Nemigen tud mit kezdeni az interaktív táblákkal a tanügyi rendszer
Másfél tucatnyi tanár, nemcsak huszonévesek, kezükben okostelefonjaikkal várják az új kérdést, s sietnek a válaszadással. Piros, narancssárga, zöld vagy kék érintőgombbal választhatják ki a helyes megoldást. A kvíz éppen az állatokról szól, megtudjuk, hogy mennyit eszik egy panda vagy hány hónapig vemhes az elefánt. Minden kérdés után toplista, a jó válaszok közül is a leggyorsabb a nyerő. Már az első kérdés után nagy nevetéssel nyugtázzuk az eredményt. Én meg nem tudok nem arra gondolni, hogy ha a felnőttek számára is lehet ennyire szórakoztató a tanulás mobiltelefonnal, hát még akkor a gyerekeknek!
Tavaly nyáron született meg Romániában az a diákstatútum, amelynek értelmében a mobiltelefon megszűnik az iskolák egyik legnagyobb rémének lenni. Míg addig sok helyen dobozba zárták a telefonokat nyolctól négyig, ez mára már jogtalan. S ha már az okostelefonok úgyis ott lapulnak szinte minden diák zsebében, mennyivel jobb lenne azokat suttyomban pad alatti nyomogatás helyett nyíltan használni! Ezzel a realitással aztán egyre több tanár kezdeni próbál/kényszerül valamit. És sokan még szeretik is az új módszertani világot, amely így megnyílik a számukra.
Fizika az udvaron szaladós applikációval
Vörös Alpár fizikát tanít a kolozsvári Apáczai-líceumban, amelynek igazgatója is. Tőle hallottam arról a tanfolyamról, ahol a fentebbi jelenet lejátszódott. Diákjai nem először tanulnak fizikát a szabad ég alatt, az udvaron, Vörös Alpár a mobiltelefonos idők előtt is gyakran alkalmazott alternatív, interaktív, játékos tanulási módszereket. Mostanra tiszta interdiszciplinaritás, amit művelnek: fizikaórán szaladgálnak az iskolaudvaron. A mobiltelefonos applikációval pedig a diákok megmérik szaladó társuk sebességét, aztán a képlettel kiszámolják a gyorsulását s még ki tudja mi mindent. Aztán máskor felmérőt írnak, azaz nyomogatnak ki okostelefonjaikon. A szimpla kivetítőn megjelennek a kérdések és a lehetséges válaszok, a játékhoz az applikáción keresztül csatlakoztatott okostelefonok képernyőjén pedig a piros, narancssárga, zöld és kék téglalap, amelyek közül a diákoknak a helyes válasznak megfelelőt kell megnyomniuk. Nemcsak az derül ki így, hogy ki válaszolt helyesen a kérdésekre, és zsebelheti be mondjuk a tízest, hanem az is, ki adta leggyorsabban a helyes válaszokat. És minden kérdés után látható a helyes válasz, a csoport eredménye, a végén teljes statisztika készülhet. A Kahoot! alkalmazás csak egy a potenciális sok közül, amelynek segítségével a tanár saját kérdőíveket, feladatokat alkothat, a diákok válaszait név szerint elmentheti. Ki mondta, hogy a fizikatanulásnak feltétlenül unalmasnak kell lennie?
A digitális eszközök tantermi használatáról szóló kolozsvári tanfolyam előadója az olvasáshoz hasonlította a számítástechnikai eszközök használatát. Mint mondta, az olvasást nagyra értékeljük, szorgalmazzuk, míg a számítógépezést inkább korlátoznánk a gyerekeink életében. – Pedig úgy, ahogyan a könyvolvasás nem tesz feltétlenül íróvá, a számítógépezéstől sem lesz valaki feltétlenül informatikus – vélte Főző Attila László, aki szerint a digitalizáció nyelvét beszéli ma a világ, és ezen a nyelven a fiataloknak érvényesülniük kell akkor is, ha történetesen pék lesz belőlük. Furcsa, ha az iskola kapuján belépve egyben évtizedeket ugrunk vissza az időben – akkor valóban az életre készítene fel az iskola? Arra az életre, amelynek szinte minden területén belebotlunk a digitális eszközökbe? Ha teljesen kizárjuk a digitális eszközöket az oktatási folyamatból, az előadó szerint nagy árat fizetünk egy látszólagos nyugalomért.
Végtelen számú tábla áll rendelkezésre
Karnyújtásra a QR-kódtól
Az okostelefonok, táblagépek nagy előnye Főző Attila szerint, hogy ott és akkor lehet használni őket, amikor az információra szükség van. Az előadó az iskolai számítógéptermek halálát jósolja, vicces párhuzammal: ahogyan nincs filctollterem, úgy nem szükséges számítógépterem sem, főleg hogy a tanulás másik eszköze, a mobiltelefon és táblagép kéznél van, kéznél lehet. Nyolc magyarországi iskola több mint 600 diákján végzett 2014–2015-ös kutatás során azt vizsgálták, hogyan lehet, hogyan érdemes mobiltechnológiát használni a tanórákon. A visszajelzések alapján a diákok azt mondták rá, hogy őrangyal, 21. század, kicsit repülnek tőle a tanárok, akik ötödik kerékként jellemezték az eszközöket. Főző Attila szerint a pdf tankönyveknek úgy lenne értelme, ha digitális technológiákkal kiegészülnének, például QR-kódokkal.
