A tavasz első napján Hints Miklós emlékére szervezett gyermekbarát túrát Kiss János a Bükkben. A 10 km-es túra érintette a Monostori fenyvest, a Szent János-kutat, a Cérna-forrás tisztásán pedig sütögetésre is lehetőség nyílt. Népes, nagyjából 40 fős csapatunk az Unirea Sporttelep mellett gyülekezett reggel 10 órakor, ahol a gyermekek megkapták a részvételért járó matricát, akik pedig lemaradtak a februári túráról, most végre kézbe vehették saját pontgyűjtő füzetjüket is. A túra során röviden megemlékeztünk Hints Mikiről egy 2015-ben megjelent írással, amelyben Fodor András volt osztálytársa és kiránduló cimborája búcsúzott tőle. Legnagyobb örömünkre a túrán Hints Miklós lánya, Réka is részt vett gyerekeivel együtt, aki nagyon kedvesen fogadta az apukája emlékére szervezett túra kezdeményezését.
Ugyanezen a hétvégén 29 fős társasággal sokkal távolabbi, de annál különlegesebb vidékre utaztunk Kertész Levente szervezésében. Mivel közel ötórás autóút várt ránk, reggel korán, hat órakor el kellett indulnunk Kolozsvárról, a hétvége pedig nagyon intenzívnek ígérkezett. Szombaton, március 1-jén, az ország egyik leglátványosabb útvonalán vonatozhattunk végig Oravicabánya (Oravița) és Stájerlakanina (Anina) között. Az 1863-ban épült, 33 km hosszú és 339 m szintkülönbséggel büszkélkedő Oravica–Anina vasútvonalat az átvágások, töltések, védőfalak és kanyarok sokasága teszi igazán különlegessé, emellett tíz viadukton és összesen 2084 méternyi alagúton halad keresztül, így életre szóló élményben volt részünk. Másnap Szászkán (Sasca Română) folytatódott az izgalmas program, ahol a mesebeli Néra-szurdok titokzatos ösvényeit kerestük fel. A 22 km-es túra a meredek mészkőszirtekről, víznyelőkről, szakadékokról és vízesésekről híres látványos útvonalon vezetett végig. A természet érintetlensége teljesen elbűvölte kolozsvári csapatunkat, a közeljövőben még biztos vissza fogunk térni.
Március 9-én, amíg javában zajlott a Hangay Oktáv Családi Síverseny a Buszkáton, egy 39 fős lelkes csapattal a Révi-szorosban köszöntöttük a tavaszt látványos körtúránkon, Szima Márton szervezésében. Március elejéhez képest 20 Celsius-fok fölötti hőmérsékletben teljesítettük a 12 km-es útvonalat 550 m teljes szintemelkedéssel. A krókuszok (tavaszi sáfrányok), kakasmandikók, csillagvirágok, májvirágok és leánykökörcsinek teljes pompájukban mutatkoztak meg, de a som is kivirágzott már.
Március 22-én a Kolozsvárhoz közeli Gyalui-havasokba indultunk Kiss Jani vezetésével, hogy szemtanúi lehessünk a tőzikék virágzásának. A túra a Tarnicai-tótól indult, ahonnan felkaptattunk a gerincre, majd a gerincen haladva érintettük az Arsuri-csúcsot (1234 m) és az Izsárt (1226 m). A tőzikeoldal idén sem okozott csalódást, a virágok pompás látványt nyújtottak, sokan most láttunk először ennyi tőzikét egy helyen. Bár a nap csak néhány pillanatra bújt elő a felhők mögül, mégis kellemes túrázó időnek örülhettünk, a gerincen is csak enyhe szél fújt, az eső pedig végig elkerült. A túra hossza közel 16 km volt, teljes szintemelkedés 740 m, a menetidő közel 7 óra. 33 fős csapatunkat három kutyus is gazdagította (Zorka, Műzike és Benő), illetve egy negyedik, Kitty névre hallgató kutya is feltűnt a semmiből az Izsár-csúcs környékén, és hozzánk szegődött. A nyakörvén levő telefonszámot felhívva megtudtuk, hogy a kutyus a Meleg-Szamos feletti dombon levő kolostortól szökött el, a gazdája pedig, akiről később kiderült, hogy apáca, nem tudott volna érte jönni, így mi vittük haza az autónk csomagtartójában.
A következő napon hajdani tagtársunk, Vlád Pál emlékére kerestük fel a Meszesben nyíló tőzikéket, a látvány ez alkalommal is ámulatba ejtett. Mezei Elemér évről évre elkalauzolja a túrázókat erre a kevesek által ismert vidékre, amelyet Vlád Pál néhai túravezetőnknek köszönhetően ismert meg. 21 fős csapatunk Börvényből indult a nagyjából 10 km-es könnyed túrára, amely kisebb gyerekek számára is gond nélkül teljesíthető. Legnagyobb örömünkre Vlád Pál testvére, Vlád Miklós is velünk tartott családjával együtt, akik Bruno névre hallgató kutyusukat is elhozták. A tavalyi havas esős és szeles időjáráshoz képest idén nem volt okunk a panaszra (már a buszban ültünk, amikor zuhogni kezdett), a tőzikék mellett pedig krókuszokban, hóvirágokban és ikrás fogasírben is gyönyörködhettünk.
Mivel március 29-ére egész napra esőt jósoltak, úgy döntöttünk, hogy a gyermekbarát tőziketúrát elhalasztjuk vasárnapra, március 30-ra. Sajnos emiatt elég sok család nem tudott részt venni, viszont voltak, akiknek a vasárnap jobban megfelelt, így végül 45 fős csapattal vágtunk neki a könnyű, nagyjából 10 km-es túrának. Az útvonal Felsőfüldről indult és végig a völgyben haladt, a célunk pedig az volt, hogy megcsodáljuk a Meszes aljában nyíló csodás tőzikéket. A patakon való átkelést nagyon élvezték a gyerekek, de a sáros terep sem zavarta őket egyáltalán, volt, akinél még a gumicsizma is előkerült. Egy rövid szakaszon fekete marhák mellett kellett elhaladnunk, ami még inkább fokozta a kis túrázók jókedvét, a nagy pocsolyáknak köszönhetően pedig a békákkal is sikerült összebarátkozniuk. Az utóbbi napokban tapasztalt lehűlés következtében még nem nyíltak el a tőzikék, így teljes pompájukban gyönyörködhettünk bennük. Mivel az eső elkerült és a túra is elég rövidnek bizonyult, bőven jutott időnk egy hosszú, másfél órás pihenőre, így akinek kedve tartotta, szalonnát is süthetett. A túra végén minden gyerek megkapta a jól megérdemelt matricát a pontgyűjtő füzetecskéjébe, akiknek pedig összegyűlt a három matricájuk, azokat egy kis meglepetéssel, EKE-s jelvénnyel jutalmaztuk meg.
