„A nehéz órákban a hála erősített: ha ennyi volt is, nagyon szép volt”
Gergely Balázs november 7-én írta ki a Facebook-falára, hogy két nappal korábban gulyást főzött, „s bár a szememnek tetszett a látvány, az illatok és ízek alapján képtelen voltam eldönteni, hogy jó lett-e vagy sem. Éjjel fájt a fejem és köhögtem, úgyhogy tegnap elmentem tesztelni. Az eredmény most jött ki: pozitív.”
A Kolozsvári Magyar Napok (KMN) főszervezőjétől azt kérdeztük, mit gondol, honnan kapta el a vírust.
– Nem tudom, valójában nem is gondolkodtam rajta. A hattagú munkaközösségünkből én vagyok a harmadik, aki megfertőződött. Különböző időben, és nem egymástól kaptuk el a vírust. Ez pontosan jelzi, hogy a megfertőződés lehetősége teljesen általánossá vált, körülvett minket. Bárkitől, bármikor, bárhol el lehet kapni… Kezdetben pusztán gyengének éreztem magam, rossz volt a közérzetem, majd enyhe hőemelkedést mértem. Másnap köhögni kezdtem, és erősödő izom- és ízületi fájdalmak kínoztak. De mindez bőven az elviselhetőség határain belül volt. Tesztelni akkor mentem, amikor a szaglásom és az ízlelésem hirtelen gyengült. A teszt minimális kellemetlenséggel jár, senkit ne tartson vissza: a vizsgálat gyors, és fájdalommentes – magyarázta érdeklődésünkre.
„Igyuk meg az összes rossz pálinkát”
Gergely Balázs azt is elmondta, elővigyázatosságból már az első tünetek megjelenésétől otthon maradtak, és igyekeztek elkerülni a másokkal való érintkezést. A családorvost már a legelején értesítette a tünetekről, az pedig részletesen tájékoztatta az esetleges tennivalókról. A tesztet végző rendelő a közegészségügyi igazgatóságot (DSP) automatikusan értesíti pozitív teszt esetén; e hatóság részéről Gergely Balázst magyar nemzetiségű negyedéves orvostanhallgató – azaz önkéntes – kereste meg.
Gergely Balázs tünetmentes gyermekei számára a bezártság volt a legnehezebb– Rendkívül segítőkész és aranyos volt, ezúton is köszönet az önzetlen munkájukért. Ő regisztrálta a közvetlen családtagjaimat is a kötelező házi elkülönítettek jegyzékébe. Közben már a feleségemnek is az enyémhez hasonló tünetei voltak, de külön tesztet ő már nem végeztetett, mert egyértelmű volt, hogy megfertőződött, és mindannyian karanténba vonulunk. A gyerekeken semmiféle tünetet nem észleltünk – mondta. – Az egyetlen gyógyszer, amit szedtünk, a Paracetamol volt; emellett napi rendszerességgel C- és D-vitamint, valamint immunerősítő tablettákat szedtünk. Én még a köhögés ellen használtam fenyőrügyszirupot. Na, meg persze a szokásos méz- és fokhagymakúra, nálam az minden hűlésnél alap. A legkellemetlenebb tünet talán az izomfájdalom volt, az két éjszakán át kínzott. Az első héten minden napra jutott valami más: fejfájás, rossz közérzet, hasmenés, mellkasi fájdalom... Az ízlelés elvesztése teljesen ismeretlen és furcsa érzés, nem örvendenék neki hosszú távon. Egy pengeeszű barátom azt tanácsolta, hogy ilyenkor igyuk meg az összes rossz pálinkát a kamrából, ha már úgysem érezzük az ízét…
Torta a küszöbön
A Kolozsvári Magyar Napok főszervezője azt is elmesélte, a karantén hatodik napjáig (amikor kérdeztük – szerk. megj.) a hatóságok részéről senki sem ellenőrizte, hogy valóban otthon vannak-e.
