Beszélgetés Schönberger Jenővel főpásztorrá szentelésének évfordulóján
Schönberger Jenő a Szatmár megyei Túrterebesen született 1959. június 18-án. Az idén kereken 40 éve, 1985. június 23-án szentelték pappá. Segédlelkészként szolgált a nagykárolyi Kalazanci Szent József, a szatmári Hildegárda, a nagybányai Szentháromság és a Krisztus Király egyházközségben. Majd plébános volt Mezőpetrin, valamint a szatmári Szent Család plébánián. 1997 és 2001 között a gyulafehérvári teológia lelkivezetője és liturgika tanára. 2000 májusában tiszteletbeli főesperes, majd decemberben a gyulafehérvári főegyházmegye szentszéki tanácsosi címmel jutalmazta munkásságát. 2001-től plébános volt Szamosdarán, közben betöltötte az egyházmegyei főtanfelügyelői tisztséget is. 2002-ben máramarosszigeti plébánosnak és kerületi esperesnek nevezték ki. 2003. április 30-án Szent II. János Pál pápa kinevezte szatmári megyéspüspöknek.
A püspökszentelés és beiktatás 2003. június 21-én volt a szatmárnémeti impozáns székesegyházban. Schönberger Jenő személyében az egyházmegye 15. főpásztorát szentelték és iktatták be tisztségébe. A magasztos szertartást ünnepi szentmise keretében Jakubinyi György gyulafehérvári érsek végezte, társszentelők Jean-Claude Périsset apostoli nuncius érsek és Tempfli József nagyváradi megyéspüspök voltak.
Szentbeszédében Jakubinyi György érsek többek között hangsúlyozta: „Amikor nehéz lesz majd a püspökség keresztje, gondolj vissza mindig erre a krizmaillatú napra, amikor elnyerted a papi hatalom teljességét, és akkor szítsd fel magadban a kegyelmet, amely segít majd a kereszt továbbhordozásában. (...) A pap akkor pap és főpap igazán, ha átadja magát az isteni küldetésnek. Lelki egyensúlyát és boldogságát is csak úgy tudja elérni, ha maradéktalanul követi ezt a hívó szót. Mi a titka ennek az emberfeletti vállalkozásnak? Csakis a szeretet, a szeretet, aki maga az Isten. A főpásztor addig főpap, amíg Krisztus szeretetében van!”
Beiktatása utáni székfoglaló beszédében Schönberger Jenő püspök köszönetet mondott a pápának, hogy kitüntette bizalmával, a szentelő főpapoknak és valamennyi paptestvérének, majd ezekkel a szavakkal folytatta: „Imádságot kértem az egyházmegyénk és a magam számára, hogy a szeretet és az egység megvalósuljon és élő legyen a püspök és papjai, a papok és hívek között. (...) Hogy mit vár el az egyház a püspöktől, azt a II. Vatikáni Zsinat részletesen meghatározta. Isten kegyelmével ezt szeretném tenni. Ne várjanak tőlem programbeszédet. Véleményem az egyház véleménye, tanításom az egyház tanítása, programom az Evangélium. Példaképem Krisztus, aki így fogalmazta meg küldetését: »Nem uralkodni, hanem szolgálni!« Püspöki jelmondatom: Gratia et pax! – Kegyelem és béke!” A több ezer katolikus – és nem csak – hívő, akik megtöltötték a székesegyház előtti teret is, áhítattal, imádsággal és énekkel kapcsolódtak be a felemelő, gyönyörű liturgiába, amelyen, Istennek hála, meghívottként és a katolikus sajtó tudósítójaként is jelen lehettem.
A püspökök élet-osztók, élet-emberek. Két kézzel mentik, amit lehet, ha kezük fárad, imával tartják benne az életet. Ha lábuk roskad, letérdelnek, és úgy kérik Istent, tartsa bennük feszesen a lelket, mert másképp nem bírják a kereszt terhét. A püspökök felosztják tenyerükön Krisztus örökségét, az eget. Adnak a Szentföldből nekem, neki, neked. Otthont adnak sokaknak és önmagukról sokszor megfeledkeznek. Urunk, tartsd meg az élet-osztókat. Vigasztald őket, ha hálátlan emberek virágcsokor helyett nádat nyomnak kezükbe. Írd fel nevüket az örök élet kapujára, mert az emberek feledékenyek, homokra írják a jótevők neveit. Krisztus szeretete legyen továbbra is Jenő püspök munkájának maltere, kötőanyaga. Ad multos annos!
