A szecesszió világnapján, június 10-én ugyanis két híres és neves építész (Lechner Ödön valamint Antoni Gaudí) halálára és munkásságára emlékeznek, őket tartják az akadémizmussal és a historizmussal szembeforduló szecesszió géniuszainak. Magyar kezdeményezésre már 2013-tól a szecesszió világnapja június 10-e, idén pedig a Réseau Art Nouveau Network szecessziós szervezet kezdeményezésére “A kedvenc szecessziós építészetem” téma került a figyelem középpontjába.
A sétán résztvevőket Gál Zsófia művészettörténész vezette a különböző helyszínekre, és minden “állomásnál” - amely tehát a belváros olyan épületei előtt volt, amelyek szecessziós stílusban épültek – mesélt az adott épület történetéről, tulajdonosairól és tervezéséről, felhívta a figyelmet a szép részletekre az épületek díszítésében, valamint a szecesszióra utaló stílusjegyekre. Megtudhattuk, a szecesszió elszakadást, kivonulást jelent: a reprezentatív akadémizmussal, a historizmussal, színpadiassággal akartak szakítani az “új művészet”, a “fiatal stílus”, a “virágos stílus” megteremtői és követői. A szecesszió arra törekedett, hogy elszakadjon a történeti múlttól, a modern életet követő kifejező formákat teremtsen, amihez a növényvilág stilizált motívumait vette alapul. Mindenekelőtt az iparművészetben és képzőművészetben, valamint építészetben fejlődött ki ez a mozgalom, az építészetben pedig gyakran használták fel az ipar- és képzőművészetet. Az építészetben kedvelt volt a vonalasan kígyózó ornamentika, nagyon gazdag stilizálás, dekoratív színfelületek. Kerülték az egyenes vonalakat, szabályos geometriai formákat. A szecessziós művészettörténeti stílus az 1890-es évektől körülbelül 25 éven át volt divatos, és különböző módon fejlődöt ki Európában.
Kolozsvár is dicsekedhet néhány nagyon szép szecessziós épülettel, például: a Deák Ferenc (ma Eroilor) utcában a Pap-ház, a Kert utcában (ma Pasteur) Lechner Károly villája, a Hattyús ház a Bartha Miklós (Emil Isac) utcában, de az Egyetemi Könyvtár és a prefektúra épülete, az egykori Kereskedelmi és Iparkamara is csodálatos díszítésű, szecessziós épületek. A séta különlegessége vagy mondhatni meglepetése volt, hogy a csoportot beengedték a prefektúra épületébe, és megcsodálhattuk az elegánsan kialakított lépcsőfeljárót, a díszes nagytermet, a finom ízléssel kivitelezett ajtókat és egyéb belső építészeti formákat.
A prefektúra nagytermének mennyezete
Lépcsőfeljáró
A sétán résztvevők a prefektúra nagytermében
Az egyetemi központi könyvtár, a séta egyik állomása
A Korzo Egyesület idén kiadott Vakolatvirágok – Szecessziós építészet Kolozsváron munkafüzete kitűnő összefoglaló és eligazító bárkinek, akit érdekel a szecesszió vagy a kincses város történetének egy kis, valóban kincses részlete, illetve a művészettörténészek szándékának megfelelően, kisebbek számára nagyszerű oktató kiadvány.
(Borítókép: a prefektúra lépcsőházának színesüveg mennyezete)