– Biztos vagyok benne, hogy már nagyon túl vannak terhelve. A felelősség ugyanakkor elsősorban a miénk – fogalmazott, kiemelve a családtagok, barátok, ismerősök, szomszédok részéről tapasztalt odafigyelést, együttérzést és segítőkészséget. – Hívtak és írtak tucatjával, hogy felajánlják a segítségüket, például a bevásárlásban. Volt, aki meglepetésként tortát készített, és odacsempészte a küszöbre. Megható, szívet melengető érzés…
Gergely Balázs szerint három gyermekkel a bezártság volt a legnehezebb, ők ugyanis tele vannak energiával.
– Mindent összevetve, semmi pánik, s keseregni is fölösleges. Igyekszünk pozitívan viszonyulni a helyzethez és a lehető leghasznosabban tölteni a kiszabott időt. Örülünk, hogy együtt lehetünk, miképp annak is, hogy ennyivel túl leszünk rajta – összegzett.
Napi 12 injekció
Teljesen más tapasztalatban volt része az új koronavírussal a Kolozsvárra nemrég kinevezett római katolikus főesperesnek, László Attilának, aki – saját bevallása szerint – három nap még imádkozni sem tudott.
– Több rendezvényen, ünnepen vettem részt, s bár igyekeztem óvatos lenni, október elején lázzal jelentkezett a betegség. Azonnal tesztre jelentkeztem saját költségen, az egyik magánklinikán. Tudni akartam, mi a helyzet, nem akartam senkit veszélyeztetni. A pozitív teszteredményt követően azonnal a – még székelyudvarhelyi – háziorvosomat hívtam. Ő korábban jelezte is, ismerve az állapotomat – gyermekkorból hozott asztmám, valamint cukorproblémáim –, hogy azonnal jelezzem, ha betegség tüneteit észlelem. Fokozottan veszélyeztetettnek tekintett, és sajnos a félelme beigazolódott. A pozitív teszteredményt követően autóba ültem, és visszamentem Székelyudvarhelyre, ahol a kórház járványosztályára utaltak. Attól kezdve két héten át, az intenzív kezelés ellenére, állapotom napról napra romlott. Napi 12 injekció, körülbelül 6-8 perfúzió, gyógyszerek…
Közben, mint tudjuk, a Szent Mihály-plébániát két hétre azonnal bezárták, mindenkit leteszteltek. A munkatársai felének pozitív eredménye lett, „de Istennek hála, legtöbben tünetmentesen vagy nagyon enyhe lefolyással túljutottak rajta”. Ez idő alatt egyik, a betegségen még szeptemberben átesett papkollégája „tartotta a frontot”: a szomszéd papokkal együtt végezték a szentmiséket és a temetéseket.
Arctalan hetek
– Két hét alatt senki arcát nem láttam. Az egészségügyi személyzet dupla védőruhában végezte a munkáját, folyamatos csodálatomat és hálámat kiváltva. Az, amit és ahogyan végeztek, arra nincsenek szavak. Nagy lelkiismeretességgel, felelősséggel végezték a feladatukat. Lehet a vírusról vitázni, lehet tagadni, nem komolyan venni. Ez az egészségügyiek helyzetén mit sem változtat: ők helyt kell hogy álljanak, felelősséggel, beteg embereket segítve, súlyos helyzetben lévőket ellátva, emberfeletti munkát végezve. Csak a legnagyobb tisztelet és elismerés hangján tudok szólni munkájukról. Pedig erejük láthatóan fogyóban van: többen elkapták a vírust, így egymást kell helyettesíteniük, pluszórákban, a kimerültség határáig helytállva. Becsüljük meg egészségügyi dolgozóinkat! Kértem már és újra kérem: ezen időszakban figyeljünk jobban rájuk a családban, baráti körben, erőt adva, hogy legyen mit továbbadjanak a betegeknek. Életadó a hozzáállásuk – fogalmazott az egyházi vezető.
„Nagy féltéssel kérek mindenkit: vigyázzatok magatokra és egymásra. Az élet-halál komoly. Áldás a hős orvosokra, asszisztensekre, segítőkre. Emberfelettiek! Isten segítsen!” – László Attila főesperesA családtagok, barátok, ismerősök, munkatársak reakciójával kapcsolatban a főesperes azt írta kérdésünkre: ritkán tapasztalt mértékben vették őt körül szeretetükkel, féltéssel.
