Szabó Magda ifjúsági regényt írt, amely 1970-ben a népszerű Csíkos könyvek sorozatban jelent meg a Móra Könyvkiadónál. A történelmi keretbe ágyazott lányregény gyorsan és igencsak széles körben népszerű lett amellett, hogy többször is kiadták, készült belőle tévésorozat, hangoskönyv, majd musical. A regényt olvasva megragad a kalandos, fordulatos történet, az elkényeztetett kamaszlány fejlődési regénye, ugyanakkor a második világháború különleges szempontú megelevenítése. „Mindent beleírtam az Abigélbe, amit nekem kellett volna megtennem, aki tanú voltam és kortárs, de nem lettem több egy bűntudatos szemlélőnél”, írta Szabó Magda a regényéről, ez pedig világossá teszi azt is, hogy amit a regényben a vidéki magyar ellenállásról olvasunk, nagyrészt vágy és fikció. Sajnos a történelem sodrásában a háború rettenetes hullámai magukkal ragadták és szinte gondolkodni, lélegezni sem engedték a magyar társadalmat. A nézetei miatt a kommunisták által hosszabb ideig hallgatásra ítélt szerző tanárként dolgozott, és ez a „büntetés” a javára szolgált, olyan sorsokat ismert meg, olyan szempontokat, amelyekből ihletet és témát merített. Tanú rá az Abigél mellett a Mondják meg Zsófikának. Az Abigélben Szabó Magda tanári énje is megnyilvánul, hiszen a tanú és kortárs elmulasztott kiállása nyomán a kisvárosi hős ellenállók gesztusai, tettei azzal a céllal is kerülnek a regénybe, hogy tanítsák, neveljék a társadalmat, a háború után született szerencsés nemzedékeket másfajta szemléletre és szükség esetén másfajta helytállásra. Ugyanakkor a szerző remek szereplőket teremt, és a cselekményt szinte egy bűnügyi regény fordulataival, lassan feltáruló titkaival tűzdeli meg. A korabeli propagandafeliratokat leleplező, szobrokat meggallérozó árkodi ellenálló, a nemzeti ellenállást szervező tábornok, de akárcsak a lánynevelő intézet falai közt komolyabb és kevésbé súlyos kívánságokat, gyermekálmokat teljesítő Abigél alakja is gondos írói megformálás eredménye.
A regényből Kocsák Tibor, Somogyi Szilárd és Miklós Tibor musicalt írt, ezt láthatja a kolozsvári közönség Eszenyi Enikő rendezésében. A regény többszöri olvasásának élményével, a belőle Zsurzs Éva rendezésében 1977-ben készült négyrészes tévésorozat (később kétrészes mozifilm) vizuális élményével a néző egyszerre vár sokat a nézőtérre beülve, meg kicsit tart is tőle: a meghatározó élmény, lebilincselő világ hogyan kelhet életre a színpadon. Az előzetes elvárásokat felülmúló előadást hoztak létre az alkotók, az esetleges előzetes idegenkedést legyőzi, elfeledteti mindaz, amit a néző kap: pörgő, lebilincselő, látványos, hangulatos, a regény eredeti hangulatát jól visszaadó előadás született. Ezt pedig a közönség hallhatóan értékeli minden előadás végén.
A vizuális és hangi teljesítmény, a színészi játék, a mozgás, tánc együtt elvarázsolja a nézőt, észre sem veszi, hogy szinte háromórás (egy szünettel) az előadás, és hol felszabadultan nevet, örül, hol elszorul a torka az események sodrásában azáltal, milyen kézzel foghatóan közeli lesz a történelem és a történelmi korban élő emberek köznapi sorsa, amit a mások, nagyhatalmak, vezetők által megszabott események minduntalan fenyegetnek. E korban és e keretek közt nőnek fel a kihívásokhoz az intézetben nevelkedő lányok, akik a gyerekes tréfák és bosszúságok sorozatán megtanulnak felül emelkedni. És ugyanakkor, ugyanott láthatunk felnőtteket, akik így vagy úgy igyekeznek túlélni: vagy a hatalom cinkosául szegődve, az elvárt gonoszságon akár túl is licitálva, vagy a maguk eszközeivel segítve a környezetükben élőket, a rájuk bízottakat.
A színpadon megelevenedik mindez: a Matula szigorú, puritán, zárt világa (amit Szabó Magda ugyan Árkodra helyez, de a híres debreceni Dóczi Leánynevelő Intézetet, egykori iskoláját, annak keresztyén értékeit írja meg benne), a diákélet apró-cseprő eseményei, a „tilalmak erdeje”, a lányok világa, kis és nagyobb titkai, örömei, igaz barátságok, a bajtársiasság kialakulása.
