Hegyizene Erdély kapujában
– Óvjuk és becsüljük meg azt, amit a természettől kaptunk. És persze adjuk tovább, gyarapítsuk ezt a természeti örökséget – köszöntötte az egybegyűlteket Grezsa Csaba, Magyarország kolozsvári főkonzulja.
Az Erdélyi-szigethegységről, azaz Erdély kapujáról készült filmben a gyönyörű természeti tájak mellett betekintést nyertünk az Erdélyi-szigethegység állatvilágának életbe: láttuk a vízirigót, a vízicickányt, amint úsznak, de a fűben rejtőző keresztes viperát is. Előttünk bontakozott ki a 145 millió évvel ezelőtt létrejött hegység bükköseivel, fenyveseivel. Figyelemmel követtük a Ponor-rét szikláiból előbukkanó patakot. Megtudtuk: a környéken nagyon gazdag a madárvilág: héják, csörgő récék stb. népesítik be. A kétéltűek közül láttunk sárga hasú unkákat és különböző gőtéket. Láttuk a 120 méter magas barlangot, amelyben egykor ősemberek laktak, és a nyári turistákat, a kocsisorokat, a fakivágások nyomait, mert „mindenki abból rak tüzet, amiből nem szégyell” – mondta a narrátor Nagy Katica a helyzethez illő szomorúsággal a hangjában. A tavaszi, nyári és őszi képek után téli képkockák következtek: a Glavoi-réten vadmacskákat láttunk portyázni, de az uráli bagoly és a szalamandra mindennapjai is előttünk zajlottak. A zárókockákban először a szirti sast láttuk, amint az a magas sziklán álló fészkében eteti fiókáját, majd közösségi rendezvény által keltett fény- és hangzavarral zárult a film, ami vélhetőleg nem kedvez az állatoknak, mert nincs hova menekülniük a nagy zaj és a szokatlan fények elől. Megtudtuk: a filmet levetítik azon a településen is, ahol a zajos közösségi rendezvény zajlott, hátha a szervezőket jobb belátásra lehet bírni.
Szendőfi Balázs elmondta: filmjeit főleg baráti közösségeknek mutatja be, ritkábban mozikban. A Hegyizene című filmnek ez az első része: a második már készülőben van.
– Zenész családba születtem. Édesapám hangszerkészítő mester, édesanyám karmester, zongorista, zeneszerző, a bátyám dobos, és én is zenész végzettséggel rendelkezem. A családból csak én érdeklődöm a természetfilmek és a természetfotózás iránt – mesélte el Szendőfi Balázs a beszélgetőtárs, Katona Zs. József kérdésére, aki a kezdetekről kérdezte a természetfilmest. – A filmkészítésnél használatos eszközök elférnek a hátizsákban, és könnyű őket kezelni. A filmforgatás során voltak segítőim is, akik megfelelő helyismerettel rendelkeztek – részletezte a filmezést autodidakta módon elsajátító Szendőfi. Hozzátette: a víz alatti filmezést már halkutatóként is alkalmazta, ez hozta meg a kedvét a természetfilmezéshez. – Előfordult, hogy a kamerát hét-nyolc órán át is a víz alatt tartottam, hogy felvegyem a vízirigóról készült képkockákat 2022, 2023 és 2024 tavaszán – fogalmazott a természetfilmes.
– Már a zeneiskolában elkezdtek érdekelni a halak, majd az iskola elvégzése után a természet felé is nyitottam. Madármentéssel is foglalkoztam, majd halkutató lettem. Ez hozta magával a természetfilmezést. Úgy vettem észre a városi emberben egyre nagyobb az igény, hogy természetközelségbe kerüljön, ezért engedékenyebben viszonyul a természethez, és nem uralja azt – magyarázta Szendőfi Balázs.
A filmforgatás során volt néhány kihívás is. Például amikor a víz alatti kamerát ki kellett vennie a vízből a hatóság képviselőjének felszólítására.
– Világszerte egyre fontosabbá válik a környezet, a természet védelme. Pozitív fejlemény, hogy az EU-ban természet-helyreállítási törvényt fogadtak el, és ennek értelmében az EU-tagországok kötelesek 2030-ig a degradált természeti területek 30%-át, 2050-ig pedig az 50%-át helyrehozni. Ami az Erdélyi-középhegység védelmét illeti, a közelmúltban szigorították a Glavoi-réti kempingezés és hulladékgyűjtés szabályait, szelektív hulladékgyűjtőket helyeztek ki. Sajnos, ennek alig volt eredménye, mert sok hulladékot láttam a szelektív kukák mellett. A tapasztalt túrázó tudja, hogy nem érdemes hulladékgyűjtőt tenni, mert a kirándulók az összegyűjtött szemetet otthon dobják el. A hegység környékén több autós közlekedést tiltó táblát helyeztek el, de ezeket sem vették komolyan. Most már súlyos pénzbírsággal sújtják azokat, akik nem tartják tiszteletben ezeket az útjelzőket – magyarázta Szendőfi Balázs, akitől azt is megtudtuk: a Hegyizene második részében a folyóvizek és a halak kapnak hangsúlyosabb szerepet.
