Rózsából pillangószárny, óriásgomba – néhány ötlet a számos virágkompozícióból
A jó borairól híres Fehér megyei település az elmúlt két évtizedben a rózsa- és gyümölcsfatermesztésben vált élenjáróvá, hiszen a környéken tömörül az ország legtöbb vállalkozása ebben a mezőgazdasági szakágazatban. Enyed és környéke (elsősorban Csombord, de Marosgombás, Magyarlapád és Magyarbagó is) termeli Románia rózsatöveinek 90, gyümölcsfacsemetéinek 80 és szőlőoltványainak 100 százalékát.
Erdélyi magyar sikertörténet
Az itteni magyarság számára nagy büszkeség, hogy a csombordi rózsatermesztők – néhány kistermelőt leszámítva – mind magyarok, akik kiválóan együttműködnek, megosztják egymással tapasztalataikat, amelyeket néhányan szüleiktől, nagyszüleiktől, illetve neves szakemberektől tanultak. Nincs rivalizálás köztük, mindegyikük számára jut értékesítési lehetőség, a hazai nagyáruházak polcain szinte kivétel nélkül a csombordi termelők rózsatöveiből válogathatunk.
A csombordi rózsák, gyümölcsfák és nem utolsósorban az itteni híres szőlő, illetve bor sikertörténete is kivétel nélkül magyar szakemberek, tanárok és gazdák együttműködésének az eredménye, több generáción keresztül. Hosszasan sorolhatnánk mindazokat, akik tudás és munka, szakértelem és szorgalom ötvözése által hozzájárultak az egykori és a mai magas teljesítmény eléréséhez.
A gyökerek a 18. századig nyúlnak vissza, amikor a településen megjelent báró Kemény László, aki fiával felépíttette a ma nagyon leromlott állapotban lévő barokk kastélyt, amelyet jelenleg a helyi szakiskola használ. A Kemény család sokat tett a helyi mezőgazdaság fellendítéséért, ők ismerték fel a környék adta borászati lehetőségeket. 1880-ban, Kemény István kezdeményezésére, vincellértanfolyamot indítottak, amelyet 1935-től borászati iskolaként működtetett tovább a Bethlen-kollégium (ugyanis az első világháború után báró Kemény Árpád megtartotta magának a kastélyt és a parkot, de a tulajdonjogot átruházta a kollégiumra). 1922-ben megalakult a Gazdasági és Szőlészeti Szakközépiskola, amely évtizedekig ontotta a jobbnál jobb szakembereket, akik később erdélyszerte figyelemre méltó eredményeket értek el. 1935-ben a kollégium új épületet építtetett, amelyet az 1948-as államosítással elveszített. Ezzel a csombordi iskolának, az erdélyi gazdaképzés egyik legfontosabb központjának az oktatástörténete új fordulatot vett, a minőségi oktatást addig sikerült biztosítani, ameddig neves magyar tanárai tevékenykedtek itt, mára már alacsony színvonalú szakiskolává süllyedt alá. A csombordi iskola magyar nyelvű működésének időszakát (1935–1968) két fő részre lehet osztani: a hőskorra (1935–1948), amikor dr. Nagy Endre igazgató és Veress István aligazgató a semmiből új iskolát teremtett, és az aranykorra (1949–1965), amikor Mezei Sándor igazgató és Fülöp István aligazgató az „aranycsapatnak” is nevezhető tanári karral felvirágoztatta azt.
Szerencsére, a napjainkban tevékenykedő gazdák szüleinek java része még részesülhetett a kiváló oktatásban, sőt egyesek felmenői az enyedi Ambrózy, Fischer és Társa faiskolában vagy a kolozsvári Palocsay-kertészetben fejleszthették tudásukat és amennyire a helyzet megengedte, még a kommunizmus idején is művelték saját ültetvényeiket. A mai termesztők közül nagyon sokan az 1990-es években Magyarországon dolgoztak és onnan is hoztak haza tudást, az olyan neves erdélyi szakemberekkel való együttműködésnek köszönhetően pedig, mint például Wagner István, magasabb szintre sikerült emelni az addig felgyűlt tapasztalatot.