– Egy kémiareakció képletekkel leírva nem izgalmas, de maradandóbb tudást eredményezhet a megtapasztalás-közeli látvány, ha például az adott reakcióhoz csatolt QR-kódot beolvasva egy kisfilmen láthatjuk a reakciót, az anyagok színeit, halmazállapotát stb. A mobileszközök használata a tanóra legalább 30 százalékát kellene, hogy kitöltse, beépülve a tananyagba – mondta Főző Attila, aki ezzel együtt fontosnak tartja a szabályokat, és úgy véli: a tanárokat az eszközhasználatra képezni kell. A merészebbek a tinyurl.com/mobiltanulas oldalon számtalan applikációt, ötletet, információforrást találhatnak, de a Facebookon is léteznek M-learning közösségek, ahol temérdek hasznos tudást osztanak meg egymással a tagok. Főző Attila M-learning kávéház nevű közösségi oldala például egy nyilvános csoport, amelynek tagjait és az ott megosztott tartalmakat bárki láthatja. És nagyon sok jó ötletet meríthetnek innen azok a tanárok is, akiknek iskolájában egyszem okostábla sincs. Itthon ugyanis még korlátozott az interaktív táblák, mobileszközök használatáról szóló képzések száma, ott is nagy a túljelentkezés, így a legtöbb tanár autodidakta módon keresi a képzés útjait. Pedig egyre több iskolában jelennek meg az okostáblák, és mérföldes csizmával kellene haladniuk a tanároknak a lehetőségek felderítésének útján.
Okostáblás irodalom Szamosújváron
Szamosújváron decemberben üzemelték be az okostáblákat a magyar tannyelvű iskola minden egyes tantermében. Ott jártunkkor a tanárok éppen csak elkezdtek ismerkedni az eszközökkel. Az egyik legnyilvánvalóbb előnye, hogy tulajdonképpen végtelen számú táblát biztosít, nem kell letörölni azt az egy krétás vagy filces táblát, hanem gyakorlatilag lapozhatunk a táblák között, sőt akár a múlt heti, múlt hónapi táblák is előkereshetőek. A hatodik osztályban földrajzórán térképet színeztek, Európa országait jelölték be éppen sorra a diákok. Matekórán a népes tizenegyedikben nemigen láttunk olyan diákot, aki ne a táblát figyelte volna.
Debreceni Orsolya és Székely Melinda magyar irodalomtanárok sok előnyt látnak az interaktív táblákban, ugyanakkor morfondíroznak esetleges hátrányain. Székely Melinda az előnyeit sorolja: – Nem kell szöveggyűjteményeket használni, megkeressük az interneten és kivetítjük a tanulmányozott szöveget, hasonlóképpen az érettségi tételekkel is lehet dolgozni. Az irodalomtanításnak a középiskolában nagyon sok kilépési lehetősége van mondjuk a képzőművészet felé, amikor a reneszánszt tanultuk, rögtön látjuk Leonardo da Vinci képeit. Ez korábban is lehetséges volt, de sok cécóval járt: beviszem a vetítőt, bekapcsolom, ez nem megy, az nem talál, kell három könyv a vetítő alá... Most sok szoftvert lehet találni az interneten, folyamatosan keressük ezeket. A Zanza tévé anyagait szoktuk használni, ezek 5-10 perces filmek nagyon diákbarát grafikával, feladatlappal, foglalkoztató feladatokkal, beépített linkekkel, amelyek alapján tovább lehet kutakodni.
Debreceni Orsolya szerint az okostábla lenyűgözi a diákokat. – Osztálytól és generációtól függ, hogy milyen mértékben használjuk. Van, hogy már ötödik osztályban olyan informatikai tudással rendelkeznek a diákok, hogy természetesen mozognak ebben az interaktív környezetben. Van sok diákunk, aki szórványból érkezik, otthon esetleg internet sincs, ők nincsenek hozzászokva az ilyen gyors információfeldolgozáshoz, ilyenkor óvatosabban kell eljárnunk.
A két irodalomtanár egyébként a mobiltelefon tanórai használatát is támogatja, és ennek hangot is adtak az iskola belső szabályzatának kidolgozásakor. Amikor még nem volt általános az okostábla-használat, akkor szöveggyűjtemények helyett használták a gyerekek a mobiltelefonjaikat. Úgy vélekednek: nem elvenni kell a telefont, hanem megtanítani tanárt és diákot annak tanórai használatára. A tanárok ugyanakkor dilemmáiknak adtak hangot a fokozott képi információnak a verbális készségekre kifejtett esetleges hátrányait illetően. – A Zanza tévé filmjeit ámulva nézték az első alkalommal. Nem biztos, hogy ez csak jó. A szó megértéséhez nagyobb intelligencia és gazdagabb képzelőerő kell, mint a képi információ feldolgozásához. Vajon nem butítunk-e így? Másrészt a nyelvi problémák esetében a vizualitás segíti a megértést – mondják, és egyetértenek abban, hogy a tanár feladata kialakítani a kellő egyensúlyt, s mint mindig, az okostáblás világban sem szabad elfelejteni, hogy egyéneket tanítanak. Ugyanakkor nagyon örülnek annak, hogy olyan intézményben taníthatnak, ahol minden feltétel adott a minőségi oktatáshoz.
Lóversenyes matekóra Nagyenyeden
Nagyenyeden már tavaly nyáron felszerelték az egész iskolát okostáblákkal, így szeptemberben nemcsak a felújított épületbe, hanem technológiailag is teljesen megújult intézménybe érkeztek a diákok, tanárok. Ezzel együtt az okostáblák használata nem megy egyik percről a másikra, elkötelezett tanulási folyamat és többletmunka az ára a tanárok részéről, továbbá folyamatos széles sávú internetkapcsolat is kell hozzá. A táblák használata még nem általános Nagyenyeden, de többek közt angol nyelvtanulásban és matekórán is használják már.
Fodor Elemér angoltanárral a 9. B osztályban tanultuk a Past Perfect Simple-t. Rögtön egy kisfilmmel kezdjük, aztán azzal kapcsolatos kérdésekre kell válaszolni, később tesztet megoldani egy olvasott szöveg alapján. Minden diák kezében egy távirányítóféle, ezzel választják ki a szerintük helyes választ. Átfogó elemzések készíthetők az eredményekről, de időben is jól nyomon követhető a diákok egyéni fejlődése.
