Születésnapi tisztelgés a kimagasló lelki vezető előtt
A Hargita megyei Madéfalván született a második világháború idején, 1944. november 12-én, és Csíkszentsimonban nőtt fel. A bombatámadások következtében a család kisemmizetten maradt. Gyermekkorában nem volt könnyű az élet, nemcsak azért, mert nyolcan voltak testvérek, hanem mert már gyermekként és ifjúként megtapasztalta az ideológiai harcot, amelyet az ateista kommunista rendszer a vallással szemben vívott.
Átérezve a papi hivatást, felfedezte a legnagyobb kincset: rátalált Jézus Krisztus szeretetének ajándékára, és minden mást alárendelt ennek, hiszen csak ezt követve erősödik meg hitünk, emberségünk és papságunk.
A papi pályára lépett; teológiai tanulmányai befejeztével 56 esztendeje, 1968. április 21-én történt életének legmeghatározóbb eseménye: Isten szolgája Márton Áron pappá szentelte az ezeréves gyulafehérvári székesegyházban. Szolgálati helyein, Medgyesen és Tűrben ma is szívesen emlékeznek rá a hívek. Majd 1978 és 1994 között, 16 éven keresztül, a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola lelki vezetője volt. Személyes példája, hiteles papi szolgálata és figyelmes lelki vezetése meghatározta, illetve jelentősen hozzájárult a gyulafehérvári, a szatmári, a nagyváradi és a temesvári egyházmegye több papi nemzedéke képzéséhez és formálásához.
Tamás József a kommunista rendszer idején odaadással végzett hitmegerősítő és lélekmentő szolgálatának körülményeiről ezeket vallotta: „Annyi pap testvérrel és világi hívővel együtt alanyai kellett hogy legyünk a megfélemlítésnek, a megaláztatásoknak, a zaklatásoknak. Tehetetlenül, sokszor hiába vergődve kellett – különösen a szórványban élve – végigélnünk anyanyelvi oktatásunk felmorzsolódását, a népességi arányok megbomlását, a ki- és elvándorlásokat, az erkölcsi züllést. Ezenkívül még kisebbségi életünknek is annyi sok más problémája volt, amit a túlfűtött nacionalizmus gyűlölködése és uszítása okozott.”
Munkásságát Rómában is figyelemmel kísérték, így Szent II. János Pál pápa 1996. december 18-án segédpüspöki tisztségre nevezte ki. Jakubinyi György érsek 1997. március 1-jén Csíksomlyón szentelte püspökké mint valabriai címzetes püspököt és gyulafehérvári segédpüspököt, a két társszentelő pedig Janusz Bolonek apostoli nuncius-érsek és Bálint Lajos nyugalmazott érsek volt. Püspöki jelmondatát a szeretethimnuszból vette: „Legnagyobb a szeretet” (1Kor 13,13).
Papi és püspöki szolgálata és a főegyházmegye érsekétől rábízott feladatok példás megoldása folyamán Erdély-szerte, sőt a határokon túl is hitelesen jelenítette meg Jézus Krisztust mint isteni Főpapot, akitől az emberek üdvösségét kérjük. Négy éve történt nyugalomba vonulásáig áldásos tevékenységét csíkszeredai székhellyel végezte a gyulafehérvári főegyházmegye segédpüspöki és általános helynöki minőségében. Azóta is mindmáig főegyházmegye-szerte segít a jelenlegi püspöknek – Kovács Gergely érseknek és Kerekes László segédpüspöknek –, valamint a lelkipásztorkodásban tevékenykedő pap testvéreinek.
Jótollú szerző, hiszen több száz lelkiségi és a katolikus kultúrát, eligazítást tartalmazó írás szerzője. Fővédnöke a Krisztus világossága című katolikus családi havilapnak, uyanakkor időszerű és hiánypótló könyvekkel is megörvendeztetett minket: ilyen Csúcs és forrás című műve, amely elmélkedéseivel elősegíti a liturgiában való elmélyülést, annak jobb megértését, átélését, a mindennapi életben való alkalmazását. Püspöki ezüstjubileumára adta ki Amikor már huszonöt évet eveztem címen a papi és püspöki szolgálata idején elmondott beszédeiből összeállított könyvét, amely a püspöki kinevezése, szentelése emlékeit is tartalmazza. Ugyancsak püspökké szentelésének 25. évében, február 26-án Budapesten a Párbeszéd Háza dísztermében vette át a Hit pajzsa díjat.
Meggyőződésem szerint a keresztény ember, hangsúlyozottan egy pap életében az állhatatosság nélkülözhetetlen mind a mindennapi szolgálatban, mind pedig a jóra való törekvésben. Az Egyház jövője ma is csak azok energiájából fakadhat, akik mélyre eresztik gyökereiket és a hit tiszta forrásaiból táplálkoznak, akárcsak Tamás József, főegyházmegyénk nyugalmazott segédpüspöke.
Személy szerint nagyra értékelem többször megtapasztalt bátorítását, eligazítását, útmutatását, amelyben az évek folyamán részesített.
A ma 80. életévét betöltő Tamás József mindennapjai bizonyítják, hogy szívében továbbra is ég a szeretet a hívekért, pap testvéreiért, főpásztoráért, segédpüspökéért, egész erdélyi székely, magyar népünkért. Adjon számára a Mindenható az elkövetkező esztendőkben is sok kegyelmet, erőt, egészséget – valamennyiünk örömére és lelki hasznára. Ad multos et felicitas annos!