– Nagy erő volt az egymásra figyelés, az imádság. Ennek erejét határozottan tapasztaltam a legnehezebb időben. Hogy milyen tüneteim voltak? Fokozódó légszomj, hetekig nem tudtam meglenni oxigén nélkül. Volt helyzet, amikor álltak az ágyamnál az orvosok, s dönteniük kellett, mert nem volt szabad lélegeztetőgép: levesznek valakit, vagy még bírom pár órát… Aztán a várt fordulat is elkezdődött több mint két hét után… Az elején egy hétig nem volt ízlelés, szaglás, volt viszont alkalmi izomfájdalom, de a legsúlyosabb a légszomj volt. Orrpipa nélkül még enni sem tudtam néhány napig. A kórházból történt kiutalást követően még tíz napig Kolozsváron is kellett az oxigénpótlás. Alig néhány nap telt el, hogy nem használom – bizakodva, hogy ez már így lesz, és erősödik a tüdőm. Mert ez a vírus mindkettőt teljesen szétverte… Gyenge vagyok, erőfeszítésre, fizikai munkára képtelen. Még hetekig fog tartani a felerősödésem, ahogy most látom – jegyezte meg a Szent Mihály-plébánia vezetője.
Amikor a főesperes nem imádkozik…
– Nagy mélységek megtapasztalását hozta ezen időszak – folytatja a főesperes –, túlzás nélkül mondhatom: a határon voltam. Volt három olyan nap, amikor imádkozni sem tudtam, csak megéltem a sötétség közelségét… Az viszont nagyon erős volt, hogy a sötéten túl nem a semmi van, hanem az élő Isten, aki most valamiért hallgat... De az erőt adó jelenlét megtapasztalása valóságos volt. Ha érzésben kell megfogalmaznom: a nehéz órákon is a hála erősített: ha ennyi volt is, nagyon szép volt. Aztán a javulás kezdete után nagyon mély, szép, imádságos idő vette kezdetét. Átértékelődött az életemben sok minden. Világosabb lett, hogy jó az irány, de még inkább figyeljek emberi kapcsolataimban arra: nem szabad rosszul csinálni semmit. Nincs rá időnk! Csak szépen élni, a napjainkat, kapcsolatainkat szépen formálni érdemes. Emellett tudtam, milyen sokan imádkoznak, szeretve aggódnak értem. Ez volt a másik erőt adó megtapasztalás. Ugyanakkor be kell vallanom, a nehéz napokon teher is a sok aggódó, féltő érdeklődés. Mert a kérdések választ vártak, nekem meg olykor ehhez már nem volt erőm. Azt javasolnám, ha valaki komoly beteg lesz, legyen a családban, baráti körben valaki, akinél lehet az állapotról, fejleményekről érdeklődni. Ő csak vele tartson kapcsolatot, legyen mintegy „szóvivő”, aki beszámol röviden a helyzetről, érdeklődőkről, továbbítja a jókívánságokat, imafelajánlásokat. Ez segítség ilyen állapotban: tud a beteg pihenni, ugyanakkor értesül arról, hogy nincs egyedül, hogy kísérve, szeretve van, ami szintén kell, mert erőt ad – írta kérdéseinkre adott válaszában László Attila főesperes-plébános, aki azt üzeni azoknak, akik szerint a vírus nem létezik: neki erről más a tapasztalata...
Mintavétel az udvaron
Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének ügyvezető elnöke, Antal Géza sikeresen „végigcsinálta” a helyhatósági választásokkal kapcsolatos kampányt, az új koronavírus csak ezután, október végén jelent meg a szervezetében.
– Az első napokban sokat foglalkoztatott a kérdés, hogy kitől kaphattam el. Ahogy telt az idő, egyre több találkozásról derült ki, hogy akár az is lehetett megbetegedésem forrása. Adott ponton így leálltam a találgatással, és arra hagyatkoztam, ami a líceumi és egyetemi mikrobiológia-órákról megmaradt: egy figyelmetlen pillanat, egy elfelejtett kézmosás is elég lehetett… Ezért fontos, hogy tartsuk be a szabályokat, így minimálisra csökkentve annak az esélyét, hogy elkapjuk ezt a betegséget – meséli a politikus.