– Rögtön visszajelzést kapok az egész osztálytól, le lehet menteni a végén, nagyon jól követhető a diákok teljesítménye, pontosan lehet tudni ki hogy halad, ki mit értett vagy nem értett meg, kinek miben kell segíteni – mondja az angoltanár. A videókra, képekre feliratokat lehet rendelni, nyilakat tenni, meg lehet alkotni például egy szobát, majd a tárgyak mellé odahúzogatni a megfelelő szavakat. A tetszés szerint létrehozott szódobozokat mondatokká lehet mozgatni, ez igen jól szemlélteti pl. az állítás, tagadás, kérdezés szórendjét.
Varázslatos matekórán voltunk a hatodik osztályban László László tanár úrnál. (Ehhez minden bizonnyal hozzájárult az a sikerélmény is, hogy még mindig meg tudok oldani egy hatodik osztályos mértanfeladatot... – szerk. megj.) Kriszta és Misi egyszerre dolgozott ugyanazon a feladaton – egyikük krétával és vonalzóval a fekete táblánál, másikuk érintgetéssel az okostáblán. Éppen azt tanultuk, hogy ha egy háromszög szögeit úgy módosítjuk, hogy közben a háromszög magassága nem változik, akkor a háromszög területe is változatlan marad. (Nem olyan bonyolult, mint ahogy hangzik...) Ehhez két háromszöget rajzolt pillanatok alatt az okostáblára Misi, amelyeknek egyik oldala közös volt. Persze, hogy az ismert adatok, az alkalmazott tételek és számítások alapján kiderült, hogy a két háromszög magassága is azonos, tehát a területük is egyforma, bár ránézésre nem is lehetnének különbözőbbek: az egyik háromszög kisebb volt és kövérebb, a másik elnyúltabb és soványabb. Itt jött aztán a varázslat: ha ujjával Misi megbökte a háromszög egyik csúcsát, és azt húzogatni kezdte, a háromszög valós időben változott, s ha úgy húzogatta, hogy a magasság közben nem változott, pontról pontra azonos területű háromszögek sokaságát láthattuk egymás után. Amúgy egy-két bökéssel azonnal kiírta a tábla a háromszögek területét, így megvolt az ellenőrzés is. Mire Misivel idáig jutottunk, a krétás táblánál Kriszta még éppen hogy megrajzolta az ábrát, és elkezdte a megoldást.
– Ezt az eszközt úgy fogom fel, hogy mindig csak a megfelelő pillanatban a megfelelő célra kell használni. Nem elég okos ahhoz, hogy helyettem dolgozzon, sajnos én is kellek, de elég okos ahhoz, hogy bizonyos dolgokat, egy mozgásos dolgot, változást, amit a mértanban amúgy hagyományos módon nehezen tudunk megértetni és megmagyarázni, itt könnyen megtehessünk. Síkokat lehet forgatni, testeket átlátszóvá tenni, benne metszeteket létrehozni, belső magasságokat. Mindent jól lehet látni, és az egész testet el lehet forgatni térben, benézek alá, fölé, a térlátásban nagyon segít. Ha nekem esetleg egy órán 5 vagy 10 percet van olyan célom, hogy ezt használjam, hogy ezen valamit bemutassak, lehet hogy csak annyit használom. Nem lehet a klasszikus eszközöket teljesen mellőzni. Nekünk még eléggé a klasszikus vonalon kell haladni a tanítással. Fel kell fedezni az alkalmazási lehetőségeket. Ennyi év után van egy rutin, most ez a téma jön, ezt így szoktam tanítani, most ebből ki kell lépni egy kicsit, észrevenni, hogy az adott anyaghoz mi az, amit az okostáblával hozzá tudok adni, be tudok hozni. Másrészt ha minden alkalmazást egy tablettel minden gyerek elé kitehetnénk, az sokkal hatékonyabb lenne. Sokkal több munkával is jár mindez – erősíti meg László László többi tanártársát, akikkel a témában beszélgettünk.
Játék is volt ezen a matekórán, különféle ábrákról és rajzokról állapították meg a gyerekek hangos kiáltással, hogy azoknak hány szimmetriatengelyük van, de puzzle-t is kiraktak. Lóversenyest is kaptak jutalmul, az elméleti matematikai kérdésekre adott helyes válaszokkal vitték előre a pályán a lovat – és jelenthetem: a hatodik osztály nyert. Máris kicsengettek??! Életemben nem telt még el soha ilyen gyorsan egy matekóra.
– Kémiát tanítok, nem a szíve csücske mindenkinek. Digitális eszközökkel jobban fel tudom kelteni azon gyerekek érdeklődését is, akik, mondjuk, mellőzik a kémiát ebben az átkos rendszerben, ahol mindenki érettségire készül, és már születése óta csak román–magyar–mateket tanul. Például a természetes kaucsukot nem úgy tanítottam nekik, hogy én meséltem róla, hanem érdekes filmeket játszottunk be, meg ábrákat. A lányom jött haza, hogy neki elmondta a tizedikes, micsoda szuper óránk volt. De erre készülni kell – mondja Szőcs Ildikó, a Bethlen-kollégium igazgatója. – Folyamatosan keresgélem a lehetőséget, hogyan lehet a gyerekeket arra rávezetni, hogy ők maguk tanuljanak, dolgozzanak, megpróbálják az információt megkeresni – hiszen azt fogja megjegyezni, amit megtapasztal, megfog, megérez vagy megkeres. Az interaktív eszközök a gyereknek akár azt a lehetőséget is megadják, hogy ő tanítsa a tanárt. Nemegyszer eljátszom, hogy „Gyerekek, segítsetek nekem, nem találom ezt”, akkor szépen nagyon boldogan segítenek, mert ha én mindent elmondanék nekik, vagy átduruzsolnám a teljes 50 percet, akkor boldogan elaludna a gyerekek egy része. Ez teljesen más generáció, mint 10–20 esztendővel ezelőtt, folyamatosan haladni kell a korral, másképp elveszítjük őket, és folyton azon fogunk lamentálni, hogy ez a generáció, akinek majd minket kell eltartania, nem tud semmit – ez nem igaz, ők lehet, hogy többet tudnak, csak másféleképpen.
