Megjelent a Szabadság és az EKE – Kolozsvár 1891 turistamelléklete, az Erdély augusztusi számában.
Ez alkalommal csupán haton jelentkeztünk az EKE-napokra, ennek ellenére nagyon jól éreztük magunkat, szép helyeken jártunk, visszavágyunk. Első napra egy rövidebb túrát terveztünk a Meszes-hegységbe, a Híres-tetőre, ahonnan gyönyörű panoráma tárult elénk. Innen láthattuk a Meszes-hegység legmagasabb csúcsát, a 988 m magas Perjei-Magurát, ahova jó kétszáz évvel ezelőtti erdélyi útja során hat ökörrel vontatták fel Kazinczy Ferenc szekerét, aki az út nehézségei ellenére csodálattal tekintett az előtte fekvő vidékre. Valahol itt nézett vissza Erdélyre több évszázaddal ezelőtt a búcsúzó Izabella királyné is.
Második napra hosszabb túrát terveztünk, a Vlegyásza-hegységhez tartozó Nagy-hegyet céloztuk meg. Nem volt könnyű dolgunk, hiszen augusztusra megérkezett a várva-várt kánikula, ami még a hegyek között is nehezen elviselhető. Érdekességként említem, hogy itt, Kolozs és Bihar megye határán olyan szekérúton is jártunk, ahol az egyik oldalon lévő házak egyik megyéhez, a másik oldalon lévők pedig a másik megyéhez tartoznak.
Harmadik napon a Réz-hegységben túráztunk, megcélozva a Ponor-tetőt. Nekem ez tetszett a legjobban, ugyanis Körösfeketetóról indultunk, hamarosan elértük a Fekete-patak völgyét, itt pedig a túrabakancsot bekapcsolható strandpapucsra cseréltem, ugyanis egy kilométernyit többnyire a patakmederben haladtunk. Nagyon kellemes volt a kánikulában a vízben sétálni, csak azt sajnáltam, hogy nem volt több vizes szakasz az utunk során. Két túratársunknak nem volt cserecipője, ezért más útra tértek, a Berettyó forrását keresték fel.
Negyedik napon már nem túráztunk, a ház körüli teendőkkel foglalkoztunk, beszélgettünk, tervezgettünk. Egyöntetűen arra a következtetésre jutottunk, hogy jó lenne, ha gyakrabban és többen használnánk a kulcsosházat.
Az augusztusi hőségtől menekülve FOTÓ: KOVÁCS D. ZSUZSA
(Borítókép: a csucsai ház árnyékában FOTÓ: KOVÁCS D. ZSUZSA)
