Felvágják a nemzeti színű szalagot az avató ünnepségen
A bölcsőde felújítása alkalmával szervezett ünnepség a kolozsvári belvárosi unitárius templomban kezdődött. A gyülekezet állandó tagjai mellett egykori és jelenlegi bölcsisek szülei, nagyszülei, a bölcsőde munkatársai, különböző meghívottak és a felújításban szerepet vállalók gyűltek össze szombat délután. Az ünnepély Rácz Norbert Zsolt unitárius lelkész rövid prédikációjával kezdődött. „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van” – Sámuel első könyvének 16. részének 7. versére alapozva Rácz Norbert elmesélte a bölcsődei épület történetét és azokat a megpróbáltatásokat, amelyekkel szembe találták magukat. Az egyház 2009-ben visszavásárolta a Berde Mózes/F. Joliot Curie 1. szám utcai épületet, amelyet a kommunista rezsim idején államosítottak. Miután az ingatlan újra egyházi tulajdonba került, adódott a kérdés: mi legyen az épület sorsa? „Eladjuk jó pénzért! Hadd teremjen finom pénzecske az egyházközségnek. Legyünk gazdagok” – idézte fel humorosan a lelkész az ábrándokat, amelyek felmerültek akkoriban. De, mint látjuk, nem ez a felvetés lett a nyerő. Rácz szerint lelkészi életének egyik legszebb pillanata volt, amikor a presbitériummal közösen eldöntötték, hogy az épületben egy olyan intézménynek adnak otthont, ami „segít, és a nagyobb közösség számára is fontos”. Így fogalmazódott meg a bölcsőde létrehozásának a gondolata, ugyanis akkoriban Kolozsváron nem volt ilyen magyar intézmény. A belvárosi egyházközség lelkésze szerint a bölcsőde fennmaradásához elengedhetetlen volt a szülők bizalma. A szülők, akik bíztak a bölcsőde személyzetében, az ő szakértelmükben, és nem azt nézték, hogy milyen az épület, milyen színű a fal, vagy milyen játékok gyűltek össze, hanem azt, hogy ebben a közegben a legkisebbek biztonságban vannak.
„Be szép lenne, ha egyszer megérhetném, hogy az épület is hordozza azt az értéket, ami bent van” – így emlékezett Rácz Norbert a szószéken a megpróbáltatásokkal teli időszakra. Sok bizonytalanság után végül elkezdődtek a munkálatok: sok „jó szándékú ember” dolgozott azon, hogy a bölcsődében a „bent és a kint találkozott”. A biztonság és a meghittség, ami az épület falai között zajlott, most már az épület falain is láthatóvá vált.
Rácz Norbert Zsolt rövid prédikációja után azok is szót kaptak, akik valamilyen módon hozzájárultak az épület felújításához. Az unitárius egyház képviseletében Andrási Benedek főjegyző köszöntötte az ünneplőket, felidézve azt a pillanatot, amikor Budapesten Magyar Örökség díjjal tüntették ki a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégiumot. Ezt megelőzően egy beszélgetésen elhangzott: a kolozsvári unitáriusok maguktól jöttek rá arra, hogy a magyar oktatás építését az alapoktól kell kezdeni, míg mások a magyar egyetem létrehozásán tanakodtak.
A felújítást támogató magyar kormány képviseletében Szilágyi Péter, Magyarország miniszterelnökségének nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára vett részt az ünnepségen. A helyettes államtitkár beszédében az egyházak és a magyar kormány kapcsolatáról, együttműködéséről, a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Program és a nemzet fenntartása közötti összefüggésekről értekezett, valamint arról, hogy a magyarság lelki és szellemi építésében milyen szerepet játszanak az egyházak.
Az RMDSZ-t Mihályfalvi Katalin oktatásért felelős ügyvezető alelnök képviselte. Köszöntőjében Mihályfalvi elmesélte, ő a fiait annak idején nem tudta magyar bölcsődébe íratni, így személyesen is örömmel fogadta az unitárius egyház törekvéseit. Az alelnök a szülőföldön történő magyar szocializációt, a magyar oktatásban való részvételt és a magyar szülők felelősségét is hangsúlyozta.
A templomi ünnepség utolsó részében Rácz Norbert Zsolt az egyházközség nevében szimbolikus ajándékot adott át mindazoknak, akik hozzájárultak és támogatták a felújított bölcsődei épület létrejöttét. Az emléklap mellé egy kis vászonszatyorban Jenga kockák jártak. A lelkész meg is indokolta az ajándékot: ezekből a kockákból nem csak tornyot lehet építeni, amelyből óvatosan ki kell húzni az elemeket úgy, hogy a torony ne dőljön össze. Ezekből a fadarabokból lehet utat, házat, várat építeni, vagyis „lehet kockázni életet”. Nem csak az ünnepségben szerepet vállaló gyermekek, hanem az építkezésben dolgozó felnőttek is kaptak a kockából, hogy az álmaik felépítésének, megvalósításának jelképe mindig velük maradjon.
Az egyházi és világi méltóságok, a „hivatalos emberek” és a támogatók mellett, vagy akár azt is mondhatjuk, hogy felettük, azok is szerepet kaptak az ünnepségen, akikről ez az esemény igazából szól: a gyermekek. A műsorvezetést egy olyan, ma hetedik osztályos lány végezte, aki a bölcsőde első évfolyamának tagja volt. Kicsik és nagyok egyaránt felléptek, verset és beszédet mondtak, énekeltek, hogy két hivatalos köszöntő között senki se feledje: ez az épület, ezek a projektek és megvalósítások kikért, kiknek is szólnak valójában.
Kép: MTI
