Édesanyám a Bányainé Nagy Judit, Fancsikai Eszter és Tapasztó Orsi által jegyzett Nem akarok beleszólni című könyv elolvasását javasolta az évkezdésre, mert – ahogy fogalmazott – „nagyon vidám, szinte mindenki magáénak érezheti, olyan, mintha velünk történne”. Édesanyám rövid összefoglalója alapján a kötetben három lánytestvér mindennapjait követhetjük végig, akik teljesen más életet élnek és másképp látják az otthont, a szüleiket, a gyermekkorukat is. „Ott a polcon, nézz bele” – tette hozzá édesanyám. Bányainé Nagy Judit, Fancsikai Eszter és Tapasztó Orsi három anyuka, akik 2020 októberében létrehozták a @nemakarokbeleszolni nevet viselő Instagram-oldalt. „Ez a közös pont az életükben. Meg a humor és az anyaság, merthogy szerintük az utóbbit az előbbivel együtt érdemes művelni, ahogy minden mást is az életben” – olvasható a könyv leírásában.
„Az sem árt, ha úgy kezdjük az újévet, hogy megpróbálunk kicsit többet tenni a környezetünkért” – mondta aztán később édesanyám, majd leemelte a könyvespolcunkról Maja Lunde A méhek története és Kékség című köteteit, amelyek a méhek és a víz eltűnésének – talán nem is annyira utópisztikus – utópiáját mutatják be. „Maja Lunde megrendítően mesél veszteségről és reményről, küzdelemről, kudarcról és győzelemről, valamint az emberek és a méhek közötti láthatatlan kapocsról, amelyen fajunk fennmaradása is múlhat. A fordulatos regény korunk néhány legégetőbb kérdését teszi fel: hogyan bánunk a Földdel és annak teremtményeivel? Milyen jövőt hagyunk gyermekeinkre? Mi az, amiért készek vagyunk harcolni?” – olvasható A méhek története leírásában. A néhány évvel később megjelent Kékségben a szerző az ember és a természet sérülékenységét vizsgálja, az élethez leginkább szükséges anyagért, a vízért folytatott küzdelmet helyezve középpontba.
A nővérem Nell Frizzell A pánik évei című kötetét emelte ki a kedvenc olvasmányai közül. „Nagyon elgondolkodtató könyv. Őszintén és közvetlenül ír az anyaságról, a szülővé váláshoz vezető útról. Sokunkat érint a húszas éveink utáni bizonytalanság, életútkeresés, ez a könyv sok tanulságot és értékes gondolatot tartogat ezzel kapcsolatban. Teletűzdeltem jelölőcetlikkel, nálam ez jelenti azt, ha jó könyvet olvasok” – fűzte hozzá az ajánlóhoz a nővérem. A könyv leírásában az olvasható: miközben a szerző elárulja, mivel teltek számára a pánik évei, egyfelől együttérzőn átkarolja sorstársai vállát, másfelől kezdeményezi, hogy végre szó essék bizonyos fontos dolgokról. „Mindenki érintett: nők, férfiak, anyák, gyerekek, partnerek, barátok, munkatársak. Ideje némi őszinteségnek” – írják.
A barátnőm Fredrik Backman Hétköznapi szorongások című könyvét ajánlaná azoknak, akik nem tudják, milyen olvasmánnyal indítsák az újévet. „Mert mindenki kicsit magára ismerhet benne és rájöhet, hogy nincs is olyan egyedül a gondjaival” – fogalmazta meg az indoklást és azt is elárulta, hogy a szerző nem mellesleg nagyon jó humorral rendelkezik, így több szempontból is remek évindító lehet a Hétköznapi szorongások. „Ez a történet bankrablásról, lakásbemutatóról és túszdrámáról szól. Vagy inkább idiótákról. De talán nem csak ezekről” – írja a kötetben a szerző.
Legyen szó akár a fentiekről, akár egyéb könyvekről, ha olvasással indítjuk az újévet, esélyt adhatunk magunknak új világok felfedezésére és a sajátunk alaposabb megismerésére egyaránt. Lapozzunk!
