1932. június 24-én született a jugoszláviai (ma szlovéniai) Celjén. A legenda szerint előbb tanult meg kézen járni, mint a lábán, s a BBTE (a mai Vasas) Pasaréti úti tornacsarnokában nőtt fel, ahol testnevelő tanár és tornászedző édesapja dolgozott. A második világháború miatt csak 1946 után foghatott rendszeres edzésmunkába, 1948-ban lett a Vasas tornásza. Ebben az évben indult élete első versenyén, s rögtön meg is nyerte az ifjúsági másodosztályú bajnokságot, majd a következő évben a budapesti és az országos bajnokságot is. 1950-ben már a válogatott tagja volt, 1951-ben egy-egy arany-, ezüst- és bronzérmet szerzett a berlini főiskolás világbajnokságon.
A kedves, mosolygós Gréti a hazai sportélet egyik üdvöskéje lett. Az 1952-es helsinki olimpián a csapat legfiatalabbjaként, elsőként a felemáskorláthoz lépve hibátlan gyakorlatot mutatott be, és megszerezte a magyar női tornasport első olimpiai aranyérmét. (A legenda szerint a verseny napjának reggelén – mivel valószínű volt, hogy a küzdelem a magyar és a szovjet sportolók között dől el – távirat érkezett Rákosi Mátyástól, amelyben kategorikusan megtiltotta, hogy a magyar lányok nyerjenek. Néhány órával később újabb távirat érkezett, amelyben a mindenható pártfőtitkár arra utasította a csapatot, hogy mindent tegyenek meg a győzelemért. A magyarázat: időközben Budapesten rádöbbentek, hogy az olimpia már öt napja tart, de magyar aranyérem még nem született...) Korondi Margitnak az összetett csapatversenyben ezüstérmet akasztottak a nyakába, és négy bronzérmet is begyűjtött az összetett egyéniben, gerendán, műszabadgyakorlatban és a kéziszercsapat tagjaként.
Röviddel ezután egy bukaresti versenyen megsérült, három év kényszerpihenőt kellett tartania. 1955-ben a csapat érdekében visszatért, és újra edzésbe állt. Felkészülése olyan jól sikerült, hogy az 1956-os melbourne-i olimpián a kéziszercsapat tagjaként megszerezte második olimpiai bajnoki címét, és egy ezüstöt is begyűjtött az összetett csapatban.
Az olimpia után nem tért haza, miután részt vett a Sports Illustrated magazinnak a magyarok számára szervezett amerikai túráján, Houstonban telepedett le. Először úszó- és fitnesztanárként dolgozott, tanfolyamokat vezetett, idővel a zenére összeállított „kilószabadító” mozgásgyakorlatok révén Texas legismertebb fitneszszakértőjeként tartották számon, a tévében is műsora volt.
Első férjétől, az ökölvívó olimpikon Plachy Mátyástól elvált, 1964-ben az egykori vízilabdázó, üzletember Szalay Jánoshoz ment feleségül. 1962 óta Los Angelesben él, edzői tevékenysége mellett szaklapokban publikált cikkeket. Előadásokat tartott a kaliforniai egyetemen, tanársegédként tornát, testdinamikát, modern táncot tanított, és az egyetemi tornászcsapatot edzette. 1969-ben autóbalesetet szenvedett, kiújult hátgerincsérülése, ezért az aktív tornával szakítania kellett. Sokáig rendszeresen látogatott haza, de az utóbbi években már elmaradtak a találkozások a barátokkal és ismerősökkel.