Ki készül el gyorsabban?
Ki adja a pénzt okostáblákra?
Az iskolák épületeiről, felszereléséről az önkormányzatok gondoskodnak. Ők adják a pénzt tatarozásokra és – ha ezt kérik tőlük az iskolák, akkor esetleg – okostáblákra is. A források viszont korlátozottak, és a legtöbb helyen olyan súlyos vagy éppen banális infrastrukturális problémákkal és felszerelésbeli hiányosságokkal küszködnek – nincs megfelelő mosdó, nincs tornaterem, nincs színes kréta stb. –, hogy eszükbe sem jut(hat) ilyen cifraságokra áhítozni. A nagyenyedi kollégium a felújítással együtt okostáblákra is az európai uniós pályázatban szerzett pénzt, több kolozsvári iskolában szülők vásárolták. A kolozsvári önkormányzatnál semmiféle adattal nem tudtak szolgálni arról, hogy a város iskoláiban mennyire elterjedt az okostáblák használata.
Barta Magda a kolozsvári Báthory-líceum step by step tagozatos második osztályának egyik tanítója, az osztály tavaly kapta két szülő adományaként az interaktív táblát. Főleg a napot indító reggeli tevékenységek alkalmával, továbbá a magyar és román órán használja folyamatosan, amit segít az is, hogy a tankönyvekhez cd-n digitális tananyagot kaptak (matematikát és környezetismeretet ősszel érkezett új kolléganője tanít, hagyományosan). Kivetítik az órákhoz kapcsolódó feladatokat, az újdonságokat, az új mesét, verset.
– A gyerekek szeretik használni az okostáblát, még a mozgékony, figyelemzavaros gyerekeket is meg tudja ragadni, odafigyelnek, jelentkeznek, írnak a füzetbe, tudják, hogy bizonyos szabályokat be kell tartani. Az okostáblának köszönhetően nem telik az idő azzal, hogy hosszabb szövegeket kell felírni a táblára, így több idő jut gyakorlatilag a tanulásra – mondja Barta Magda, aki szeretne interaktívabban tanítani, tudja, hogy az interneten egész sor fejlesztő játék, gyakorlat elérhető okostáblás alkalmazásra. Keresi a képzés lehetőségét, hiszen egyelőre mindazt, amit jelenleg a táblával dolgozik – a legtöbb pedagógushoz hasonlóan – autodidakta módon sajátította el.
Drága és kevés tanfolyam a tanítók házától
Az iskolák realitásaival a tanítók-tanárok folyamatos képzéséről gondoskodó állami intézményeknek is kezdeniük kell valamit, így első fecskék gyanánt elkezdtek megjelenni a digitális eszközök alkalmazásáról szóló tanfolyamok. Jelen tanévben a Kolozs Megyei Tanítók Házánál akkreditált hét képzés között találtuk a május–júliusra meghirdetett interaktív tábla tanfolyamot Kolozsváron, Désen és Tordán, a részvételi díj nem éppen jelképes: 350 lej. A részletes leírásoknál viszont már nem szerepel az okostáblás tanfolyam, így nem tudni, ki tartja a képzést és az konkrétan mit is kínál.
Az idei tanévre jóváhagyott további több mint ötven képzési program között hármat tudtunk azonosítani, mint amelyek informatikai és a digitális eszközök használatával kapcsolatos ismereteket népszerűsítenek: a Google alkalmazásokról szóló március–áprilisi képzés ára 150 lej, a mobil eszközök használatáról február–márciusban idegen nyelvet oktató tanároknak szervezett húsz-órás képzés csak 70 lejbe került, és ugyanennyi volt az ára a tananyag, illetve tesztek készítésére is alkalmas, viszonylag egyszerűen használható és továbbfejleszthető, ingyenes Moodle oktatási keretrendszer használatáról szóló tanfolyamnak is. Az egyes projektek részletes leírását összesítő felületen a vallástanárok számára is hirdetnek néhány órás képzést multimédiás oktatási módszertanok elsajátítására, továbbá egy másikat a Wikispaces használatáról.
Nem telik az idő a szövegek táblára írásával
Digitális képzés református iskolák tanárainak
Szerencsére a digitális eszközök használatát oktató képzési lehetőségek ezzel nem merülnek ki, kutakodásaim során az egyik legkellemesebb meglepetés volt ráakadni az 1998-ban holland segítséggel alapított Romániai Református Pedagógiai Intézet (RRPI), vagyis az Erdélyi és a Királyhágómelléki Református Egyházkerületek közös oktatásfejlesztő irodájára. Az RRPI a református iskolák vallásoktatásának támogatására jött létre, ám szerepe mára a bibliavetélkedőktől az iskolaigazgatók és iskolalelkészek rendszeres találkozóinak megszervezéséig terjed. Elsősorban a nagyváradi, szatmárnémeti, zilahi, kolozsvári, marosvásárhelyi, székelyudvarhelyi, sepsiszentgyörgyi és kézdivásárhelyi református iskolák pedagógiai folyamatainak javítását szolgálják, de például a kolozsvári Tálentum (Montessori) iskolát sem zárják ki. Az intézet az utóbbi években több okostáblás képzést is szervezett, elsősorban az egyházi iskolák vagy az egyház tulajdonában álló ingatlanokban működő oktatási intézmények tanárai számára, így például a nagyenyedi Bethlen-kollégium oktatói is részt vehettek ezeken.