A keddi, május 27-i kolozsvári esemény a püspök által celebrált szentmisével vette kezdetét, akivel együtt misézett Molnár Lehel piarista szerzetes pap, tanár, egyetemi lelkész. A legszentebb áldozatot a lelkészség közvetlenül a templom szomszédságában lévő székházának emeleti dísztermében mutatták be, amelyet megtöltöttek a Kolozsváron tanuló egyetemisták. Meghatódva és jóleső érzéssel tapasztalhattam meg a komoly, odaadó, hitet sugárzó résztvételt, a fiatalok lelkes, imádságos, énekes és zenés bekapcsolódását.
A szentmise elején Molnár Lehel megköszönte, hogy a püspök elfogadta a meghívást. Schönberger Jenő, aki mintegy sugározta a „nem fölöttük, hanem közöttük” magatartásformát, a szentmise bevezetőjében kiemelte, hogy most nem cselekvői, hanem elsősorban szemlélői vagyunk annak, amit Jézus tesz, aki újra és újra felajánlja életét a mennyei Atyának, értünk, testvéreiért. A kérdés az, hogy mi milyen testvérei vagyunk Jézusnak? Ferenc pápa szavait idézte, nem szabad belefáradnunk a bocsánatkérésbe. Isten mindig kész a megbocsátásra. A szentbeszédben többek között rámutatott arra, hogy a napi evangélium segít megértenünk a közelgő mennybemenetel ünnepének titkát. „Az igazságot mondtam: Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm.” Jn 16,7 Ez az ünnep ugyanis egy távozás, egy üresség, egy hiány megünneplése, melyet Jézus hagy maga után. De Ő maga mondja, hogy csak a hiány tapasztalatán keresztül jöhet el hozzánk a Vigasztaló.Ezzel megadja nekünk a szeretet legszebb leckéjét. Szeretni azt jelenti, hogy egy ponton képesek vagyunk hátralépni, hogy a másik előléphessen. A szeretet jelenléte egészen más, mint a tolakodás, ami mindent tönkretesz, még magát a szeretetet is. Jézus távolléte az apostolok életében olyan hiány, amelyben a Szentlélek megérkezhet. Ti most éppen abban az életszakaszban vagytok, amit úgy is nevezhetnék, hogy a szeretet tanulásának kora. ... Ne kössétek gúzsba a mindenáron erőszakolt szeretettel azt, akit szerettek, merjetek hátralépni, hogy ő ki tudjon teljesedni, önmaga lenni. Amit Jézus tett tanítványaival, arra vagyunk mi is hivatottak saját életünkben, minden olyan kapcsolatban, amelyet szeretetnek nevezünk. ... Saját magunkban is teremtsük meg azt az ürességet, amit betölthet a Szentlélek.Ő majd eszünkbe juttat mindent, amit Jézus tanított, hogy elkezdhessük helyesen élni a szeretet életét, ... amihez sok sikert kívánok – nyomatékosította Schönberger Jenő.
A szentmisét követően került sor az éjszakába nyúló kötetlen, tartalmas, oldott, barátságos hangulatú beszélgetésre, amelyet a KEL egyik lelkes tagja, Scheitli Krisztina vezetett. Erről a KEL egy másik lelkes tagja, Ilyés Gyopár, a digitális média szak másodéves hallgatója így számolt be: a püspök atya nemcsak a humorát és nyitottságát hozta magával, hanem a szülőfalujában, Túrterebesen termett friss, piros epret is egy ládában, amelyet az egyetemisták percek alatt elfogyasztottak.
A beszélgetésen szó volt a püspök atya hivatásáról: elmondta, hogy 12. osztályban még mérnöknek készült, azonban az útja máshogyan alakult. Sosem vágyott arra, hogy püspök legyen, talán mai napig is úgy érzi, hogy vannak nála sokkal alkalmasabbak erre a pozícióra.
Azonban a 22 éve betöltött státusa nem erről árulkodik. Örömmel beszélt a fiatalokról, akikben látja a lelkesedést, sőt akik őt is motiválják a mindennapokban. Bár nehezen indult püspöki szolgálata, papként is teljesnek érezte az életét. Mégis kiemelte, hogy „jó szatmári püspöknek lenni”.
A KEL egyetemistáinak fontos, hogy kapcsolatokat építsenek egymással, valamint, hogy eljusson a KEL híre a többi fiatalhoz is, akik még nem egyetemisták, de Kolozsváron terveznek továbbtanulni. A PüspökKEL a fedélzeten című, évente ismétlődő alkalom pedig jó lehetőséget teremt minderre, kapcsolatot ápolva más egyházmegyékkel is. Az előző években a temesvári és a gyulafehérvári püspökök látogattak az egyetemistákhoz, azok a találkozások szintén jó hangulatban teltek, hasonlóan a keddi eseményhez.
Az esti hitmegerősítő, bátorító eseményt, amely mély nyomot hagyott bennünk, közös imádság zárta.
