Szükségünk van-e bankokra?

Bankok szerepe a gazdaságban

Szükségünk van-e bankokra?
Cseperedő közgazdászként, ahogy az egyetem könyvtárát látogatva az elolvasott gazdasági cikkek listája hosszabbodott (akkoriban még az egyetemista diákok többsége először a könyvekés nem az internet oldalait lapozta fel... ma már ez nem annyira kézenfekvő...), egyre inkább úgy tűnt, hogy a bankok valamilyen nagyon különleges, speciális helyet foglalhatnak el a gazdaság vérkeringésében. A szemináriumokon, a különféle szakmai anyagokban újra és újra előbukkantak a hitelek, a megtakarítások, a pénzintézetek, a monetáris politika és általában a pénzügyi rendszer fogalmai.

A 2000-es évek derekán nagyságrendileg negyven bank volt jelen a romániai piacon, akik több millió ügyfelet szolgáltak és szolgálnak ki ma is. Magánszemélyeket, akik egymástól teljesen eltérő foglalkozással rendelkeznek, vállalatokat, amelyek különböző iparágakban tevékenykednek. Ezzel párhuzamosan a bankoknak akkor gyorsan(mostmár inkább csak lassan) növekvő, nagyon sok milliárd új lejes hitelportfóliójuk volt.Ez szinte felfoghatatlanul sok pénz egy egyetemista szemszögéből, és mindezgyakorlatilag egy maroknyi hitelintézetnél koncentrálódik. Nagyon izgalmasnak éreztem a bankoknakezt a fajta komplex világát (ez szerencsére ma sem változott, sőt). Úgy gondoltam, hogy a bankároknakbiztosan mindenhez kell érteniük(errőlma már nem vagyok ugyanúgy meggyőződve), és amíg egy-egy vállalat "csak" a saját iparágát ismeri, addig a bankok teljes egészében látják a gazdasági folyamatokat.Ekkor kristályosodott ki, hogy egy ilyen szervezetbenszeretnék dolgozni - mi lehet ennél izgalmasabb egy kezdő közgazdász számára?! A bankok neve akkor egyébként is inkább pozitívan csengett (azok a régi szép idők...”).

Sok millió ügyfél, nagyon sok milliárdos hitelportfólió..., ésmost, a gazdasági válságtapasztalatainak árnyékábanmégis feltevődhet a kérdés sokakban, hogy valóban szükség van a bankokra, nem működne a világ nélkülük? Mi az a fontos és különleges szerep, amit betöltenek a gazdaságban?

Szakmai kurzusokon rendszerint azt illik elmondani, hogy a pénzügyi közvetítő rendszer legfontosabb feladata, hogy összekapcsolja a megtakarítással rendelkezőket azokkal, akiknek tőkére van szüksége.Kicsit más megközelítésből,hogy a rendelkezésre álló forrásokat eljuttassák a megfelelő helyre. Amíg kisebb összegről van szó, valószínűleg a forrásszerzés sokaknak nem jelent különösebb problémát. Kölcsön lehet kérni a családtól, a barátoktól vagy esetleg egy tehetősebb ismerőstől. Azonban amikorlakásvásárláshoz vagy egy vállalat új gyártóüzeméhez szükséges tőkét kell összegyűjteni, a feladat szinte kilátástalanná válhat(a szomszédoktól még a legtehetségesebb vállalkozónak is enyhén szólva izzasztó munka volna összegyűjtenie több millió eurót... és mi se biztos, hogy egy állítólag tehetséges vállalkozónak szeretnénk odaadni nehezen összekuporgatott megtakarításunkat). A bankok, a pénzügyi közvetítői rendszer részeiként pontosan erre a problémára nyújtanak megoldást.

Természetesen ezzel nincsenek egyedül, elég ha csak a tőzsdékre gondolunk, ahol a befektetők részvényeket és gyakran kötvényeket is vásárolhatnak. Azonbantalán azt nem nehéz belátni, hogy ez és az ehhez hasonló direkt finanszírozást feltételező alternatívák (amelyekből egyre több akad a digitális átalakulásnak köszönhetően)egyelőre nem képesek a bankok megszokott betétgyűjtési és hitelkihelyezési funkcióját helyettesíteni (és nem is volna felelős döntésmindenkit részvénybefektetésre ösztönözni...). Ez főleg igaz Románia és általában az európai kontinens esetében, ahol a pénzügyi rendszer legfontosabb alappillérét a kereskedelmi bankok jelentik. Viszont a helyzet nagyon eltérő az Egyesült Államokban. A tengeren túlon a részvénypiac és méginkább a kötvénypiac a megszokott banki hitelezéshez hasonlófontos szerepet játszik a gazdaságban(talán erre mondhatnánk, hogy “Amerika bizony messze van”).

Ezek alapján levonhatjuk a következtetést, hogy a bankoknak most is számos alternatívája van. Azonban a gazdaság számára semmiképpen sem kedvező, ha a hitelintézetek tevékenysége nehézkessé vagy akadozóvá válik.

Itt egy pénzügyes diákok által jól ismert mondatotérdemes felidézni, amit még egy kedves tanárnőmtől tanultam talán első éves egyetemistaként: “a hitel híja szinte minden mozgást elakaszt”.Az idézetneméppenúj, Széchenyi István Hitel című művéből származik, 1830-ból. Ennek ellenére mégis érvényesnek tűnik(pedig azt gondolhatnánk, hogy a pénzügyi világ azóta nagyott változott...). A 2008-as válsággal kapcsolatos tapasztalatok mindenesetre ezt támasztják alá. A krízis kirobbanásakor a források szinte az egyik pillanatról a másikra tűntek el a piacokról, tovább nehezítve a már egyébként is romló gazdasági kilátásokat.      

 Bálint Csaba makrogazdasági elemző, OTP Bank Románia