Az öngól ugye annak a csapatnak hátrány, akinek a játékosa ezt elköveti. Ha abból indulunk ki, hogy a tanügyminisztérium a gyermekekért, velük „egy csapatban”, és nem pedig a gyermekek ellen játszik, akkor stimmel az öngól hasonlat, bár a kormányhatározatnak most elsősorban nem a kormány, hanem a gyermekek látják a kárát. Leginkább a romániai magyar gyermeket érinti, hiszen ők vannak a legnagyobb számban. A nyolcadikosok év végi vizsgájakor, meg érettségikor sem a török, tatár, német, hanem a székelyföldi magyar gyerekek gyenge román osztályzatai miatt háborog a sajtó és a közvélemény.
Az ügyben állásfoglalások születtek, és bátor romántanárok nyíltan vállalták a kormányhatározattaL ellentétes véleményüket. Nem titok, és nem szégyen, hogy a romániai magyar gyerekek többsége úgy kerül iskolába, hogy keveset tud románul. Ha otthon magyarul beszélnek, az óvodába magyar csoportba járt a gyermek, akkor vajmi keveset is tudhat. A hat-tizenegy éves kisgyermek legjobban az anyanyelvén kommunikál. Ezért jó, ha a nem anyanyelven leadott tantárgyakat olyan pedagógus oktatja, akinek viszont az anyanyelve magyar, vagy legalábbis tud magyarul. Másrészt pedig a romántanárok pedagógiai felkészültsége nem az elemi, hanem a középiskolai vagy líceumi osztályos gyerekekre vonatkozik. Nem én mondom, román nemzetiségű romántanárok mondják. Ha most az elemi tagozatra bekerül románt tanítani egy magyarul nem tudó pedagógus, akkor az oktatás kínkeserves lesz mind a két fél számára. A tanár nincs elemistákhoz szokva, nem is érti, mit akar a gyermek, a gyermek pedig végképp nem érti, mit mond a tanár, ez pedig óhatatlanul feszültséghez, a tantárgy iránti ellenszenv növekedéséhez vezet.
Évek óta megmosolygom, hogy a tanügyminisztérium mekkora gondot fordít arra, hogy a leggügyébb kezdeményezéseket is éveken át kikísérletezzék. Most azonban szó sem volt ilyesmiről. A kormány az érintettek – megyei tanfelügyelőségek, tanügyminisztériumi illetékesek, pedagógusok érdekszövetsége – megkérdezése nélkül döntött. Hozott egy rendeletet, és azt alkalmazni kell. És mikor hozta? Tanévkezdés előtt pár nappal. Aki nem járatos ezekben az ügyekben, annak talán fel sem tűnik, hogy mennyire alkalmatlan az időzítés. Az érintettek azonban tudják, hogy a tanügyi állások elfoglalása nyáron történik, tehát az augusztus 31-én közzétett kormányhatározat életbe léptetése szeptember elején egyenesen röhejes. Honnan kerítsenek a megyei tanfelügyelőségek egyik napról a másikra több száz román tanárt? Mivel sem a kormány, sem a tanügyminisztérium nem hajlandó megmásítani a határozatot, most a megyei tanfelügyelőségek vezetőségének főhet a feje, hogyan oldja meg ezt a gondot, amikor a tanári normákat már szét- és leosztották. Továbbá nincs semmilyen garancia arra, hogy ha egy román anyanyelvű tanár oktatja a románt, akkor a gyermek hamarabb és jobban megtanulja a nyelvet.
Persze a román nyelvű sajtó hallgat, és lapít, pedig itt lenne a helye és ideje annak, hogy józan gondolkodásról tanúbizonyságot téve szembesítse a kormányt azzal, hogy mekkora hülyeséget csinált. És lapítanak egyes minisztériumi tisztségviselők is, akik elhárítják a nyilatkozatadást arra hivatkozva, hogy nem illetékesek az ügyben. Igen, a bársonyszéket kell félteni, nem pedig bátran kiállni.
Nem tudom, mi lesz a vége ennek az ügynek, milyen megoldást találnak majd a megyei tanfelügyelőségek a megoldhatatlanra. Nagyon remélem, hogy a mostani kormány óriási baklövéseit – mert volt bőven más téren is - majd számon kérik két év múlva választóik, és hogy ez majd oda vezet, hogy a jelenlegi kormánypárt népszerűsége a béka feneke alá süllyed. Mert az lesz számukra az igazi öngól.