Igazi virágkarnevál, megannyi elkápráztató rózsakompozíció
A rózsanap megszervezésének célja, hogy ráirányítsa a figyelmet az ágazatra, ugyanakkor közösségi élményt nyújt a helyi közösségnek is, amelyik nemcsak az ilyenkor virágzó, többhektáros rózsamezőket csodálhatja és látogathatja meg, hanem a virágkarnevál-szerű felvonulás, illetve az ötletesebbnél ötletesebb rózsakompozíciók, girlandok, csokrok, megannyi valódi „rózsaköltemény” révén élvezetes és élménnyel teli kapcsolatot teremt a méltán a virágok királynőjének tartott rózsával.
A fesztiválon részt vevő rózsások (balról): Tamás Edit, Tamás István, Megyesi István, Molnár Zsuzsa, Molnár András, Bakk Imre Levente, Molnár István, Molnár Jutka, Csíki Gyula, Csiki Tünde, Csiki Loránd
A rendezvény mindig Nagyenyedről, a Bethlen Gábor Kollégium elől indul, ahol rózsákkal feldíszített traktorok és retró autók indítják a díszmenetet, amely néptánccsoportokkal, illetve virágokkal ékesített kerékpárosokkal és motorbiciklisekkel egészül ki. A menet elején fűvószenekar és pomponlányok csapata vonja magára a nagyszámú bámészkodó figyelmét. A rózsatermesztők igyekeznek minden évben nagy méretű, látványos rózsakompozíciókkal elkápráztatni a közönséget, az alkotásokat traktorok utánfutóira helyezve vonultatják fel. Idén a gyulafehérvári vár 3-as számú kapujának, a Felső Károly-kapunak a mása igyekezett Fehér megyére irányítani a figyelmet, de hasonló esztétikus látványt nyújtott több más alkotás is, például egy hercegkisasszony, motorbicikli, majd a helyszínen a „béke” feliratú világtérkép, persze mindez színpompás rózsákból kirakva. Az idén először szállította (ingyen) az érdeklődőket kisvonat a délelőtt folyamán félóránként Enyedről Csombordra.
A díszes menet a hagyománynak megfelelően idén is végigvonult a városon, majd a fesztivál fő helyszínén, a csombordi mezőgazdasági iskola parkjában „telepedett le”, amelyik egykoron a szomszédos kastéllyal együtt a bárói rangot viselő Kemény család tulajdonát képezte. A csombordiak nem magukban ünnepeltek: a számos környékbeli érdeklődőn kívül az eseményre busznyi székelyföldi vendég érkezett, akik meglátogatták a falu nevezetességeit is, de a Kárpátokon túli megyékből is érkeztek látogatók. A rendezvényt megtisztelték jelenlétükkel az esemény támogatói, azaz a megyei és nagyenyedi városvezetés, illetve a kulturális központok elöljárói, akik a megnyitón elismerően nyilatkoztak a helyi gazdákról.
Megválasztották az év rózsáját
A rózsanap programját Maria Muntean tematikus festménykiállítása színesítette, a gyerekek számára kézműves és képzőművészeti foglalkozásokat szerveztek. Ezenkívül volt tombolázás értékes nyereményekkel, megválasztották az év rózsáját, amelyik idén a Jalitah nevű teahibrid lett.
A szemet gyönyörködtető, 7-8 ezer virágból álló rózsastandok mellett különböző gasztro- és kézműves sátrak kínálták portékáikat, a színpadon balázsfalvi mazsorettek, modern és népzenei fellépések szórakoztatták a nagyszámú közönséget. Az eseményen fellépett Cezar Firu kolozsvári rádiós műsorvezető, aki több évtizedes szünet után kezdett el újra énekelni – az alkalomhoz illően elénekelte a Millió, millió rózsaszál című ismert dal román változatát is.
