Szilveszter az Egyenlítő két oldalán (IV)

Már visszatérőben állunk meg Klungkung városában, hogy megnézzük a városközpontban lévő Kerta Gosa nevű igazságügyi „palotát”. Az egykori királyi palota szomszédságában négyszögű tó sarkaiban állnak a pavilonok. Az egyik pavilon volt a királyi bíróság székhelye: egy hosszú asztal két oldalán három-három díszes széken ültek a bírák, az asztalfőn a király, vele szemben a jegyző. A bűnözők a földön ülve várhatták az ítéletet. A legérdekesebb a sátortető belső oldala, ahol több szinten futó képsorok a bűnöket és büntetésüket ábrázolják. Van itt mindenféle kínzás, kivégzés. A kikapós nők bűnös részébe éppen tüzes vasat dugnak, másnak karddal a fülét vágják le. 1700 körül így ítélkeztek.

A Kerta Gosa mennyezete

Következő napunkra csak délutáni utazást választottunk, hogy még fürödni is legyen időnk. Célunk Tanah Lot, a tengeri templom megtekintése a sziget délnyugati partjánál. Mikor a parkolóba érünk, úgy zuhog az eső, hogy vagy egy negyed órát tétlenül várunk. Azután esernyőkkel felfegyverkezve közelítjük meg Bali leglátogatottabb műemlék-együttesét. A magas partról a látvány valóban bűvöletes. Egy sötét homokú öböl jobb szélén bekanyarodó szikla, alatta alagútszerű vízi átjáró. A bal szélen a sziklák szintén félkörben a tengerbe nyúlnak, de a karéj végén van egy kis sziklasziget, s azon néhány fa szomszédságában egy templom. Most éppen dagály van, figyelmeztetnek a feliratok. Apálykor szárazon ki lehet sétálni a szigetig, de a templomba csak a hinduk léphetnek be. A dagály ellenére a szigetig a kőpadon mindenütt mezítlábas turisták mászkálnak, fényképeznek. Egy-egy hatalmas hullám szinte átcsap a szigeten, s a bámészkodókat megpermetezi. Innen az Alas Kedaton melletti majomerdőbe hajtunk. Itt valósággal nyüzsögnek a makákók. Faágakon, fedélen, autókon ugrálnak, néha egészen közel merészkednek az emberhez. Ajánlják is, hogy a szemüveget, sapkát vegyük le, mert a majom hamarabb lekaphatja, mint gondolnánk. Egy hosszú bambuszpálcás kísérő asszonyt kapunk, s az visz végig néhány kövezett erdei ösvényen. Ha valamelyik majom túl közel merészkedik, a bottal odasújt. Ilyenkor a majom fúj és vicsorít. Egyes vendégek magokat hoznak, s azt szórják a majmoknak, azok tucatjával kapkodnak. Kedves egy-egy csecsemőt védelmező majomcsalád összetartása. Az erdő másik érdekessége az óriásdenevér vagy repülő róka. Faágakon lóg, néha meg-megnyalja szárnyait. bármit az orruk elé tartunk, nyalogatja. Szárnyszélessége több mint egy méter.

Tanah Lot - dagálykor

Mangviben is megállunk nézelődni. Ebben az egykori királyi székvárosban az 1750 körül emelt vagy átépített Pura Taman Ajun (borítóképünkön) vízi templom jelenti az érdekességet. A világörökség része. Jól elkülönül a lapos helyen fekvő három templomcsoport. Víz veszi őket körül, az árok olyan széles, hogy csónakázni lehet benne. Az első, a démoni udvar érdekessége a kakasviadalos pavilon. A kakasok és gazdáik is bábukként láthatók. Ez egykor a szertartás bevezető része volt. Pár lépcsőn és újabb kapun át jutunk a középső, emberi udvarhoz, amelynek központja a művészien rendezett, díszes oltár. A még magasabban lévő, sövénnyel övezett harmadik udvarba, az istenek honába idegennek nem szabad belépni. Itt azonban épületek tömege, köztük 7–9 fedeles tornyok szolgálják a vallásos célokat. A templom körül elragadóan gazdag, buja a természet.

