Világszínpaddá varázsolták Miriszlót a fellépő külföldi néptáncosok
A Nagyenyed közelségében fekvő, vegyes lakosságú Miriszlónak, ahol kevesebb mint háromszáz magyar él, minden évben, de az idén különösképpen, sikerült összegyűjtenie a környék magyarságát egy olyan fesztiválra, amely első látásra messze meghaladja saját potenciálját.
Akadt viszont egy lelkes pedagógus, Szabó Csilla óvónő, aki délutáni oktatást vállalt a helyi magyar tagozat megmentéséért, létrehozta a Miriszló Gyöngye néptánccsoportot és alapítványt, és elvállalta a falunap megszervezését, sőt, többéves kutatómunkája eredményeképp sikerült rekonstruálnia a helyi népviseletet is. Lelkesedése és konok kitartása egyre több segítő társat vonzott maga köré, gyakorlatilag kiterjedt kapcsolatainak köszönhetően sikerült megoldania a legnehezebb feladatokat is.
A Miriszlói Magyar Nap háttértörténete is egy jó barátsággal és szakmai együttműködéssel hozható összefüggésbe. Pillich Balázs, a kolozsvári Szarkaláb vezetője, aki régóta oktat néptáncot a miriszlói gyerekeknek és fiataloknak, felajánlotta, hogy elviszi a kolozsvári Szent István Néptánctalálkozó fellépőit a hangulatos Fehér megyei településre is. Természetesen ehhez feltételek is kellettek, amelyeket Szabó Csilla a Bethlen Gábor Alap és a Communitas Alapítvány pályázatai révén biztosított, de támogatta őt a helyi és a megyei tanács is, továbbá került pár szponzor is, a viseleteket pedig a Csoóri Sándor Alapnak köszönheti. És ami a legfontosabb: mindig akadt segítség a faluból, a szülői közösségből, a pedagógustársak vagy a barátok sorából, amely igazi közösséggé kovácsolódott össze.
Mindezek által vált csak lehetségessé, hogy a Miriszlói Magyar Nap adjon otthont a környék legnagyobb vidéki néptánctalálkozójának, legnépesebb táncházának, ahol ráadásul az egyik legfinomabb töltött káposztával kínálják a vendégeket. A sikeres rendezvény híre már régóta meghaladta a község, sőt a megye határait, idén például a Székelyföldről és Magyarországról is érkeztek érdeklődők.
Az idei magyar nap szinte hajszálpontosan követte a tavalyi, sok újítást tartalmazó fesztivál forgatókönyvét. A rendezvény helyszíne a faluszéli sportbázis volt, ide vitték át a rendezvényt a kultúrotthonból, amelyik a Miriszlói Református Egyházközség tulajdonát képezi, és egy ideje, a Magyar Kormány Nemzetpolitikai Államtitkársága támogatásának köszönhetően, felújítás alatt áll.
Az első programpont ünnepi istentisztelettel kezdődött, amelyen Kórodi-Kiss Ibolya miriszlói református lelkipásztor ezúttal átadta az igehirdetést Krizbai Imre baróti nyugalmazott lelkésznek, akit rokoni szálak fűznek Miriszlóhoz. Ugyanakkor fellépett a Barótról érkező, Báró Wesselényi Miklós Kórus is, amelynek színvonalas műsorát helyi fiatalok alkalomhoz illő versei ékesítettek.
Az idén is megtartották a gyerekek által igencsak kedvelt kézműves foglalkozást, amely több környékbeli pedagógus közreműködésével zajlott. Elmaradhatatlan volt a régi partner, az Aranyosszéki és Alsó-Fehér Vármegyei Huszár és Honfoglaló Hagyományőrző Egyesület is, amelynek köszönhetően bárki kipróbálhatta az íjászatot.
A nagy érdeklődésnek örvendő nemzetközi néptáncfesztivál délután öt órakor kezdődött. A megnyitón több politikus és kulturális vezető volt jelen, többek között Aáry-Tamás Lajos jogász, egyetemi tanár, Magyarország oktatási biztosa, Ion Dumitrel, Fehér Megye Tanácsának elnöke, Lőrincz Helga, Nagyenyed alpolgármestere. Lőrincz Helga felszólalásában megemlékezett a nagyenyedi születésű és épp a rendezvény napján elhunyt Novák Ferenc Tatáról, a magyar táncművészet megújítójáról, akinek munkásságát Kossuth-díjjal tüntették ki. Az enyediek is megrendüléssel fogadták a szomorú hírt, azt, hogy – sajnos – újabb veszteség érte a közösséget, bár a nagyenyedi születésű Novák Ferenc életútja nem a városban teljesedett ki, hiszen még az érettségi előtt szüleivel elköltözött a településről.
A magyar napon fellépő tizenöt néptánccsoport igazi világszínpaddá varázsolta Miriszlót, hiszen az erdélyi és anyaországi táncosok sorát például görögök, törökök és mexikóiak egészítették ki. A csodálatos produkciókat háromórás fergeteges táncház követte, amely egy hatalmas baráti társaság látványát keltette, ahol a legkülönfélébb nemzetek élvezettel igyekeztek elsajátítani a páratlan magyar táncokat.