Nála a koronavírus megfázásos tünetekkel „köszöntött be”: orrdugulás, erős ízületi hátfájás és levertség. A második nap reggelén kérte a mentőszolgálattól, hogy végezzék el a tesztet. Huszonnégy órán belül jelentkeztek, és az udvarukon vették le a mintát. Két napig gyanús esetként ült otthon, bízva abban, hogy mégis csak megfázás… Amikor megjött az eredmény és kiderült, hogy mégsem, a közvetlen családtagok közül három személy esetében kérték a tesztelést, ebből a párja tesztje lett pozitív, a másik kettő negatív. A teszteredménnyel együtt megkapta a Közegészségügyi Igazgatóság utasításait is. E hatóságtól három nap elteltével hívták fel, de a családorvosa már a Facebook-bejegyzése láttán jelentkezett: immunerősítőket és vitaminokat írt fel számára, s azután is naponta érdeklődött telefonon az állapotáról. A közegészségügyisek utasításai között szerepelt az is, hogy egészségügyi felmérés érdekében fel kell vennie a kapcsolatot a járványkórházzal. Végrehajtotta az utasítást, és néhány nap után orvosi vizsgálatra ment: minden eredménye rendben volt. Közben a városháza hatáskörébe tartózó helyi rendőrség is járt nála ellenőrizni, hogy betartja-e a karantént.
Antal Géza: „A vírus létezik, az általa okozott betegségben emberek halnak meg!”– A barátok és a családtagok részéről alapvetően támogatást és érdeklődést vettem észre. A fáradékonyság az, amit most is érzek, ám ahogy telnek a napok, egyre inkább visszanyerem a munkabírásom, tűrőképességem – számol be az „utórezgésekről” a fiatal megyei önkormányzati képviselő, aki a házi elkülönítésben is igyekezett dolgozni. – Az első héten csak napi 3-4 órát dolgoztam. A többi időben olvastam vagy filmet néztem: másra nem is igazán volt erőm, az agymunka is nagyon kifárasztott azokban a napokban. Hogy mit mondanék azoknak, akik tagadják a vírus létezését? A családomban, baráti körömben több orvos, egészségügyi dolgozó is van. Bátor és kitartó emberek, akik több hónapja rendkívül nehéz körülmények között dolgoznak. Sokunknak van olyan családtagja, aki a járványhelyzet frontvonalában dolgozik akár elárusítóként, ügyfélszolgálatosként vagy fuvarozóként. Irántuk való tiszteletből kérek mindenkit, hogy óvja meg a környezetét és tartsa be a szabályokat. A vírus létezik, az általa okozott betegségben emberek halnak meg! – figyelmeztetett Antal Géza.
Teszt a… nyugodt lelkiismeretért
Kolozsvár volt alpolgármestere, az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöke nem gondolkozott el azon, kitől, hogyan, honnan kaphatta el a koronavírust.
– Lehetetlennek és értelmetlennek tűnt a találgatás. A sors fintora, hogy nem a nagyon is mozgalmas kampányidőszakban, hanem bő három héttel azután kaptam el a vírust. Öt nap enyhe hűléses tüneteket követően ütemeztettem be magam tesztelésre a lakhelyünkhöz legközelebb lévő laborba, tulajdonképpen csak azért, hogy nyugodt lelkiismerettel mehessek munkába. A járvány kezdete óta az foglalkoztatott a legtöbbet, hogy amikor rám is sor kerül, lehetőleg ne fertőzzek meg másokat – közölte az önkormányzati szakember, aki a teszt elvégzése előtt mégis felhívta a családorvosát, mert kicsit elbizonytalanodott: menjen, ne menjen?