A román fellépők között, akik a megye különböző tájairól érkeztek, egyetlen magyar csoport kapott helyet a programban, a Csombordi Pipacs Néptánccsoport kezdő és haladó tagozata, illetve a hozzá kötődő Rózsafa Együttes, amelynek tagjai már régóta a református tiszteletes asszony, Boros Erzsébet Arany Páva díjas népdalénekes vezetése alatt működnek. Utóbbi mezőségi dalokat, a kicsik dunántúli táncokat, az ifjúsági csoport pedig palatkai táncokat adott elő. Este egy magyar és egy román együttes lépett fel a vegyes lakosságú Csombordon, a Transylvanium és a Cargo, majd látványos tűzijáték zárta az eseményt.
A tizenegy tagot számláló Csombordi Rózsabarát Egyesület részéről szombaton öt nagytermelő állított ki saját standot: Bakk Imre Levente, Csíki Gyula, Megyesi István, Tamás István és nem utolsósorban az egyesület elnöke, Molnár András. Sajnos, az előző évek gyakorlatától eltérően, a szervezők az idén nem olvasták fel a nevüket a színpadon.
Bonyolult fesztiválsztori
Molnár Andrástól, a 2010-ben megalakult Csombordi Rózsabarát Egyesület elnökétől megtudtuk: az idén már a huszonharmadik kiadásánál tartana a rózsanap, ha nem lett volna három év kiesés, kettő a Covid-járvány, egy pedig az árvíz miatt.
A legelső rendezvényre a nagyenyedi városházán került sor, mindössze egy szimpózium és egy kiállítás erejéig, amikor a legszebb rózsafajtákat poharakba vagy üvegkannába helyezve, felcímkézve állították ki.
Enyedről, a Bethlen-kollégiumtól indult a virágnapi felvonulás
Hamarosan bekapcsolódott a kezdeményezésbe – a Csíki család összeköttetései révén – Wagner István, aki akkoriban az általa alapított Rózsabarátok Romániai Egyesületének elnöke volt, neki köszönhetően alakult meg ennek a szervezetnek a csombordi kirendeltsége. A Nagyenyedhez közeli Felvincen született, nemzetközi megbecsülésnek örvendő Wagner István kertészmérnök, növénynemesítő és szakíró, minden évben kilátogatott Kolozsvárról a helyszínre, értékes tudást adott át a helyi termesztőknek, sőt a csombordi gazdák neki köszönhetően eljuthattak Franciaországba is, és részt vehettek az ottani rózsatermesztők országos kongresszusán. Ahogyan a borászok elismeréssel adóznak a Csombordon élt Csávossy György emlékének, úgy a rózsa- és gyümölcsfatermesztők nagyon hálásak Wagner Istvánnak, akinek kinagyított fényképét a rózsanapon is kiállították, akárcsak az általa alapított Rosarium című folyóirat néhány számát.
Három év elteltével a rózsanap „átköltözött” az önkormányzat protokollterméből a mai technikai líceumba, majd a rendezvényt felkarolta a román–francia Alba Afroda Egyesület, amelyik anyagi támogatást is nyújtott, és fiatalokat vitt Franciaországba mezőgazdasági szakmai tapasztalatcserére. A szervezet számos jó ötletet adott a csombordi gazdáknak a fesztivál megszervezésében vagy például a díszletek elkészítésében, és a mai napig a szervezők között található. A gazdák azt is megemlítették, hogy kétszer saját rendezésű rózsabáljuk is volt.