– A tiszafüredi református iskola igazgatóját és tanítóit láttuk vendégül 2012-ben Kolozsváron egy tanítóképzésen, itt meséltek a vendégek az általuk akkor már széles körben használt okostáblákról. A tiszafüredi igazgató viszontlátogatásra hívta a házigazdákat, akik még abban az évben Tiszafüreden tanúi lehettek annak, hogyan működik a tanórákon az interaktív tábla. 2015 áprilisában interaktív tábla tanfolyamot szerveztünk Debrecenben, két tucatnyian jelentkeztek Erdélyből. Az idén februárban az északi régió iskoláiban tanító pedagógusoknak volt hasonló képzés Kolozsváron, amit április végén hasonló tanfolyam követ Sepsiszentgyörgyön a déli-délkeleti régió református iskolái számára. A református iskolák közül egyébként Nagyenyeden van minden tanteremben okostábla, Kézdivásárhelyen egy nagyon régi, Székelyudvarhelyen kettő, Marosvásárhelyen a szülők vásároltak egyet, Kolozsváron pedig három tábla van. Sepsiszentgyörgyön az elemi osztályokban vannak okostáblák, az öt eszközt a Kárpát-medencei Oktatási Alap pályázatán elnyert 2 millió forintból vásárolták, amelyet a helyi önkormányzat megduplázott – mondta Zongor Éva, az RRPI kolozsvári munkatársa.
Makkai Mária, a Kolozsvári Református Kollégium tanítója egy holland tanítványa családjának adományaként, részben a szülők segítségével kapta az okostáblát 2015-ben. Harmadikosaival már első osztályos korukban használni kezdte.
– A román nyelvtanításban jelentett nagy segítséget, a helyesírás kialakításában, jó lehetőségeket kínált a képességfejlesztő gyakorlatok terén, a térlátás-, figyelem-, memóriafejlesztést szolgálja jól a mozgatható képek, gyakorlatok segítségével, de fejleszti az íráskészséget, kommunikációs készséget, szövegértést is. Comenius óta használjuk a tanításban a szemléltetést, de hagyományosan ennyire közel hozni és ennyire igazivá tenni nem lehet a különféle tananyagot, mint az okostáblával. Környezetismereti foglalkozásokon például a víz alatti világ, a rejtett mocsári világ felfedezésére nagyon jó interaktív lehetőségeket kínál kisfilmek vetítésével, hanganyagokkal. Van például olyan feladatunk is, ahol helyes válasz esetén felcsendül az adott madár hangja, amelyet a gyerekek szintén megismerhetnek. Az anyagok előkészítése időigényes munka, ezért nem használjuk naponta az okostáblát, de megvan az az előnye, hogy ez a szemléltető eszköz nem „porosodik”, nem kopik, látványos, mozgásos, leköti a gyerekek figyelmét, a nehezebben koncentráló gyermekek is jobban bevonhatók a tevékenységekbe, a tanulás emlékezetesebb, színesebb, így pedig hatékonyabb, maradandóbb – részletezi a tanítónő.
Makkai Máriát arra kértem, idézze fel és hasonlítsa össze okostábla nélküli előző osztályának oktatási folyamatát a jelenlegivel. – Roppant ügyes előző osztályom kiváló közösséggé kovácsolódott össze, mostani diákjaim nagyon másak. Pörgősebbek, igénylik, hogy gyorsabban működjenek a dolgok, a vizualitás a lételemük, egyébként tanulmányok igazolják, hogy az információk túlnyomó részét vizuálisan sajátítjuk el, ehhez nagy segítség az okostábla. A házi feladatok ellenőrzésekor sok időt megspórolunk, nem kell minden diák füzetét egyenként átnézni, hanem az okostáblára kivetített helyes válaszok szerint mindenki a maga füzetében megteszi a szükséges javításokat, zölddel, nem pirossal. Mindazonáltal nem kell eldobni mindent, ami hagyományos, de haladni kell a korral. Ne felejtsük el, hogy az okostábla nem pótolja a megtapasztalást, ám közelebb hozhat például olyan korokat, amelyeket másképpen nem láthatnánk.
Európa országait tanulják a hatodikosok
Erdély-szerte képez a nagyváradi élményinformatikus
Évszázadokkal ezelőtti fegyvereket lehet forgatni, várak udvarán körülnézni, robbanást, vulkánkitörést látni, mindezt kockázatok nélkül – ezt erősíti meg Vad Zoltán nagyváradi élményinformatikus, akitől már a nagyenyedi tanárok is tanultak.
– 2010-ben kezdődött minden. Részt vettem a magyarországi Kalandok és Álmok Szakmai Műhely által pedagógusok számára szervezett táborban, ahol megismerkedhettem egy, számomra addig soha nem látott módszerrel, az élménypedagógiával. Matematika- és informatikatanári eszköztáramban addig is előkelő helyet kapott a látvány, de ezelőtt hét évvel belépett az élmény is. A következő lépés már magától értetődő volt: az élménynyújtás módszere egyre szorosabban összekapcsolódott a tanári mivoltommal, és így lettem élményinformatikus. Többéves tanítás során rájöttem, hogy bármennyire jó egy tanár az órán, arra, amit tanít a diákjainak, nem biztos, hogy évek múlva is emlékezni fognak, de a megtapasztalt élményeiket még évek múlva is szívesen mesélik majd egymásnak.
– Hogyan lett okostábla-képzővé? Miért?