Az előadásban ismét megcsodálhattuk a kolozsvári társulat minden erényét: fegyelmezett, kitartó, felkészült, tehetséges és összeforrott csapat, jó énekhangok, nagyszerű mozgás. A társulat új tagja, a Budapestről érkezett, Ginát életre keltő Kozma Veronika zökkenőmentesen illeszkedik a csapatba és kiemelkedőt nyújt, körülötte pedig kiválóak és jól egyénítettek a társak – Daradics Hannah, Román Eszter, Tőtszegi Zsuzsa –, és lenyűgözőek a gyermekkórus válogatott tagjai, de a Matulásokat gúnyoló fiúcsapat is. A hóhullásos, karácsonyi jelenet kicsit az álmokat, kicsit mesekönyvbe illő képet kelt életre. De igazságtalan bármely jelenetet kiemelni, remekbe szabott a Horni Mici estélye, a Matulás tánc, a templomi, meg a lányok hálószobájában, az emeletes ágyak közt vagy az osztályban zajló mindegyik jelenet is.
A sajtótájékoztatón hallhattuk: a díszlet- és jelmezterveket teljesen átalakította a pénzügyi nehézségek sora, mindez azonban az előadást látva eszünkbe sem jutna, olyan gazdagságot, változatosságot, bőséget látunk a színpadon.
A szereposztás egészében véve találó és kiváló, érdekes volt a korábban Rómeóként látott Kiss Tamást Kuncz Feriként a gonoszság ábrázolásában remekelni látni. A regény szerint Kőnig tanár úr idősödő ember, akinek talán a korával is magyarázható a lányok iránti elnéző mulyasága: a színpadon Gedő Zsolt másfajta, fiatal, empatikus, teljesen hiteles Kőniget alakít. Györgyjakab Enikő Horn Mici-alakítása is újszerű és meggyőző.
Egészében és összefoglalva azt mondhatjuk: látványosságra törekvő Abigélt állított színpadra Eszenyi Enikő, a kolozsvári csapat tagjai pedig kihozták ebből a maximumot: a hálás és lelkes közönségnek szórakoztató, lenyűgöző, torokszorító előadást hoztak létre, ami megérdemelten lesz népszerű. Remélhetőleg sok-sok gyermek és fiatal is megnézi, és kedvet kap a kor eseményeinek utánanézni, Szabó Magda regényét – és másokat is – elolvasni.
Szabó Magda regénye alapján Kocsák Tibor – Somogyi Szilárd – Miklós Tibor. Rendező: Eszenyi Enikő, Vitay Georgina: Kozma Veronika, Vitay tábornok: Farkas Loránd, Torma Gedeon: Bogdán Zsolt, Kis Mari: Román Eszter, Torma Piroska: Tőtszegi Zsuzsa, Bánki Anna: Daradics Hannah, Kőnig tanár úr: Gedő Zsolt, Zsuzsanna testvér: Vindis Andrea, Horn Mici: Györgyjakab Enikő, Kalmár tanár úr, osztályfőnök: Marosán Csaba, Kuncz Feri: Kiss Tamás, Erzsébet testvér: Kali Andrea, Truth tanárnő: Csutak Réka, Hajdu tanárnő: Kicsid Gizella, Gigus tanárnő: Kántor Melinda, Suba, pedellus: Bíró József, Mráz úr, üveges: Kardos M. Róbert, Bánkiné: Kántor Melinda, Botosné: Laczó Júlia, Botos úr: Laczkó Vass Róbert, Állomásfőnök / ékszerész / püspök / rendőr / katona: Sinkó Ferenc. Közreműködnek Kolozsvár Magyar Gyerekkórusának válogatott tagjai: Ciotlaus Anna, Etédi Petra, Halász Tünde Bernadett, Tálas Réka Hanako, Harasza Petra, Negrea Eliza, Szabados-Erős Klári, Szabados-Erős Rózsa, Szélyes Villő, Szőllősi Rebeka, Șerban Estella, Tasnádi Zsófia, Zsigmond Fanni, valamint Ambarus Egyed Zsombor, Bíró Gergő, Fejes Gergő, Lőrincz-Szabó Venczel, Molnár Áron, Pozsár Bernát. Díszlet- és jelmeztervező: Bocskai Gyopár, koreográfus: Jakab Melinda, zenei vezető: Kolcsár Péter, vizuális tartalom: Lukács Gergely, vizuális tartalom kivitelezése: Dubován Viktor, fényterv: Groza Romeo, Porkoláb Zsófia, hangterv: Kiss Dávid, animator: Madarász János, dramaturg: Vajna Noémi, a dramaturg munkatársa: Vizi Abigél, rendezőasszisztens: Csengeri Orsolya, előadásvezető: Albert Enikő. Az elődás a Pentaton Koncertügynökség (külön köszönet Tasi Gézának), valamint a Miklós Tibor Családi Képviselet engedélyével jött létre. Az előadás létrejöttéhez nyújtott támogatásáért köszönet illeti a Budapesti Operettszínházat.
