Beszélgetés László Ákossal, a Wizz Air pilótájával
Tízéves lehetett, mondta, amikor beleszeretett a repülésbe. Az első út Kolozsvár–Eindhoven útvonalon, egy családi vakáció alkalmával meghatározó élmény volt számára. „Magam sem hittem, hogy kitartok célom mellett. Voltak B és C tervek arra az esetre, ha nem jönne össze, de végül sikerült” – tette hozzá.
A repülést 16 évesen próbálta először ki vitorlázógépen, oktatóval, a dezméri sportrepülőtéren. „Kíváncsi voltam, bírom-e, de nagyon jó volt, egyáltalán nem féltem!” – magyarázta.
A kolozsvári Apáczai-líceumban érettségizett 2021-ben. Bár humán szakon végzett, folyamatosan készült matematikából, fizikából, ezek a tárgyak is szükségesek a Wizz Air Pilóta Akadémia felvételijéhez. Volt vizsga angolból is, az írásbelik mellett pedig olyan képességeket teszteltek, amelyek inkább veleszületett adottságok – vagy rendelkezik velük az ember, vagy nem. Ehhez a szakmához nemcsak tudás, hanem szerencse, rátermettség is kell. Térlátási gyakorlatok, szem- és kézkoordinációs készség, fejszámolás… mind fontos a pilótaképzésben.
A kimerítő nyolcórás felvételi elsőre sikerült. A kiképzés két évig tartott. Tizenhárom elméleti tantárgyból állt a felkészítés, köztük matematika, fizika, légügyi szabályzat, meteorológia, egy adott típusú repülőgép mechanikus felépítésének és működésének tanulmányozása. Párhuzamosan folyt a gyakorlati rész egy kis, négyszemélyes Piper-típusú repülőben, illetve a szimulátorban készültek fel.
Ákost másfél éve szerződtették a Wizz Air szebeni bázisára, néhány hete pedig visszatért Kolozsvárra. Reméli, a későbbiekben olyan légitársasághoz kerül, ahol hosszú távú, interkontinentális járatokra kap megbízatást. A repülés csodálatos élményén túl a világjárás is része ennek a szakmának, nagy kíváncsisággal néz a kalandok elé.
Első tiszti minőségben, vagyis a kapitány melletti másodparancsnokként tavaly január 5-én szállt fel először a Brüsszelbe tartó járaton.
„Kellett néhány hét, amíg beleszoktam. Minden alkalommal tanulok valamit. Ez különben is olyan szakma, amelyben folyamatosan tanul az ember. Minden napnak megvan a kihívása. Arról nem is beszélve, hogy ha nem az időjárás okoz meglepetéseket, új helyzeteket, akkor az utastérben merülhetnek fel gondok. Például valaki a felszállók közül valamiféle segítségre szorul az úton, és még sok minden egyéb” – magyarázta.
Kérdésemre, hogy a sok tudáson, illetve az említett veleszületett képességeken kívül mi szükséges ahhoz, hogy valakiből jó pilóta váljon, Ákos mindenekelőtt a kommunikációs készséget említette. És a szerénységet. Ezek nélkül ugyanis elképzelhetetlen a jó csapatmunka, az együttműködés, márpedig ez nagyon fontos ahhoz, hogy a repülés biztonságos legyen.
Éles helyzetekről faggattam, egyet említett. Néhány hete történt, hogy erős turbulencia rázta meg a München irányába tartó járatot, amiért a gépnek hirtelen az utazómagasság alá kellett süllyedni.
„Nem, nem féltem, nem ijedtem meg” – mondta. „Az igazság az, hogy nem is nagyon van idő erre. Ilyenkor hozni kell a maximumot. Különben is… mi pontosan tudjuk, hogy vannak kiépítve ezek a gépek, bízunk bennük, tudjuk, mennyire biztonságosak, ezért nincs okunk a félelemre” – tette hozzá magabiztosan.
Édesanyád nem félt? – kérdeztem őszinte kíváncsisággal. „Az elején éreztem, hogy aggódik, bár igyekezett nem mutatni” – vallotta be. „De most már láthatja, hogy nincs oka félelemre. Hogy ez is pont annyira biztonságos, mint más hétköznapi munkahely…”
