Ruppert József piarista Fraknói Vilmos-díjat kapott

Ruppert József (középen) átveszi a Fraknói Vilmos-díjat (Fotó: Lambert Attila)
Kiemelkedő eseményre került sor a budapesti D50 Rendezvényközpontban: Ruppert József piarista szerzetes pap és rendtársa, Farkas István megkapta a rangos Fraknói Vilmos-díjat, amelyet Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára és Fürjes Zoltán helyettes államtitkár adott át.

A Fraknói Vilmos nagyváradi püspök, történész, akadémikus emlékére alapított díjat Magyarország miniszterelnökének helyettese adja azoknak, akiknek munkássága kiemelkedő a katolikus teológia, filozófia vagy az egyháztörténelem területén, illetve akik tevékenységükkel előmozdították a magyar vallási élet megújulását és a teológia oktatásának fejlődését. Továbbá adományozható annak, aki az egyház társadalmi beágyazottságának kiszélesítése terén fejtett ki kiemelkedő tevékenységet, illetve munkásságával az egyház közfeladat-ellátásának kiszélesítésében ért el jelentős eredményt.

A Fraknói Vilmos-díj bírálóbizottságának elnöke, Gárdonyi Máté egyháztörténész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezetője laudációjában elmondta: Ruppert József Budapesten született 1942. június 25-én, a budapesti Piarista Gimnáziumba járt, ott kapta szerzetes-tanári hivatását. 1960-ban lépett a piarista rendbe. 1965-ben örökfogadalmat tett, és 1968-ban szentelték pappá. 1969-ben szerzett matematika–fizika szakos tanári diplomát. Munkásságát Kecskeméten kezdte, ahol összesen 22 évet töltött a piarista gimnáziumban és diákotthonban. Sokoldalú tanár, majd igazgató volt, aki nemcsak saját szaktárgyait tanította, hanem – kiváló zenei képzettsége okán – ének-zenét is. 

A piarista rend egyetemes káptalanja 1991-ben Közép-Európáért felelős generálisi asszisztenssé választotta, 21 évig Rómában élt és odaadóan munkálkodott. Rendszeresen látogatta a diktatúra után újjáéledő közép-európai régió piarista rendházait. Posztulátorként pedig boldoggá- és szenttéavatási ügyekkel foglalkozott, így szerepe volt többek között Casani Péter, valamint a tizenhárom spanyol piarista vértanú boldoggá avatásában. Ő volt Salkaházi Sára és Brenner János ügyének posztulátora, de közreműködött Bogdánffy Szilárd és Scheffler János püspökök kanonizációjában és Bálint Sándor ügyének elindításában is. 

A díj átadásán jelen volt Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek, piarista konfráter; Udvardy György veszprémi érsek; Marton Zsolt váci, Székely János szombathelyi római katolikus és Orosz Atanáz miskolci görögkatolikus megyés püspök; Fábry Kornél esztergom–budapesti segédpüspök, valamint Tóth Tamás, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára.

Túlzás nélkül állíthatom, hogy Ruppert József neve Erdély-szerte is közismert, hiszen meghatározó szerepe volt abban, hogy az 1989-es romániai rendszerváltást követően a Kegyes Tanítórend egyházi szempontból a kommunizmus diktatórikus időszakában „megnyesett fája” kizöldült. József atya már a letűnt kommunista rendszer idején is szívügyének tekintette, felkereste és látogatta a még életben levő idős rendtagokat Temesvártól Kolozsváron át egészen Máramarosszigetig. 

A rend római generálisi asszisztense minőségében fáradtságot nem ismerve 1992-től több alkalommal felkereste a romániai (erdélyi) rendtartomány történelmi piarista „fészkeit” és elindította a piarista szellemiség felélesztését, az öregdiákok felkutatását, baráti körökbe való szerveződését, nem utolsósorban a néhai piarista tanintézmények utódiskoláival (Kolozsváron, Nagykárolyban, Temesváron) való szoros kapcsolatfelvételt is, lehetővé téve részükre az ismerkedést a rend magyarországi iskoláival. Meghatározó szerepe volt a piarista nővérek húsz évvel ezelőtti letelepedésében és tevékenységük megszervezésében Nagykárolyban, ahol leánygyermekotthont és napközit vezetnek, valamint segítenek a Kalazanci Szent József Teológiai Iskolaközpont lelki programjainak szervezésében. Ruppert atyának köszönhető a piarista újratelepedést jelentő csíkszeredai piarista misszió létrehozása és 15 éven át tartó működése is.

Csaknem három évtizeden át – a római megbízatása után 2009-től tartományfőnöki delegátusként a romániai (erdélyi) provincia ügyeiben és a piarista sírok gondnokaként – különböző rendezvények, előadások, találkozások, iskolai vetélkedők, temetőlátogatások szervezésével, illetve az elhunyt rendtagok eddig ismeretlen sírjainak felkutatásával és rendbetételével tartotta ébren a piarista szellemiség lángját. 

Hálát adunk személyéért Istennek ebből az alkalomból, és szívből kérjük a Mindenhatót, éltesse, oltalmazza, adjon neki számos örömteljes évet!