Korszerű házassági történet Búzási Gyopár animációja: elképesztő akadályok, mesés küzdelmek, világraszóló győzelmek és… boldogan éltek, míg meg nem haltak? Triatlonhős királyfi nyeri el a királylány kezét 21. századiasan mulatságos mozzanatokkal megszakított bajnoki futam végén, hogy a prózai hétköznapok megfejtsék számu(n)kra a boldogság titkát. Nem a cél, hanem az út – száz éve is, nemcsak a folyamatos interaktivitást, pörgést követelő okostech világban. Az utolsó mese Ottlik Géza szövege alapján készült.
A fiatalság most itt van a diófa alatt – akkor is, ha nincs, hiszen valójában csak hozzáállás kérdése. Végtelenül lassan csordogáló hűvös nyáréjszaka, a falu sötétben kóborló postása – inkább szórakozott, mint spicces –, akiről mindenki azt állítja, hogy részeg, az is, aki tényleg kicsivel többet kóstolgatta a vörösbort. Egymáshoz látszólag nem kapcsolódó véletlenszerű jelenetek láncolata a mámoros éjszakában, hajnali részegség összefüggéstelenül felvillanó emlékképei. Farkas Ágnes Anna kisfilmje (Játsszuk tovább) az örökkön való találkapad és véget nem érő gyermekkor balladája.
A pénzzel együtt vándorolunk a protekciós postáskisasszonytól a nyugdíjas bugyellárisába, az unoka zsebéből a késelő zsebtolvajhoz, az éjjel-nappalis Klárika kasszájából a meddő házasságban tipródó rendőr megszállottan takarító nejének útjába. „Belefáradtam.” „Biztos csak menstruál.” „Valahogy csak lesz. Soha nem volt, hogy ne lett volna.” Közhelyek, sztereotípiák, életszagúan változatos helyzetek. Aszalos Géza lecsúszott figurájának, Kolcsár József rendőrének, az élet földhözragadtságának természetessége. Frunza Roland filmje (Vándorol a pénz) társadalmi látlelet hétköznapi alakok hétköznapi életéből, ahol a szomszédra és magunkra ismerünk.
Etűd a fotográfiáról Gábor Balázs vizsgafilmje. Ülök és nézem, látom, hallom és hallgatom a hajót kötéllel húzó alak hiábavaló erőlködését, a metronóm ütemére kattogó városhangyaboly nyüzsgését, majmok csendéletét, éjszaka neszelő rókák osonását, Föld totálképét a Hold perspektívájából űrhajót botokkal ösztökélők ritmusára. Spárgán szárnyverdeső fotográfiákról tovacsorog a képköltemény, pupilla, gondolatmenet. Árnyékát falra égettető rajzművész sifitelő ceruzahegyén bontakozik ki a fotográfia élesen fekete-fehér filozófiája. Ahányszor nézed, annyiféleképpen és annyi újabb és újabb megfejtendő részlettel.
Egy év története öt pazar élménypercben László Barna koronaallegóriája (Freedom Rider). Látszólag csupán egy magányos Corvette kitörése a bezártságból, éjszakai lóerő-fitogtatás, engedetlenség, beletörődés, hatósági legyintés, bekuckózás. Benne van minden, amit a járvány karanténsága alatt megéltünk. Pedig csak két képsorban halljuk a híradót, látjuk a fertőtlenítőbrigádot. A többi gépi önjárás. Kiszabadulás. Finom követelőzés. Társas végkifejlet. Menekülés egymásba. Minden képkocka a helyén, minden szín pixelre illeszkedik a másikhoz, tökéletes a mértan és a kémia, fény és árnyék éles társulása, semmi felesleges tötyögés, patikamérlegen hang és csend és hatásszünet és megannyi kavargó érzelem. Na és az a gumipuszi…
Zoé nem akar ennek a filmnek a főszereplője lenni. Végül is… teljesül a vágya. Ha úgy nézzük. Ott van kiútnak a görbe fokú létra. Főszereplőnek pedig a rokokósan roskadásig díszített asztal. Még inkább a leves. A Leves. Az nagyon fontos. Zoét végül nem biztos, hogy megtaláljuk. A színpadi képekkel kényeztetés közepette nem vettem észre, mikor telt el tizenhét perc. Mínusz a stáblista. Finding Zoé, Mikola Csengele kísérlete.
Mi ez…?! Szerelmes történet? Feminista tanmese? Időutazás? Akármit is gondolsz, azt biztos nem, ami kiderül nagyjából a film közepén. Itt semmi sem vehető készpénznek, egyik fordulatot követi a másik. Így gyújtottam fel a barátnőmet a harmadik randinkon, Nagy Márton rövidfilmje. És figyelj a fényekre!
Egy valószerűtlen barátság története az apját balesetben elvesztett Nóra és betegsége miatt olykor hallucináló plébános között, akinek jövőjében ott lebeg a teljes vakság ígérete. Összejön-e valakinek a gyógyulás? Aszalos Géza és Szőllősi Eszter párosa kiváló, Eszternek különösen jól áll Nóra alakja. Suborbital, Sós Timothy kisfilmje.
Szabó Barbara Füstje Kosztolányi Dezső novellája alapján készült. Dicshimnusz. Óda a múzsához. Napi ötven cigaretta, „ijedelmes csöngetés” a fülben. „A halál csengetett be hozzád.” Felemásra sikeredett búcsú a cigarettától.
Múlt és jelen találkozik Ungváry Oscar rövidfilmjében, A fiúk országában. A nyugdíjas pár, János (Bíró József) és Feri (Szakács László) háborítatlan hétköznapjait felbolygatja az új postai alkalmazott (Hatházi András) – egy rosszemlékű régi ismerős – feltűnése. Tehetetlen düh, követelőző számonkérési késztetés és az emlékezés napsugaras filmkockái. Kolozsvári helyszíneken, Krusovszky Dénes A harmadik ember című novellája nyomán. Ki ne hagyjátok, már csak az önjelölt nyomkövető jelenet kedvéért sem.
A közönség választását és a szakmai zsűri (Kerékgyártó Yvonne filmrendező, forgatókönyvíró, Deák Dániel budapesti fesztiválszervező, filmforgalmazó, producer, Pernecker Dávid pécsi filmesztéta, kritikus) Filmgalopp-trófeás döntését a Filmtettfeszt szombat esti gáláján hirdetik ki. A rövidfilmek megtekinthetők itt, a Filmtettfeszt honlapján, ahol a korábbi galoppokat (az előző esztendők versenymezőnyének rövid- és dokumentumfilmjeit) is láthatjuk. Aki dohányos, jobban teszi, ha előtte gondoskodik megfelelő ellátmányról, lépten-nyomon feltűnik ugyanis a filmkockákon erdélyiségünk ezen elengedhetetlennek tetsző metaforája.
(Borítókép: Megtaláltad már, melyik filmből való ez a képkocka?)
