Egy kiállítás margójára – erdélyi képzőművész-tanárok munkái az idei Jókai 200 év alkalmából
Hogyan viszonyul a képzőművész-tanár a történelmi témákhoz, konkrétan az 1848-49-es forradalomhoz, valamint a reformkor személyiségeihez, most éppen Jókaihoz? Miért tartja lényegesnek, hogy órán a diákoknak ilyen témákat adjon fel, illetve miként tudja rávezetni erre a témára a mai fiatalokat? Mi a tapasztalata arról, hogyan viszonyulnak a diákok ehhez, és miként sikerül feldolgozniuk? Erről kérdeztük M. Lovász Noémi képzőművészt, a kolozsvári Báthory István Elmélet Líceum tanárát.
– Képzőművész-tanárként tapasztalom, hogy a diákok nemcsak történelemórán, irodalomórán tanulnak ezekről a történelmi és kultúrtörténeti eseményekről, hanem rajzórán is, amit vizuális formába öltünk, feldolgozunk. Például a János vitézt: hogyan lesz Kukorica Jancsiból János vitéz? A diákoknak már ismert Jankovics Marcell animációja, a nagyesti rajzfilmben Jancsit huszár ruhában ábrázolja az alkotó. Ezzel a vizuális elemmel bejön maga a kor is, amelyben a mese játszódik. Hogy is néz ki egy huszár? Kisebb osztályokban könnyebb, nagyobb osztályokban egyre nehezebb hazafias szellemben megszólítani a diákot. Vannak rajzpályázatok, a tavaly is meghirdették a Te hogyan képzeled el a hazát? című rajzpályázatot. Annak idején nagyon sok forradalmi ábrázolást, illusztrációt vártunk a gyerekektől, manapság inkább metaforikus átértelmezés formában beszélünk a szabadság fogalmáról. Érdekesség: amikor megkérdeztem egyik diákot, mit jelent számára a szabadság, azt mondta, hogy vakációt, amikor a szüleivel együtt elmennek szabadságra és együtt nyaralnak. Teljesen átértékelődött a mai diák számára a szabadság fogalma. A szabadságharc eszmeiségéhez más szinten kell közelíteni, erre nagyon jók a kortárs költők művei, versei. Lackfi János a Mit kíván a magyar nemzet versét meg szoktuk hallgatni a YouTube-on. Jókaiék fogalmazták meg a 12 pontos kiáltványt, hogy akkor ott, abban a korban mit kívánt a magyar nemzet. Ezek olyan követeléseket is tartalmaznak, amelyek a mai diák számára alig mondanak valamit. Lackfi modern átiratában ezt nagyon jól kifejezi művészeti elemekkel, költői metaforákkal, képekkel. Nagyon szemléletes például az, hogy: „olyan hazát, hol az árvalányhaj s / az árvalány is védett növény”, (…) „hol híd alatt nem / tengődik más, csak lapu”. Annak ellenére, hogy a gyerekek keveset olvasnak, a metaforikus ábrázolásra sokkal érzékenyebbek. Ez a vers is sok segítséget nyújt számukra.
– Az oly rég lezajlott esemény hogyan szólítja meg a művészt és a tanárt? A Jókai-emlékév kapcsán – a te nézőpontod szerint –, hogyan tudtad ábrázolni azt a kort vagy a negyvennyolcas történetet?
– Milan Kundera idézettel tudnám illusztrálni: „a művészetnek nem az a dolga, hogy mint egy hatalmas tükör összegyűjtse a történelem minden viszontagságát, változatát, végtelen ismétléseit. A művészet nem zenekar, amely a menetelő történelem nyomában kullog. Azért van, hogy a maga történetét teremtse meg.”
Gondoljunk csak Mátyás korára, a reneszánszra. Hogyan ábrázolja a mai kor gyereke Mátyás királyt? Beszélünk arról is, hogy akkoriban nem volt még fénykép, mint élethű ábrázolás, a művész, aki megrajzolta, a szerzetes, aki a Corvinákban lerajzolta Mátyás király profilját, ő is csak a tehetségére, képzeletére kellett hogy alapozzon, hagyatkozzon. Az évszázadok során rengeteg Mátyás-portré született, de igazán senki se tudja biztosan, valójában hogy is nézett ki. Göndör hajáról, nagy orráról még a kisgyerek is felismeri. Hasonló a helyzet Jókaival is, bár akkor már a fotográfia, a dagerrotípia megjelent.
Még egy Kundera idézettel tudnám ezt szemléltetni. „A művészet birodalmában nincsenek pontos mérőeszközök. Minden esztétikai ítélet egyéni vállalkozás, (…) amely nem zárkózik be tulajdon szubjektivitásába, hanem megütközik más ítéletekkel, arra törekszik, hogy elfogadják, objektivitásra pályázik.”
