Péntek Borbála projektkoordinátor
Szolgálatunk népszerűsítése érdekében immár második alkalommal szerveztük meg Az Élet labirintusa című rendezvényünket, ezúttal a kolozsvári Fellegváron. Az esemény egyrészt a jelenlegi és egykori palliációs betegek családjainak szólt, másrészt a Kolozsváron élőknek, akik már tudnak, hallottak a palliatív megközelítésről, illetve olyanoknak is, akik nem ismerik ezt a koncepciót. Nyilvános rendezvényről lévén szó a meghívottakon kívül a környéken sétálók is bekapcsolódhattak.
A Fellegvár főlépcsőjét papír mécsestartókkal és befőttesüvegekből készült mécsesekkel díszítettük fel beteggondozó csapatunk és önkénteseink segítségével. A több száz kézzel festett és hajtogatott mécsest a Diakonia önkéntesei, illetve a szociális gyerekprogramokban dolgozó munkatársai készítették a gyerekekkel közösen. Az égő gyertyákból kirakott út, a szimbolikus labirintus az emberi életút jelképe volt: a kivilágított lépcsősor szimbolizálta életünk felfelé ívelő útját, amely a halállal nem ér véget. Az úton az életciklusoknak megfelelő megállókat találtak a látogatók, így a születéssel kezdődően a gyermekkor, a serdülőkor, a fiatalkor, a felnőttkor, az időskor és a halál állomásainál elmélkedhettek. Fényképek, idézetek, zene és fények kísérték végig a résztvevőket a lépcsősoron, valamint lehetőségük volt a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet önkénteseivel reflektálni a látottakra. Azok, akik végigkísértek bennünket ezen az úton, mérlegelhették saját életútjukat, és feleleveníthették életük azon pillanatait, amelyeket elhunyt szeretteikkel éltek át.
A rendezvény a palliatív ellátás egyik alapelvére reflektált: ez a módszer az életet tiszteli, a halált pedig egy folyamat részének tartja. Ezt szimbolizálta a halál stációját követő utolsó állomás, ahol a résztvevőket a Diakonia-munkatársak és a teológus-önkéntesek várták forró teával, süteménnyel és egy-két jó szóval.
(Borítókép: Ördög I. Béla)