– A legfőbb dilemmám az volt, hogy ha két hétig nem hagyhatom el a házat, és ha ez idő alatt a szüleim is megfertőződnek, a karantén lejárta előtt nem fogok tudni segíteni nekik. A családorvosom viszont – sok kollégájával ellentétben – azt tanácsolta: ha vissza akarok menni dolgozni, mindenképp teszteljek. Egyébként is, ha fertőzött vagyok, fontos lenne, hogy a családtagjaim tünetmentesen is házi elkülönítésben maradjanak, barátaik, munkatársaik védelme érdekében. Ha nem tudjuk, hogy velem mi a helyzet, ez nem fog megtörténni. És igaza volt: a pozitív eredményt követően, túl azon, hogy mind a négyen betartottuk a 14 napos kijárási tilalmat, a családtagjaim barátai és a szomszédjaink is tudták, hogy miért tilos akárcsak „beugrani” is hozzánk… És azonnal megszerveződött körülöttünk a „segítség-szolgálat”, rengeteg kedves felajánlás vásárlásra, gyógyszerbeszerzésre stb., ami elengedhetetlen ahhoz, hogy az ember betartsa az óvintézkedéseket – fogalmazott Horváth Anna, aki szerint sokat segíthetett, hogy hosszú hónapok óta szedték a nagy dózisú C- és D-vitamint, cinket, mindenféle természetes immunerősítőt.
Fura vicc a karanténban
– Végül még az állapotfelmérésre (tüdőröntgen és vérvizsgálat) sem jelentkeztem a járványkórháznál, mert semmi nem utalt arra, hogy ez szükséges lenne. Akkor meg minek nehezítsem feleslegesen az amúgy is túlterhelt orvosok dolgát? – érvel Horváth Anna. – Amikor a tünetek felerősödtek, az orvosom tanácsára öt napig egy doboznyi Biomicin forte kapszulát (vírusölő hatású növényi kivonat) is szedtem. A hozzám hasonló, könnyű lefolyású eseteknél teljesen rendben is lenne ez az eljárásrend, amennyiben a családorvosra jutó betegek száma nem lenne ilyen hihetetlenül magas, illetve, ha nem kellene energiájuk jó részét a felesleges, túlburjánzott bürokráciára fecsérelniük – vélekedett Kolozsvár volt polgármestere. Esetében sem ellenőrizte senki a karantén betartását, ami szerinte nem is csoda, hiszen a napi néhány száz Kolozs megyei új fertőzött és azok kontaktjainak számából nem nehéz kiszámolni, mekkora emberi erőforrást igényelne mindenkit leellenőrizni.
– A tizennégy nap leforgása alatt mindössze kétszer hívta telefonon családunk férfi tagjait egy udvariasan érdeklődő rendőr. Viccelődtünk is ezen: vagy őket találják megbízhatóbbnak, vagy az én telefonomról „elfelejtették” lekapcsolni a nemzetbiztonsági GPS-követést, s amúgy is látják, ha kimegyek akár az erkélyre – viccelődött a korábban igazságszolgáltatási megpróbáltatásokon átesett tisztségviselő.
Horváth Anna, saját bevallása szerint, „olcsón megúszta”: ugyan volt pár „nehezebb napja”, de azok a klasszikus influenza vagy nátha tüneteitől mindössze a teljes szaglásvesztésben különböztek. Számára a vírusnál nagyobb „veszélyt” csak a „filmmérgezés” jelentette ebben az időszakban, ami ellen némi olvasással, a tünetek megszűnte után pedig főzéssel, otthoni rendezgetéssel „védekezett”.
„Egy rövid vasárnap esti hidegrázás, izomfájásos epizód után úgy döntöttem, nem megyek ki a házból. Kedden már köhögtem is, a péntek reggeli kávénak nem volt illata...” – így kezdődött Horváth Annánál– A magam és a több tucat barát, ismerős történetéből kiindulva, legfőbb következtetésem talán a betegség lefolyásának kiszámíthatatlansága. Hiszen nálam fiatalabb, százszor sportosabb, egészségesebb életmódot élő barátaim közül is volt, akit letepert, sok más esetben pedig idősebb, néha súlyos betegségekben szenvedők is aránylag könnyen átvészelték a fertőzést, esetleg el sem kapták, közvetlen és huzamos érintkezés esetén sem. Szóval, amíg ennyire keveset tudunk róla, nem árt az egészséges óvatosság, anélkül, persze, hogy irracionálisan paranoiásokká váljunk! – tanácsolta Kolozsvár volt alpolgármestere, aki azt üzeni azoknak, akik szerint a vírus tulajdonképpen nem létezik, hogy azért mégiscsak vigyázzunk egymásra, legyünk óvatosak, ha magunk miatt nem is, akkor szeretteink, barátaink iránti felelősségből, mert hátha mégis létezik…
****Az első összeállítása ide kattintva olvasható.