2010-től a rózsanap szervezése átkerült a Fehér Megyei Tanácshoz, ekkor kapott nagyobb népszerűsítést a médiában, és természetesen a támogatás sem maradt el. Ez a helyzet 2015-ig tartott, amikor állítólag a törvény már nem tette lehetővé a megyei tanács általi direkt finanszírozást, így – a probléma megoldásaként – a támogatások folyosítására az úgynevezett GAL Helyi Akciócsoport révén kerül sor, azóta ez fizeti ki a rózsanap szervezési költségeit. A fesztivál megvalósításához szükséges engedélyeket Nagyenyed önkormányzata intézi, amire a rózsatermesztőknek nem lenne idejük, a kulturális programot pedig az önkormányzat hatáskörének alárendelt Liviu Rebreanu Kulturális Központ állítja össze, saját elképzelése szerint, amibe belefér, ami épp belefér...
Amikor a mezőgazdaság szépség és szenvedély
A rendezvényen sorra elbeszélgettünk mind az öt kiállító „rózsással”, ahogyan a környéken nevezik őket, és meglepett, mekkora szenvedéllyel meséltek mindarról, amivel foglalkoznak. Hosszasan és nagy élvezettel magyarázták, milyen rózsafajták vannak, hogyan kell termeszteni és ápolni őket, milyen volt az idei termés, de ugyanúgy meséltek a kezdetekről, és azt is megtudtuk, hol, melyik családban van kilátásban az utánpótlás szakemberben, a vállalkozás folytatásában.
Kiderült, a nagyobb termesztők 150 ezer tő rózsát ültetnek évente, amelyből megmarad körülbelül 100 ezer tő, ebből 70 ezer első osztályú. A csombordi gazdáknak sikerül lefedni szinte az egész romániai keresletet, de termékeik eljutottak már Németországba, Franciaországba, Olaszországba, Lengyelországba, sőt spanyolországi boltban is talált egyszer valaki közülük itteni rózsatövet, amit, minden valószínűség szerint, valamelyik vendégmunkás vitt magával viszontértékesítés céljából, hiszen ott nem 10, hanem 60 lejnek megfelelő euró darabja. A számok más tekintetben is megdöbbentenek: évente egymillió rózsatő kerül a romániai piacra Csombordról, az ország más településeiről, azaz főleg Arad és Szilágy megyéből, mindössze ötven-száz ezer. Van olyan csombordi gazda, aki online boltot is nyitott, ami természetesen kitágítja a vásárlói kört, már Angliából is voltak pozitív visszajelzéseik. Azt is megtudtuk, hogy Csombordon 250-300 fajtából álló „genetikai bank” van, a fajták megoszlanak a termelők között, azaz nem mindenki ugyanazt ülteti el, sőt évente 90-100 fajtát termesztenek azokból, amelyek abban az évben „menőbbnek”, éppen divatosnak tűnnek.
Rózsamúzeum, ha lenne: rózsás és borász egyaránt használná
Beszélgetőtársaink egyhangúlag egyetértettek abban, hogy a rózsatermesztésből meg lehet élni, viszont mostanság nem a „legrózsásabb” a helyzet, mert a virág eladási ára nem követi az inflációt, egy másik nagy „tövis” pedig a munkaerőhiány.
A csombordi gazdák bizakodóan tekintenek a jövőbe, vannak közös nagy terveik is, például a rózsamúzeum létrehozása. A rózsamúzeum kiváló otthonra lelhetne a Kemény-kastélyban, amennyiben azt visszakapná jogos tulajdonosa, a református püspökség, amelyik alapfokon megnyerte ugyan a visszaigénylési pert, de a visszaszolgáltatás már tíz éve várat magára. Szerintük a kastély pincéjét kiválóan kihasználhatnák a borászok, a többit pedig a rózsatermesztők, akik az épület karbantartását is felvállalnák. „Ha nem lenne a rózsafesztivál, a kastély szép parkja helyén ma sűrű bozótos vagy erdő lenne” – tették hozzá a gazdák, akik közös erőfeszítéssel próbálják menteni és átadni utódaiknak nemcsak szaktudásukat, hanem szülőfalujuk helyi történelmi és népi értékeit is.
Az elhagyatott Kemény-kastélyban rózsamúzeum is lehetne
