LÉSZAI LEHEL
Nagy öröm volt látni a nyílt tekinteteket, elszánt arcokat, amint körbeültek az Apáczai Csere János utca óriási sporttermében. És jóllehet a terem meglehetősen nagy volt, a gyermeksereg betöltötte zsivajával és jókedvével. A látótéren szülők és ismerősök követték kíváncsian és meglepetten a gyermekek versenyszámait. Ötfős csapatok neveztek be az Oviolimpiára, és az első húsz szerencsés csapat nyert lehetőséget a részvételre. Minden részt vevő óvodában kiválasztották azokat, akik képviselhették az óvodát. Szöszke kislányok, nyurga fiúcskák várták a verseny kezdetét. Meglátszott, hogy a vegyes csapatok a verseny előtt közös felkészítőn vettek részt, illetve az óvodában is gyakorolták a versenyszámokat. A csapattagok nagyon jól együttműködtek, hiszen a legtöbb versenyszám váltó volt. A versenyszámok között szerepelt egyensúlyozás, célba dobás, szlalomozás, kúszás, gyorsasági és ügyességi akadálypálya.
Felgyorsult életünk meglehetősen mozgásszegény, de erről a gyermekek nem tehetnek. Időhiány miatt a legtöbb szülő reggel kocsiba ülteti a gyermekét, úgy viszi óvodába, este pedig szintén kocsival jutnak haza. Kevés szülő viszi gyalog, biciklivel vagy rolleren óvodába a gyermekét. Ezért az óvodákban igyekszünk minél több időt kint tölteni a játszótéren, ahol spontán versenyek alakulnak ki, és mindenki kedvére szaladgálhat. Határtalan örömöt jelent az az élmény, amikor száz gyermek készülhet lélegzetvisszafojtva az Oviolimpia kínálta kihívásokra. Egy délelőtt erejéig elfeledkeztek mindenről, és csak az lebegett a szemük előtt, hogy elsőnek jussanak célba, illetve minél hamarabb érintsék meg csapattársuk kezét, hogy ő folytathassa a versenyt.
Külön öröm volt a szervezők számára, hogy nemcsak kolozsvári óvodák jelentkeztek be az Oviolimpiára, hanem más helységekből is, és így megyei szintre emelkedett a mozgás kiváltságában részesülők versenye. Amikor elfáradtak a kis nebulók, következett a csemege, mert ekkor az óvó nénik álltak a startvonalhoz, és bizonyították, hogy nemcsak elméleti felkészítést tudnak biztosítani tanítványaik számára, hanem ők maguk is sikeresen hódolnak a sportnak. A gyermekek határtalan lelkesedéssel bátorították oktatóikat és nevelőiket a verseny közben.
A Babeş–Bolyai Tudományegyetem református tanárképző és zeneművészeti kara és a 25 éves Csemete Alapítvány közösen szervezték az eseményt. A kar diákjai vállvetve segítettek a pszichológia és neveléstudomány karának diákjaival a csemetéknek. Oláh Réka és Marica Ildikó tanárnők vezették le a nagyon ötletesen összeállított versenyszámokat. A zsűriben Oláh Emese alpolgármester, Szabó Gábor szaktanfelügyelő és Lészai Lehel egyetemi tanár került abba a nehéz helyzetbe, hogy döntsenek a helyezések felől. Végül egyhangúan úgy döntöttek a látottak alapján, hogy a Kolozsvár olimpikonjainak utánpótlását képviselő gyermekek kivétel nélkül megérdemlik az elismerést. Minden csapat kupát nyert, a versenyző csemeték pedig büszkén vették át a jól megérdemelt oklevelet és medált.
A Zsibongó csapat tagjai voltak a legedzettebbek, a Pillangók a legfegyelmezettebbek, a Süni versenyzői a legaranyosabbak, a Bölcs baglyok a legvidámabbak, a Mókusok a legöntudatosabbak, a MikóSOKK a legjobban figyelők, a Napsugár tagjai a legtörekvőbbek, a Százlábúak a legfürgébbek, a Napsugarak a legkitartóbbak, a Sünik a legösszetartóbbak, a Cinegék a leggyorsabbak, a Nyuszik a legfigyelmesebbek, a Jópajtások a legédesebbek, a Fürge törpék a legtürelmesebbek, a Zümik a legjátékosabbak, az Édes méhecskék a legeredményesebbek, a Csillagok legjobb csapatjátékosok, a Halacskák a legpontosabbak, a Méhecskék a legsportosabbak és a Nyuszikák a legbátrabbak.
A lelkiismeretesen és nagy tudással rendelkező felkészítő óvónők is részvételi oklevélben részesültek. A fizikai erőfeszítést méltányolva a részt vevő csapatoknak pizzával kedveskedtek a szervezők. Mindenki fáradtan, de nagy elégtétellel és mosollyal tért vissza óvodájába, azzal az elhatározással, hogy másnaptól felkészülnek a jövő évi jubileumi Oviolimpiára.
