárós tábort, pontosabban az erdőbe kijáró „tábort”. A hét öt napján 25 gyermekkel foglalkoztak, kis csoportokban, játékosan, a Molnár Zoltán–Bolla Emese tanító házaspár bevonásával, akik nemrég nyertek betekintést ebbe a sportba, és úgy vélik, kincs rejlik benne nemcsak a gyerekek számára, mind értelmi fejlődés, mind a természettel való kapcsolódás szempontjából is. Az ő bevonásuk nagyon fontos volt, mert a szervezők a gyermekekhez saját igényeik szerint akartak szólni, hogy a foglalkozást rájuk hangolják.
Az ötletgazda Simon Gyöngyi és András elmondása szerint a tanítók tapasztalatát segítségül hívva sikerült nem a gyermekeket igazítani a tábor programjához, hanem a tábor programjait a gyermekekéhez. A játékos feladatokat Csaba bácsi módszere alapján tervezték. A résztvevők – egy kis felkészítés után – egyénileg oldották meg ezeket, és kedvükre elidőzhettek a feladatokon, majd utána megbeszélték a tapasztalataikat a kiscsoport vezetőjével. A feladatok élvezetesek voltak, és a gyermekeknek gyakran volt sikerélményük. Első délelőtt úgynevezett tájrajzot készítettek, majd ugyanazon táj térképes „rajzát” megismerve rövid „pályát” is bejártak ezen. Délután a térképen kijelölt útvonalon haladtak, és megfigyelték a tereptárgyakat, sőt ezeknek a térképjelét is lerajzolták egyénileg.
Második nap már kipróbálták a vezetővonalakon való haladást (például ösvényeken, bozótszélen, patak mentén). Harmadik nap az úton való haladást, az útelágazások megfigyelését gyakorolták, szabadidős tevékenységként pedig gombaismerettel foglalkoztak. Negyedik nap az iránytű használatával foglalkoztak, megismerkedtek az „irányszög” fogalmával játékos, gyöngyfűzős feladat segítségével: megadott irányban kellett haladni, és az illető irányvonalon talált vedrecskéből minden alkalommal ki kellett venni egy-egy gyöngyöt, és felfűzni azt. Több próbálkozás során egészen szép kis füzért készítettek a gyermekek, amelyet másnap már büszkén hordtak. Utolsó nap pedig majdnem igazi versenypályán próbálhatták ki magukat, elektronikus időmérővel. A gyermekek könnyen s szívesen tanultak, nyugodt, türelmes, jó hangulat volt és mindannyian jól érezték magukat (a szervezőket is beleértve). A „tábor” végén minden gyermek személyre szóló elismervényt, oklevelet kapott.
Amennyiben a járványhelyzet lehetővé teszi, a szervezők a foglalkozások folytatását tervezik, amelyekre más, 9–12 éves érdeklődőket is szívesen látnak a helyek függvényében. Erről a Pro Orientare Társaság Facebook-oldalán tájékoztatják az érdeklődőket.
Mivel a tanügyminisztérium a járványhelyzet miatt az iskolai sportkörök esetén a csapatsportok helyett az egyéni sportokat javasolja, köztük a tájfutást is, a Pro Orientare Társaság képzést szervez a testnevelő tanárok számára október elején az Apáczai Csere János Líceumban.
Borítókép: Könnyen megy az erdei sport