– Diktálni az új leckét számomra soha nem vált be. Az elején powerpointos bemutatókkal készültem az óráimra. Jóval többen értették meg így az új leckét. Ezután kerestem, kutattam az érdekes, látványos eszközöket. Az RMPSZ által szervezett Bolyai Nyári Akadémiák keretein belül, magyarországi képzőknek köszönhetően ismerkedtem meg az interaktív táblával, illetve a különböző webes alkalmazások nyújtotta lehetőségekkel. Minden újdonságnak utánaolvastam, minden érdekes módszert kipróbáltam. Szó szerint a magam képzőjévé váltam. Ekkor merült fel az a gondolatom, hogy a megszerzett tapasztalataim átadhatnám másoknak is. Az ötletet felkarolta Pöllnitz Ilona, az RMPSZ Székelyföldi Oktatási Központjának vezetője, illetve Csiszér Mária, a csíkszeredai Apáczai Csere János Pedagógusok Házának módszertanos munkatársa. Fél év múlva, 2014 novemberében megtartottam az első élményinformatikai képzésemet. Hamar hírem ment Erdélyben. Aki volt a képzésemen, az ajánlott másnak is. A titok az élményben rejlett, mert egy-egy képzés nemcsak abból állt, hogy ültünk 20 órát a számítógép előtt, hanem időnként felálltunk, a székeket hátratoltuk, és felnőtt fejjel gyerekként játszottunk labdával, karikával, plüssmacival. Táncoltunk, nevettünk, és úgy tanultunk, hogy észre sem vettük az idő múlását.
Többnyire vetítővászonként használják
– Milyen tapasztalatai vannak az okostábla iskolai használata terén? Hasznosak ezek az eszközök? Haszontalanok?
– Lehangoló tapasztalatom, hogy az okostáblát többnyire vetítővászonként használják. Nagyon kevés helyen láttam rendeltetésszerűen alkalmazni. Mentségképpen elmondható, hogy elsősorban a kisebb osztályokban van igazán sikere, így az itt oktató tanítók és tanárok számára ez inkább mozgatórugó, mint a felsősök oktatóinak. Ebben rejlik egy kis igazság is, hisz a kicsik számára fontos, hogy az új dolgokat megérintsék, megfogják, míg a nagyobbaknak – természetes kíváncsiságuk lankadásával egyenes arányban – ez nem annyira lényeges. Egy interaktív táblát használni gyakorlatilag olyan, mint bármely érintőképernyőt. Az okostelefonok korszakában mégis úgy érzem, hogy az okostáblák egy kicsit lemaradtak. A tanárnak sokkal többet kell készülnie egy okostáblás órára, mint addig. Az is akadályt gördít a használata elé, hogy a pedagógusnak meg kell ismerni egy új szoftvert is, ami ráadásul még nem garancia egy sikeres óra megtartására. Az interaktív táblás képzéseim alapja ezeknek a szoftvereknek a megismerése, gyakorlatok segítségével. Aki részt vesz egy ehhez hasonló képzésen, még nem lesz gyakorlott táblafelhasználó. Sokan csak a kíváncsiságuk által vezérelve jelentkeznek a képzésre, majd amikor tudatosul bennük, hogy a munka nagyja még csak ezután vár rájuk, akkor inkább visszaállnak a hagyományos tanítási eszközökre. Persze vannak kivételek is.
Az élményinformatika mellett élménypedagógiai képzéseket is tartok. Szerencsésnek mondhatom magam, mert olyan személyiségektől tanulhattam, mint dr. Forgó Sándor (Eger), dr. Mező Ferenc és Mező Katalin (Debrecen), dr. Vass Vilmos (Budapest), illetve a Kalandok és Álmok Szakmai Műhely legjobbjaitól: Bányai Sándortól, Kovács Nikolettától, Pölös Annamáriától, Urbán Mónikától, Besnyi Szabolcstól és Bogdán Zoltántól. Ők voltak azok, akik elindítottak, akik támogattak. Nekik köszönhetően képzettebb tanár, jobb ember lettem.
A képzéseket hétvégeken tartom, péntek délutántól vasárnap délig. Az alapokkal kezdjük, majd leckét alkotunk, teszteket készítünk, megtanulunk képeket, hanganyagokat, videókat beszúrni a leendő tananyagba. Az a jó tananyag, amely pozitív értelemben ingerli a diákot, a kíváncsiságát ébren tartja, ugyanakkor provokál, további kutatásra készteti a gyereket. Nem szabad nagyon szájbarágósnak, túl hosszúnak sem lennie, de a lényeg legyen benne minél változatosabban. Nem ritka, hogy a képzést követően egy sör mellett tovább tart a képzés. Nagyon sok barátra tettem szert, a résztvevőkkel nem képző és pedagógus, hanem baráti kapcsolatot igyekszem teremteni. Ez eddig bevált. A képzéseimet az RMPSZ erdélyi oktatási központjai, illetve az Apáczai Csere János Pedagógusok Háza szervezi, biztosítva a helyszínt is.
Szimmetriatengelyekről matekórán
Nem tart órát magától az okostábla
– Hogyan kell használni egy okostáblát, hogy az hatékony tanórát eredményezzen: a diákokat lekösse és hasznos tudást is átadjon?
– Az okostábla magától nem tart órát, viszont nagyon jó kiegészítő eszköz lehet. Nem szabad kizárólag csak rá alapozni, mert az első lelkesedést követően unalmassá válhat a diákoknak. Az elemi osztályokban látom az igazi hatékonyságát, illetve a kémia, biológia és fizika laboratóriumokban, ahol a szaktanárok kézzelfogható kísérleteket végeznek. Hatékonyabb lehet egy kémiai kísérletben a robbanást csak leszimulálni, mintha az valóban meg is történne... Biológiaórán nem kell felboncolni sem állatot, sem embert, hogy megnézzük belülről is, megforgassuk az egyes belső szerveket. Talán itt a jövőbeli virtuális valóság sokkal hatékonyabb lesz. Nagyon érdekes földrajzórát lehet interaktív táblával tartani, gondoljunk csak a lávakitörésre, amelyet újra és újra le tudunk játszani. A történelem lecke mennyire érdekessé válhatna, ha be tudnánk nézni egy vár belső udvarára, vagy megforgathatunk egy korabeli kardot. Ezt az élményt minden egyes csata tanítása előtt a gyerekekkel megtapasztaltathatjuk. A függvényábrázolást hozhatnám fel a legjobb példának az interaktív tábla matematikaórai felhasználásaként, mert ebben az esetben a függvények globális és lokális tulajdonságainak tanulmányozása szinte vetekszik egy kémiai kísérlet elvégzésével.