Majomcsalád

Harmadik utunk a leghosszabb és időigényesebb. Fő célpontunk a sziget északi oldala, az ott fekvő régi főváros, Singaraja. Ehhez kétszer is át kell kelnünk a kelet–nyugati hegyvonulaton. Először egy nyugatabbi úton vágunk a hegyeknek. Az emelkedő szakasz egyike a legélvezetesebbeknek. Rizsföldek követik egymást teraszos rendszerben. Van, ahol még vízben állnak a palánták, s van, ahol üde zöld mezőt alkotnak. Aztán az igazi trópusi erdő következik. Különösen a hidakon átkelve messzire látunk a völgyekben. Mindent ellep a zöld növényzet, amelyből itt-ott kiemelkedik egy-egy magas pálma, levelei alatt a szár körül kókuszdiók tömkelegével. Vagy két kilátónál megállunk, a távolban vulkanikus hegyek bontakoznak ki. Időnként elered az eső. Ilyenkor a legdúsabb a természet.

Majomszobor

Banjar tartomány északi tengerpartjához közel egy tisztán buddhista kolostornál állunk meg. Ez a szigeten ritkaságszámba megy. Itt egy másfélszáz tagú közösség él, s ők kezdték építeni a kegyhelyet az 1970-es évek elején. Még most is építkeznek. Van itt többféle sztúpa, háromszintes pagoda. Mindegyikben, de az udvar zugaiban is különböző Buddha-szobrok láthatók a titokzatos mosollyal és a kezek beszédes pozíciójával. Már vagy öt országban láttunk ilyen kolostorokat, s mindenütt valamennyire különböznek az épületek. Egy mellékúton behajtva tágas parkolóra lelünk, onnan árus bódék közt sétálva jutunk a híres meleg vizes forrásokhoz. A nem túl nagy négyszögű medencébe szépen faragott vízköpőkön sugárzik a párolgó gyógyvíz. Csak vagy hárman lubickolnak. A víz nem volna különös, hiszen a mi tájainktól nem messze is akadnak ilyen források. A természet viszont, ami a medencét körülveszi, bámulatos. A sok fa és cserje élénk színű virágokkal díszíti a hegyoldalba ékelt fürdőt.

Kiérünk a Jávai-tenger partjára, s keletnek, Singaraja fele tartva egy üdülőhelyen állunk meg falatozásra. Lovina valamikor a sziget igen keresett strandvárosa volt. Hosszan elnyúló bábkorlátos terméskő korlát választja el a gyalogos sétányt a homokozótól. A közben kisütő nap hangulatossá teszi az ilyenkor puszta partszakaszt. A sétány mellett több oltárszerű, kőből faragott kegyhely látható. Rendszeresen etetik a szellemeket.

Pura Ulun Danu templom

Amint Singaraja felé közelítünk, megállapítjuk, hogy erre még sem olyan tömöttek az utak, mint délen. Néha még 60 km-es sebességgel is lehet haladni. Sok a kis motor, de megelégednek az út széli sávokkal. Az autók viszont kizárólag japán gyártmányúak, s eléggé kopott, nagyméretű kocsik, terepjárók. Ontják a fekete füstöt.

Singaraja közel száz éven át, 1953-ig a sziget fővárosa volt. Erre utal szanszkrit eredetű neve is singa+raja (oroszlánkirály). Itt székelt a holland főkormányzó. Ma is láthatók a gyarmati világ épületei: kormányhivatal, kormányzói rezidencia díszes kertekkel körülvéve. A központi téren magas oszlopon a koronás oroszlán-szobor. Innen vezet a főutca a kikötőig, de csak motorokkal járható. Mondhatni a főtér szomszédságában terül el egy hősi temető is, sok száz sírkővel.