„A világon mindenütt egyszersmind modernek, korszerűek akarnak az emberek lenni, viszont az identitásukat is meg akarják őrizni. Ebből rengeteg ellentmondás születik, és én nagyon szeretem ezeket a paradoxonokat” – fogalmazott az író, aki a beszélgetésen kitért Isztambulhoz fűződő viszonyára is.
„Alapelvem, hogy soha nem romantizálom a kapcsolatomat szülővárosommal” – fogalmazott. Hozzáfűzte: sosem magasztalta Isztambult, noha az egész élete arról szólt, hogy a városról írt. Amikor elkezdte a regényírást 23-24 évesen, nem volt olyan komoly szerző a török irodalomban, aki Isztambulról írt volna, a társadalmi problémákat kizárólag az anatóliai parasztok jelentették.
„Egész életemet Isztambulban, a szülővárosomban töltöttem. Amikor megszülettem, még csak egymillióan lakták, mára 17 millió lakosa van. Harminc éves koromig azt hittem, ismerem az összes utcát, de negyvenéves koromra elvesztettem a fonalat és most úgy tekintek a városra, mintha egy térképet néznék” – mondta a 65 éves szerző. Mint fogalmazott, 50 éves koráig nem tudta, hogy Isztambul írója lenne, hiszen csak arról írt, amit ismert és Törökországban senki nem hivatkozott így rá, csupán nemzetközi szinten kezdték el így emlegetni.
„Mára öntudatos isztambuli író lettem, korábban természetes isztambuli író voltam” – mondta Orhan Pamuk. A mérnökcsaládból származó, korábban építészetet tanult szerző úgy vélte: megkülönbözteti a többi írótól, hogy talán részletesebben tervez előre, mint mások. Rengeteget jegyzetel és ahogy egyre idősebb, egyre több a meg nem írt regényötlete.
„Nem mindig ír az ember úgy, ahogy szeretne, de nem vagyok emiatt csalódott. Az elmúlt 42 évemet írással töltöttem és ez nagyon boldoggá tesz” – jegyezte meg. Felidézte azt is: az 1980-as évek végén járt először Budapesten, mivel ex-felesége magyar felmenőkkel is rendelkezik, így lányai is.
Orhan Pamuk a pódiumbeszélgetés végén átvette a Budapest Nagydíjat, a rangos elismerést Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes és Kocsis András Sándor, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) elnöke adta át, a díjazottat Péterfy Gergely író méltatta.
Orhan Pamuké olyan életmű, amiből fáj kiszakadni, szemszöge nem nyugati, de mégis megközelíthető a Nyugat számára. Életművében a keleti és nyugati elbeszélő művészete találkozik – fogalmazott laudációjában Péterfy. Hozzátette: a közös keleti tapasztalat nyilvánul meg abban, hogy „mi pontosan értjük” miért hátborzongató az, ahogy a Törökország elismertetéséért legtöbbet tevő írót „idegen ügynöknek, hazaárulónak becsmérli Erdogan autokráciája”.
„Ahol egyetemeket tiltanak be, újságírókat és professzorokat lehetetlenítenek el, ahol nyomorból milliók képtelenek kitörni, nekünk, íróknak nincs választásunk. A szabadság, a műveltség, a humanizmus, az emberi méltóság és az egység-egyenlőség mellett kell kiállnunk. A megértés azonban mindenkinek jár, és ez az, ami igazán univerzálissá, világirodalommá emeli Orhan Pamuk prózáját” – fogalmazott Péterfy Gergely, aki szerint a szerzőt nem az érdekli, hogy a saját és társadalmi osztálya igazságát jelenítse meg, hanem feltérképezi, megérti, átérzi és ábrázolja azokat az igazságokat is, amelyek egyáltalán nem azonosak az övével.
(Borítókép: Pódiumbeszélgetés Orhan Pamuk Nobel-díjas török íróval. Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)