A művésztanár is megközelíti a történelmi témát és megpróbálja a saját szemszögéből ábrázolni Jókait és korát…
– Te hogyan ábrázolnád…
– Az irodalomra hagyatkoztam, a 48-as forradalomnak rengeteg irodalmi forrása van – Petőfitől Jókain át –, regények, költemények, amelyek segítséget nyújtanak az inspirációban nemcsak nekem, hanem a diákoknak is. Ahhoz, hogy kreatívan tudjam a gyerekekkel ezt a témát megosztani, és hogy ne legyen unalmas, először nekem kell feldolgoznom azokat az eseményeket, valamilyen vizuális formában megközelíteni a témát. Szemléltető eszköznek keresek videókat, kisfilmeket, képeket az interneten… Napjainkban sokat segít ez a digitális vizuális szemléltetés, ők ehhez vannak szokva, de a művésznek is segít. A mesterséges intelligencia használatával, segítségével művészeti témákat is feldolgoztunk, kipróbáltuk ezt is. Érdekes munkák születtek. Szerintem nem lehet ennyire elhatárolni ezeket a technikai vívmányokat és nem lehet bezárkózni csak a grafika, festészet hagyományos műfaji keretei, korlátai közé. A fiatal generáció szeret kísérletezni, művészként én is kísérletezem, tapasztalom, sokszor a diáktól kapom az inspirációt. Engem is merésszé tesznek az új kifejezési formák, legyen szó akár Jókai-illusztrációról is…
– Mivel készültél a Jókai-emlékévre?
– Amikor tavaly ősszel az EMME (Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesülete) meghirdette a felkérést, nagyon távolinak tűnt a téma. Gyerekként olvastam a regényeit, de most megpróbáltam másképp hozzáállni, gondolkodni az emlékév kapcsán.
A képpoézis technikával Jókainak A jövő század regényét próbáltuk megközelíteni. (A jövő század regénye rálát a huszadik századra, az ötvenes évek közepéig tart a mű cselekménye. E regény könyvborító fejlődése a 19. század végétől mostanáig, hogy nézett ki egy Jókai kiadvány akkor és milyen most, hová fejlődött, ezen borítók fejlődésén keresztül is élményszerűvé lehet tenni a reformkor ábrázolását).
A regényből különböző részleteket fénymásoltam A4-es lapokra. A képpoézis technika abban áll, hogy mindenki saját magának kiválaszt három-négy-öt jellegzetes kifejezést a szövegből, a többit vastag filctollal lefedi, és a megmaradt szavakból alakul, lesz az illusztráció. Egyfajta kísérlet volt. Ez azért érdekes, mert így kezdődött önmagam motiválása is a Jókai témában. Újra felelevenítettem, felfedeztem Jókait, és a vele való foglalkozásból jöttek létre a Jókai-galaxis1–2. című munkáim, amelyek ezen a kiállításon láthatók. Jókai valójában meghatározó személyisége, ékköve, bolygója, bolygóállása volt a 19. századnak, és ahogy a galaxisokban a csillagképek egymáshoz viszonyulnak, mozgásban vannak, úgy gondoltam, hogy Jókai is ilyen támpont volt a maga korában, akihez viszonyítani lehetett, találóan korának influenszere volt.
M. Lovász Noémi: Jókai-galaxis
A diákokkal is így próbáltam megközelíteni a sokoldalú személyiséget, becsempésztük a mai digitális világnak a vívmányait. Akkoriban nem bulvársajtónak nevezték, de volt pletykalap, élclap, a Magyar Miska és Német Miska volt az első képregény, amihez Jókai írt szöveget Kakas Márton álnév alatt. A reformkori személyiségek több mindennel foglalkoztak, Jókai nemcsak író, költő, hanem utazó is volt, a Jókai Erdélyben című kiadvány születésének 100. évfordulójára jelent meg. Jókai rajzolt is, magyar ételrecepteket adott ki. A 19. század második felében, a fényképezés felfedezésével egyidőben az illusztrálást, a képi kifejezést nemcsak szavakban próbálta megfogalmazni, hanem vonallal, ecsettel, színnel, szénnel.
– Ismerünk-e még ilyen sokoldalú tehetséget a reformkorból?
– Bizonyára… Tudjuk, hogy Petőfi előbb színész, Arany János jegyző volt, és idősebb korában kezdett az irodalommal foglalkozni. Arany gazdag szókinccsel rendelkezett, irodalmi munkássága nyelvújítás szempontjából a leggazdagabb. Visszatérve a kortárs irodalmunkhoz, Nyári Krisztián sorozatát említeném, az Így szerettek ők, Így éltek ők, Így ettek ők: magyar írók és ételeik könyveket. Milyen társadalmi kapcsolataik voltak, hogyan éltek az írók, művészek, kik voltak, milyen magánéletük volt… a mai kor emberét így lehet megközelíteni, kis csellel, csalással fűszerezve a diákokat is így lehet alkotásra motiválni. Ők ugyan sokat hallottak a szabadságharcról, történelemórán külön fejezetként tárgyalják, irodalomórán szintén, a rajztanár már csak hab a tortán, hogy ezeket a történéseket úgy próbája el(ő)adni, hogy élményszerű legyen. Irodalomórán, a történelemórán tanult eseményeket a diák megpróbálja összefüggésben látni, én viszont úgy érzem, hogy rajzórán ez már letisztulva jelenik meg. Egyfajta terápia maga az alkotási folyamat. A művészet a hétköznapokban sokak számára érthetetlen, az ünnepnap viszont maga az alkotói folyamat, a művészet.
Egyetlen példa, hogy hogyan képzelte el a maga korában Jókai a repülőgépet: légjárónak nevezte és azt állította, hogy „aki a légjáró ura lesz, az egyben az élet-halál ura is lesz”. A repülés motívuma pedig visszatérő elem a képzőművészetben is, ezt össze lehet kapcsolni a madár, a szabadság motívumával.
