Könyveket lehet örökbefogadni hétvégén a Könyvturiban
Szombaton és vasárnap 11 órától estig zajlanak a programok a kolozsvári Szabók tornyában. Lesznek anyanyelvi játékok napjában többször is, lesz kerekasztal-beszélgetés a Művelődés folyóirat és az Erdélyi Krónika történelmi portál szerkesztőivel, szombaton 18.30-tól versszínházi est (Ady márciusa), vasárnap 12-től bemutatják Török Gyula A zöldköves gyűrű című könyvét, 15.30-tól Fischer Botond Tavasz lesz, Corina című kötetét, 17 órától közös felolvasás lesz József Attila verseiből. És íme, kik lesznek a faggatható élőkönyvek: szombat 12–15: Szabó Tünde (online szerkesztő), 15–18: Dáné Tibor Kálmán (főszerkesztő), Jakab Márta (könyvszerkesztő), Virág Péter (tördelő), Fodor János (online szerkesztő), Fischer Botond (író); vasárnap 12–15: Könczey Elemér (könyvillusztrátor), Makkai-Koós Imola (szerkesztő), 15–18: András Zselyke (korrektor), Nagy Andrea (diákújság-szerkesztő), Makkai-Koós Imola (szerkesztő).
A könyves hétvégére készülve a pisztácia42 könyvesblogon (pisztacia42.wordpress.com) összegyűjtöttük, mi miért szeretjük jobban ma a papírkönyveket, holnap az e-könyveket.
Szeretem a könyvekben a feljegyzéseket
Szász Zsófia: Olykor valósággal „megcsömörlök” az e-könyv formátumtól. Amikor több e-könyvet olvastam egymásután, összefolytak a kötetek és „súlytalannak” éreztem, pedig alapvetően jó könyvek voltak. Ezért ma már felváltva olvasok hol papíron, hol elektronikus olvasón. Egyszerűen nem tehetem másképp.
Az e-könyvek megóvnak többnyire attól, hogy egyszerolvasós könyveket vegyek. Vannak olyan felkapott könyvek, amelyeket előbb elolvasok e-könyvben – persze beszerzem barátoktól, ismerősöktől, vagy más, ingyenes módon jutok hozzá –, s ha tetszik, maradandót ad, akkor idővel beszerzem papírkönyvben is, de ha nem ilyen, akkor hálás vagyok, hogy nem dobtam ki a pénzt fölöslegesen, mert azzal talán éppen egy jó könyv beszerzésétől fosztottam volna meg magam.
Az e-könyvnek a számlájára írom, hogy nem lehet beleírni. Bár a papírkönyvet is általában féltjük, ezért nem írunk bele, én mégis különösen kedvelem azokat a könyveket, amelyekben személyes feljegyzéseket találok, hiszen attól válhat élővé egy könyv, ha nyomot hagyunk benne. (Azért lehetőleg ne a könyvtári kölcsönkönyvben…) A könyveket, egész könyvtárakat örökölni is lehet, és milyen nagy becsben tartjuk ezeket!
Könyvtáros: Kindle-en olvasni jó!
Mayer István: Kedves papírkönyv-soviniszták! Ti hiányoljátok a könyv szagát, de én, a könyvtáros azt mondom néktek, Kindle-en olvasni jó! A legtöbb könyvnél kényelmesebb – persze ehhez rendes tok kell –, és nekem úgy tűnik, még a szemet is kevésbé fárasztja, mint a papír-tinta kombó. Ami még nagyon rokonszenves, főleg az angol nyelvű olvasmányoknál vettem hasznát: mindig néhány gombnyomásra vagyok az egynyelvű szótár szükséges szócikkétől.
Sokan vannak, akiknek az e-olvasó drasztikusan megváltoztatja az olvasási szokásaikat. Nálam nem ez történt: a beszerzési szokásaim változtak meg. Eddig gyakran rendeltem Németországból és az angolszász országokból postán könyvet, erre már sokkal ritkábban van szükség. Van, amit azért veszek meg, mert elektronikusan elérhető, de nem jellemző: még mindig a tartalom az elsődleges. Papírkönyveket továbbra is vásárolok, talán nem is kevesebbet, mint azelőtt, csak éppen nem az az egyetlen opció, és van módom tehermentesíteni túlzsúfolt könyvespolcaimat.
Csodálatos többkönyvűség
Kerekes Edit: E-könyvet a gyerek kapott ajándékba drága családi barátoktól 2017 tavaszán. De a jobbnál jobb történetek és szebbnél szebb gyerekkönyvek olvasásával korai Z-generációsunkat minden jel szerint sikerült analóggá nevelnünk, majd önálló olvasóként ilyesfélének továbbnevelnie magát, mert a kezdeti lelkes beüzemelés után a Kindle hónapok múltán is csak bevetésre várt. Mígnem egy évvel később… megkaparintottam elkértem, „ha te már úgysem használod”.