A tanárnak legalább annyira kíváncsinak kell lennie a saját órájára, mint a diáknak. Ez az egyik titka egy jól sikerült órának. Bátorítólag mindig elmondom a képzéseken, hogy ha sokat is készülünk egy-egy interaktív órára, az egész biztosan megtérül, mert a leckék – kis kiigazítással – szinte mindig újra felhasználhatóak a leendő generációk tanításánál. Az eredmény, az élmény viszont megfizethetetlen.
Digitális pad, virtuális iskola?
– Az internet sok ingyenes lehetőséget is kínál a tanároknak, programokat, leckéket, gyakorlatokat okostáblákhoz…
– Az utóbbi öt évben megugrott az ilyen weboldalak száma. A legjobb példa a Google, ezeket minden androidos okostelefon menüjében is megtaláljuk. Nagyon el kell gondolkodni azon, hogy a gyerekeknek miért tiltjuk az okostelefon használatát órán, amikor az iskolák gépparkjait egyre költségesebb fenntartani, frissíteni. Az okostelefonon feleltetni, tesztet íratni is tudunk a Redmenta nevű ingyenes alkalmazással. A teljesen magyar fejlesztésű weboldalon a tanárnak lehetősége van azonnal megnézni, ha a diák elkészült a teszttel, a felmérő kérdéseit véletlenszerű sorrendbe rendezheti, időhöz lehet kötni a kitöltést, a diákokat csoportokba szervezni stb. Mindenképpen megemlíteném kedvencemet, a Prezit. A bemutatókészítés Prezivel azért is nagyon hatékony, mert a befogadott információ 90 százaléka a szemünkön keresztül érkezik. Az emberi agynak csupán a másodperc negyedére van szüksége ahhoz, hogy feldolgozás után jelentést rendeljen egy képhez, ezzel szemben 6 másodpercre van szükségünk 20–25 szó elolvasásához. Az internet korlátlan lehetőséget, weboldalt, webalkalmazást kínál.
– Milyennek látja a jövőt ilyen téren?
– A jövő mindenképp a digitalizációé. A digitális tábla mellett egyre többen beszélnek a digitális padról is. A virtuális digitális világ szintén mindennapos lesz a nem is olyan távoli jövőben. A világon már tesztelnek olyan iskolai rendszert, amelyben a diák csak virtuálisan jár iskolába. Finnországban a kisiskolásoknak kézírást már nem tanítanak, nyomtatott betűket még igen, de nagy hangsúlyt fektetnek a gépelésre. Az tény, és a bőrünkön érezhetjük, hogy a 21. század nem a kézírással teleírt papírról szól.
Folyamatban van egy olyan haladó képzésem kidolgozása, amelynek középpontjában a virtuális osztályterem áll. Ebben a diákok különböző alkalmazásokkal virtuális portfoliót készíthetnek, melybe a tanár mellett a szülő is beleláthat. Ez azért is aktuális, mert – elsősorban szülői kérésre – sok iskolában már létezik digitális napló.
Tanfolyamok Csíkszeredától Nagybányáig
Vad Zoltán legközelebb május 5–7-én Csíkszeredában tart élménypedagógiai képzést, ősszel pedig Kolozsvárra is eljön élményinformatikai képzéssel, amelyet Nagybányára is elvisz, Nagyenyeden okostábla tanfolyama lesz, Marosvásárhelyen pedig meglesz az első virtuális osztály képzés.
Tavaly ősszel az egyetem pedagógia kara hívta meg Kolozsvárra Főző Attila László digitális pedagógia képzését, ebben rögtön kiváló lehetőséget látott Irsai Mónika, a Gál Kelemen Oktatási Központ vezetője, és az évközi továbbképzések szervezőjeként meg is hívta őt márciusban tanárok képzésére, majd a szakembert ősszel ismét Kolozsvárra várják. Vad Zoltánt is hívják, járt már Szilágy megyében, Nagyenyeden, Gyulafehérváron is. Ezeket a továbbképzéseket – amelyek költségeit az oktatási központ fedezi, tehát a tanfolyam a tanárok számára ingyenes – a Romániai Magyar Pedagógusszövetség honlapján hirdetik, általában órákon belül betelnek a helyek; egy-egy képzés 20–24 fővel működhet. Bányai Sándor képzésére olyan túljelentkezés volt, hogy két csoportban, egy másik képzővel együtt zajlott az oktatás. Irsai Mónikától úgy értesültünk, nagyjából egy éve váltak gyakoribbakká a digitális pedagógiai képzések, a tanárok részéről nagyon nagy az érdeklődés.
Élménypedagógia, élményinformatika képzés Vad Zoltánnal
Ötödikesek hősei a digitális témahéten
Második éve szerveznek a napokban Digitális Témahetet Magyarországon, amelyhez több mint ezer iskola csatlakozott, köztük egyetlen erdélyiként a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium. Boldizsár Zeyk Anna angoltanárral és Bucur Tünde Csilla magyartanárral az 5. B osztályban a digitális eszközöké volt a főszerep ezen a héten. Angolórán a gyerekek egy hőst választottak filmből, meséből, játékból, rajzfilmből, majd a photopeach.com felületen több képből álló bemutatót készítettek hősükről. Meg kellett magyarázniuk, miért tekintik hősnek például Robin Hoodot, Dead Poolt vagy Lizát az Oscar-díjas Mindenkiből, a slide-okhoz háttérzenét választhattak, majd kérdéseket alkottak a hallgatóság felé – mindezt angol nyelven. A tananyagban korábban tárgyaltak hétköznapi hősökről, tehát voltak már előzetes ismereteik a témában. Használtak tabletet, okostelefont, számítógépet a munka során. – A gyerekek nagyon élvezték ezt a fajta munkát, a szülőktől érkezett sok visszajelzés, miszerint nem tudják, mi volt a tegnap, de a gyerekek nagy kedvvel dolgoztak az angol feladaton – számolt be Boldizsár Zeyk Anna, akit már a mesterképzőben érdekelt a digitális eszközök használata a tanulásban.
