Kerek 170 éve keressük, kutatjuk Kárpát-medencének azt a szegleltét, ahol alázattal, hálás szívvel megállhatnánk az 1848-49-es forradalom és szabadságharc lánglelkű költőjének, Petőfi Sándornak a sírhalma felett. „Ki mindeneket tud, az tudja csak”, hogy mindmáig miért nem jutottunk el e téren a bizonyosságig. Költőtársa, igaz barátja sorai szerint jól van ez, mert így „nyugalmát semmi nem zavarja fel” (Arany János: Emlények). Ugyanebben a költeményben lehetőséget is találunk arra, hogyan pótolható ez a hiány: „Gyakran, ha az ég behunyta már szemét,/ Gyakran érzem lobogni szellemét./ Szobámba leng az a nyílt ablakon,/ Meg-megsimítja forró homlokom./ Hallom suhogni könnyű lépteit,/ És önfeledve ajkam szól: te itt? (…)/ És áldom azt a láthatatlan kezet…/ Mulass velem soká, szelíd emlékezet!”
Reményeink szerint hasonló érzések töltötték el azt a 78 magyar gyereket is akkor, amikor tanítóikkal, tanáraikkal, szüleikkel Petőfi összes költeményeinek olvasásába kezdett, s kiválasztotta a legmegfelelőbbet a dési XXI. Petőfi Sándor Szavalóversenyre. Belengte Petőfi lobogó szelleme a versenytermet is, amikor az egybegyűltek költőnk életének meghatározó értékeiről, a szabadságról és a szerelemről olvastak fel két verset együtt, egy akarattal november 16-a reggelén a megnyitón, s amikor aztán fennhangon megszólalt az „egy gondolat” gyermekeink ajkán.
A vendégfogadó Dési 1-es Számú Általános Iskola tanulói mellett verset mondtak testvériskolájuk, a Diószegi Kis István Református Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola diákjai Berettyóújfaluból, a Bálványosváraljai Általános Iskola, a Vicei Dsida Jenő Gimnázium, a Válaszúti Szakkollégium, a Szamosújvári Kemény Zsigmond Elméleti Líceum és a Széki Általános Iskola tanulói.
Az 1862-ben létesített legendás dési Zöldfa cukrászda vendéglői részlegén elköltött ebéd után eredményhirdetés következett hat csoportban. A zsűri szakértőinek csupán abban kellett komoly döntést hozniuk, hogy a versenyzők közül kinek sikerült legtermészetesebb, legeredetibb módon átadni az elmondott versek üzenetét (egyiket a verseny névadójának költeményeiből, másikat a magyar költészet mérhetetlenül gazdag tárházából), mert ezen a különleges, egyedi versenyen valóság az a jelmondat, hogy minden résztvevő nyertes. A zsűri véleménye szerint olvasásra korosztályonként éppen megfelelő könyvet vehetett át egyenként mindegyik versenyző, s az oklevelek mellől nem hiányzott idén sem a Dési Református Egyházközség szeretettel összeállított édes-hasznos ajándéka. A verseny sikerét önzetlenül előmozdították a helyi önkéntesek, a zsűri tagjai, a Communitas Alapítvány, a Kolozs Megyei Tanács, a Dési Polgármesteri Hivatal, akiknek segítségét/munkáját szervezőkként egybehangolták megszokott lelkesedésükkel a Dési Kádár József Kultúregyesület képviselői.
Délután a kolozsvári Puck Bábszínház vendégszerepelt a szavalóverseny gálaműsorán, a hallgatóság apraja-nagyja kellemes izgalommal követte Paprikajancsi világmegváltó kalandjait.
Czirmay Júlia tanítónő, Dési 1-es Számú Általános Iskola
(Borítókép: Olvasásra korosztályonként éppen megfelelő könyvet vehetett át mindegyik versenyző)
