A kolozsvári metró miatt telkeket és ingatlanokat kell majd kisajátítani
Román sajtóértesülések szerint, a kolozsvári metró építőtelepének kialakításához 548 164 négyzetméternyi területet kell majd kisajátítani – ennek 72 százaléka magántulajdon, 28%-a állami tulajdonban van. Ha a munkálatok lezárulása után maradnak fel nem használt területrészek, azok annak a helyhatóságnak a tulajdonába kerülnek, amelynek a területén vannak. A megvalósíthatósági tanulmányt összeállító cégek (az SWS Engineering S.p.A – Systra – Metrans Engineering Kft. társulása) 15 épületet is lebontásra javasoltak a metró tervezett útvonalán, ezek közül egy szerepel a Kolozs megyei műemlékek jegyzékében, a Mócok útja 54. szám alatti lakóház. A Mócok útján egyébként kilenc, a Szopori/Teodor Mihali úton két, a Magyar/21 decembrie 1989 utcán szintén két, a szászfenesi Eroilor utcán pedig egy épületet javasolnak lebontásra.
– A kisajátítási eljárást az országos vagy kiemelt fontosságú projektek esetében alkalmazzák; mivel a várakozások szerint a kolozsváriak javát szolgálná, a metró építése is ilyen tervezetnek tekinthető – vélte Virgil Pop.
A kisajátítási eljárást törvény szabályozza – az érintett tulajdonosokat az adott földterületért vagy ingatlanért az állam kárpótolja. – Tény, hogy Romániában még sok emberben él a kommunizmus korabeli kisajátítások emléke, amikor sokan nem részesültek megfelelő mértékű kártérítésben ingatlanaikért: ha a házukat lebontották, kaptak egy tömbházlakást cserébe és esetleg akkora összeget, hogy vehettek belőle hűtőszekrényt – részletezte Virgil Pop.
„A két világháború közötti időszakban viszont a parasztok – mondhatni – imádkoztak azért, hogy az épülő vasútvonal az ő telkükön haladjon át, mivel jóval nagyobb összegű kártérítésben részesültek annál, mint amennyit a tulajdonukban levő mezőgazdasági terület ért” – jegyezte meg a műépítész. Hozzátette: természetesen hatalmas különbség van mezőgazdasági jellegű telek és már beépített vagy beépítésre alkalmas parcella között, a városi ingatlanokat, épületeket tehát alaposan fel kell értékelni.
– Másik említésre méltó szempont, hogy a mai világban az emberek valósággal természetesnek tartják, hogy üzleti lehetőségként tekintsenek a kisajátítási eljárásra, azaz elvárják, hogy többszörösét kapják meg az ingatlanuk valós értékének. Az természetes, hogy a kártalanítottak valamivel magasabb árat kapjanak a telkükért, épületükért, de a törvény rendelkezéseivel nem kellene visszaélni – jegyezte meg Virgil Pop.
Elmondta: Olaszországban például a kisajátítási eljárás úgy zajlik, hogy a helyhatóság által kinevezett háromfős, szakemberekből álló testület felbecsüli az adott telket vagy épületet. Amennyiben a tulajdonos elfogadja az első alkalommal becsült árat, az állam ennek az értéknek kétszeresét fizeti ki neki jutalomként. Amennyiben nem egyezik bele, fellebbez a testület szakvéleménye ellen és újabb becslést kér, köteles a második szaktestület által javasolt összeget elfogadni, amely akár alacsonyabb is lehet az elsőnél, arról nem is szólva, hogy biztosan nem lesz kétszerese az ingatlan valószínűsített értékének – magyarázta a szakember.
A kisajátításokat különleges esetekben és a köz érdekében végzik; az olaszországi módszer tulajdonképpen azt célozza, hogy minél kevesebb esetben folyamodjon az állam is a kisajátítás eljárásához, fennáll ugyanis a lehetőség, hogy a tulajdonos például rendes adásvételi szerződés keretében adja el ingatlanát az államnak. „A kisajátítási eljárást tehát a köz érdekét szolgáló nagy projektek esetében lehet és természetes használni, ugyanakkor az alapvető szempont az lenne, hogy a törvény rendelkezéseit alkalmazzák, az eljárás méltányos és visszaélés-, illetve korrupciómentes legyen” – tette hozzá az építész.
A Mócok útja 54. szám alatti épület a késő barokkból a klasszicizmusba való átmenetre utaló stílusjegyeket hordoz. A 18–19. század fordulóján épített lakóház, amelyből egyébként jelenleg olyan tulajdonosok használnak, akik egyáltalán nem értékelik történeti jellegét, négy ablakának nyílászáróit például kifejezetten csúnya, ízléstelen változatokra cserélték, az udvar is gondozatlan, elhanyagolt – állapította meg a műemlékvédelmi főtanácsos. A főhomlokzati ablakoknak egyébként szép, 19. századi rostélyai vannak, amelyek már a Habsburg Monarchiában elterjedt divatot követik; hasonlókat találunk ebből a korszakból budapesti és szamosújvári épületeken is – jegyezte meg Virgil Pop.
Mivel műemlék épületről van szó, a befektető el fog indítani egy arra irányuló eljárást, hogy vegyék ki a műemlékek jegyzékéből az ingatlant; az épület visszaminősítésére vonatkozó kérelmet az országos műemléki bizottságnak kell elfogadnia – magyarázta Virgil Pop.