– Ma már sokkal intenzívebb élményt nyújt, ha a diákok a saját eszközüket (okostelefon, tablet) használhatják az órán egy-egy feladat, kvíz vagy teszt megoldásánál. Az okostábla ugyanis legtöbb esetben egy ember foglalkoztatására ad lehetőséget, a saját eszköz használata azonban „lázban” tudja tartani az egész csoportot. Én gyakran rákeresek az éppen tanítandó témám kapcsán a digitális feldolgozási lehetőségekre az interneten. Nyelvtan és szókincs gyakorlatból rengeteget találni – oktatóvideókat, különféle játékokat – a tanultak kipróbálására. Legtöbb esetben ingyenes a hozzáférés. Nagyon sok külföldi és hazai tanár vezet blogot arról, hogy éppen mit próbált ki, az hogyan sikerült stb. A doktori kutatásomban is digitális műveltség témájával foglalkozom. Az oktatási reform egyik alappillére éppen abban áll, hogy a gyermekekhez közelebb hozzuk a tananyagot. Ehhez az első lépés, hogy a telefonokat, tableteket, közösségi hálót nem kitiltani kell az órákról, sokkal inkább tudatos és értő felhasználókat kellene nevelni a diákokból azáltal, hogy kihasználjuk és felhasználjuk a tanulásban az általuk szinte folyamatosan használt eszközöket – mondja az angoltanár.
A digitalistemahet.hu oldalon már egy felületes áttekintés is ámulatba ejthet, és könnyen azon kapjuk magunkat, hogy már egy órája ott böngészünk. Egész sor programjavaslatot, ötletet lehet ott találni, 11–12. osztályos diákok például csoportokra osztva kiválasztanak egy országhoz vagy városhoz köthető irodalmi személyt, kulturális érdekességeket gyűjtenek, majd elkészül országonként egy-egy idegen nyelvű útikalauz. Az 5–6. osztályosok János vitézzel dolgoznak, digitális kollázsokat, társasjátékot, interjúkat készítenek, majd Scratch-ben hős figurákat programoznak. A 3–4. osztályosok olvasás órákon ismerkednek a Mátyás királyról szóló történetekkel, mondákkal, képzeletbeli utazáson megismerhetik a királyi udvart, annak jellegzetes szereplőit, egy-egy szimbólumát, elkészíthetik a saját váruk modelljét, az udvar alakjait, a csoport címerét, kalandjaikról krónikában számolnak be és maguk is „lovaggá” válhatnak.
Epilógus
Talán éppen a mindennapi, „földhözragadt” problémákkal (nincs könyvtár, elavultak a térképek, nincsenek szemléltetőeszközök, nincsenek laborok) küszködő iskolákban jelenthetne megoldást a diákok személyes mobiltelefonjainak, tabletjeinek a használata, és ez még csak nem is pénzkérdés, hiszen akár a kisebb, vidéki iskolákban is ma már a tanulók zömének zsebében ott lapulnak ezek a kütyük. Ám úgy tűnik, általában a digitális eszközök teljesebb körű használatához még nagyot kell változnia a tanárok viszonyulásának, és egy kicsit úgy általában hazai világunknak. A digitális oktatás még annyira gyerekcipőben jár, hogy például sem a tanügyminisztérium, sem a tanfelügyelőségek, de még az önkormányzatok nem tudják, hogy az így vagy úgy hatáskörükbe tartozó tanintézetekben hol és mennyi interaktív tábla van. Pedig az igencsak aktuális oktatási reformnak a világ realitásaihoz kellene igazodnia, és ehhez ma már az okostáblák, okostelefonok, tabletek is hozzátartoznak. Mindazonáltal ezek csupán eszközök, amelyeket lehet nagyon rosszul is használni – és akkor feleslegesek. Alkalmazásukra a tanárokat képezni kell, ezt a tanároknak pedig vállalniuk kellene.
A változás akkor menne a legkönnyebben, ha az egyetem tanárképzőiről már olyan fiatalok kerülnének ki – matektanárok, irodalomoktatók, biológiatanárok stb. –, akik otthonosan mozognak a digitális tanítás világában. Ehhez képest például magyar–angol szakon alapképzést frissen végzett diákoknak semmit sem tanítottak digitális eszközhasználatról az oktatásban, és matekon csak annyival jobb a helyzet, hogy az egyetemisták látták tanárukat okostáblát használni. Pedig éppen a tanárképzőkön kellene mielőbb általánosan felébredni, és külön tárgyként oktatni ezt a módszertant, ezzel párhuzamosan a gyakorlatban használni az eszközöket, akár az alapképzés mindhárom évén keresztül. Így a fiatal tanárok már készségként ismerhetnék annak hatékony alkalmazási lehetőségeit, és kivihetnék a pályára, ahol idősebb tanártársaik között is akadnak majd erre fogékonyabbak.
A világ halad, a valóságunk változik, máris jó néhány körrel lemaradtunk. Angliában 33 éve szervezik a világ legjelentősebb oktatástechnológiai kiállítását (BETT – British Educational Training and Technology Show). Az idei BETT már úgy tekintett a digitális eszközök tantermi használatára, hasonlóképpen a 3D nyomtatóra, mintha azok minden iskolában kellő mennyiségben rendelkezésre állnának, az okostábla helyett pedig már inkább a projektorokat nem is igénylő interaktív panelek a menők, illetve a virtuális valóság (VR-szemüveg és társai) széleskörű alkalmazási lehetőségei hódítanak. Ha nem igyekszünk, akkor a nagybetűs élethez való felzárkózáshoz lassan már nem is mérföldes csizmára, hanem egyenesen hoppanálásra lesz szükség.
