Szokatlanul kreatív találkozó: templomban aludtak a fiatalok

Beszélgettek, énekeltek, filmet néztek, kötődtek a törökvágási fiatalok

Szokatlanul kreatív találkozó: templomban aludtak a fiatalok
Nem, egyáltalán nem szokványos módját találták ki a törökvágásiak annak, hogyan óvják azt az ifi-közösséget, amely néhány éve náluk kialakult: aludj a templomban jelszóval szerveztek egy igazi ottalvós találkozót. Izolírral, hálózsákkal, kispárnával, elemózsiával felszerelkezve lakták be a 15–20 éves fiatalok a templomot és az idén felavatott gyülekezeti házat, ahol saját klubhelyiségük is van. Imádkoztak, énekeltek, filmet néztek, és nagyon sokat beszélgettek: egymással és lelkészeikkel. Kristály László Zsolt lelkipásztor szerint csodás találkozó volt.

A történet még ott kezdődik, hogy nagyon sikeresnek bizonyult kátégenerációkból működő közösség épült ki Törökvágáson, a fiatalok figyeltek egymásra már a konfirmációi előkészítő évektől a fogadalomtételig, azután is együtt maradtak, kérdéseik voltak és feltették azokat – tudtuk meg Kristály Lászlótól. Számukra szerveztek tavaszi tábort május elsején csendesnap formájában, amely közösségépítéssel, erősítéssel egy lehetséges alternatívát próbált kínálni a kicsapongással kísért majálisozásokhoz képest.

– A Hídalmáson töltött négy nap nagy sikernek bizonyult, a társaság bővült, konfirmáció előtti korosztályhoz tartozók is csatlakoztak, akik úgy döntöttek, hogy ezt az utat akarják választani az ifjúsági közösségi élmény megélésére. Már kora tizenévesen el lehet dönteni: közösség vagy „gáska a kartierbe” – persze később is lehet váltani – vélekedik az ifjú lelkipásztor. Az ifik nagyon jól működtek, és nagyon hamar felmerült a fiatalokban, hogy legyen nyári tábor is. Bibza Gábor esperes, törökvágási lelkipásztor, a presbiterszövetség stb. segítségével, támogatásával ezt is lehetővé tették, az egyhetes parajdi táborba már 30-40-en mentek. – Az ifjak igényelték, hogy a templomban legyenek, ezért most már heti két találkozónk is van. Természetesen őszi táborra is vágytak, ám erre nem sikerült mindenkinek megfelelő időpontot találni, ezért döntöttünk végül úgy, hogy legyen egy egésznapos találkozó itt a templomban. A fiatalok ezt továbbgondolták: legyen inkább délután és üljünk itt éjszakába nyúlóan, legyen bibliaóra, nézzünk filmet, hozzuk ide a tábori hangulatot – részletezi Kristály László. A törökvágási gyülekezet vezetői pedig láthatóan meghallgatják a fiatalokat, és nem okoz számukra gondot összeegyeztetni akár szokatlanabb kéréseiket is a lehetőségekkel. Még ha az, ami a fiataloknak azt jelenti, aludj a templomban, a felnőtteknek inkább ezt: virrassz a templomban – ahogyan fogalmaz a fiatal lelkész, ám pontosít: nem mintha felügyelni kellene a fiatalokra, inkább vigyázni kell rájuk, személyes kérdésekről beszélgetni vagy ellátni például azt, aki közben belázasodott.

Végre jutott idő ráérősen beszélgetni FOTÓK: KOLOZSVÁR-TÖRÖKVÁGÁSI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG/FACEBOOK

De mi is fért bele a templomi „pizsipartiba”? Simon Lóránd kántor bemutatta az orgonát, énekeltek, és letették egy ifikórus alapjait. Bibza Gábor esperes bemutatta a templomot, elmesélte, hogyan épült, tudatosítva a fiatalokban, hogy nagyszüleik ott voltak az alapkőletételnél, dédszüleik pedig a Donát negyedi, törökvágási református gyülekezet megalakulásánál. Így megérzik a fiatalok, hogy a lehető legszemélyesebben kapcsolódnak a templomhoz, a gyülekezethez, a közösséghez, részei, ide mindig jöhetnek, várják őket, itt mindannyian számítanak és mindnyájukra számítanak. Az esperes szólt az organikus építészeti stílusról is, amelynek lényege, hogy a természetben levő anyagok újra beköltöznek az épületbe. Szabad beszélgetés után közösen, batyuból vacsoráztak („mint a hobbitok, vagy méhecskék” – idézi fel derűsen a lelkész), majd gyakorló teológusokkal közösen a templomban a 134. zsoltár alapján tartottak bibliaórát. – Az Úrnak szolgái mindnyájan kezdetű zsoltár éppen arról szól, ahogyan éjjel a templom szolgái imádkoznak. A zarándokok éneke volt ez, amint közeledtek a templomhoz, odaértek, virrasztottak. Az egykori fáklyák fényét ezúttal az elsötétített templomban az ifik mobiltelefonjai szolgáltatták, azokkal világítva jártunk körbe és énekeltünk – részletezte az éjszaka eseményeit Kristály László. Ezt néhány óra szabad beszélgetés, játszás követte, majd megnézték/belealudtak a Polar Expressz című filmet. Másnap reggelre pedig örömükre megérkezett a nagy hó is, amiben már a filmvetítés alatt mindannyian reménykedtek.

A fiatalok azt mesélték, nagyon szerették a templomi ottalvást, szórakoztató volt, sikerült különleges hangulatot teremteni és megélni, ugyanakkor végre volt idejük elmélyülten beszélgetni bizonyos komoly témákról, és nem kellett folyton sietni, hogy „beleférjünk héttől nyolcig”.

„Csodás, ahogy ilyenkor megnyílnak a fiatalok, tudunk beszélni számukra fontos problémákról” – fogalmaz Kristály László, és tisztán hallani: számára is öröm, sikerélmény ez a „virrasztás”, mintha valami lenne abból, aminek reményéért valaki a lelkipásztori hivatást választja. S hogy ez éppen advent időszakára esett, különleges ráadás.

Belakják, sajátjuknak érzik a tereket

 

promedtudo2Hirdetés