Oroszul szólítom meg őket, előtte keresem a megfelelő hangszínt, az ilyenkor találó szavakat. Tudom, hogy nem szívesen beszélnek, ezen a nyelven meg pláné, de úgy értettem, kevés a tolmács, hát csak kialakul valamiféle dialógus. Jönnek a szavak a háttérből, a harminc-negyven évvel ezelőtti időrétegből, előbb az alapszókincs elemei, beszéltnyelvi fordulatok, a szlávosan telt „l” hangok, az egyetemi nyelvgyakok refrénjei, aztán kis idő múlva már egyre magabiztosabban formálom a kérdéseket, és a csendeket is lefordítom, érteni vélem az akadozó, de mégis gyarapodó válaszok között.
A fegyverzaj, ami a közösségi oldalakon posztolt felvételekről visszhangzik, nem teljesen idegen: egykori éleslövészeteken 1985-ben volt alkalmam ilyet tapasztalni (még éjszakai gyakorlaton is részt vettünk, ezért az ostromlott városok éjjeli tüzérségi támadásának hangeffektusai is némileg „ismerősek”). Jól emlékszem az akkori katonapolitikai mantrára: mivel a tengerparton szolgáltam egy felderítő egységnél, a tisztek folyton hangsúlyozták, hogy az éberség milyen fontos, mert ugye annak idején Görögország Törökországgal egyetemben, NATO-tagként valamiféle ősellenségnek minősült. Ha ezek a deszantos erők áttörnek itt, akkor már csak a Duna állja útjukat, és következik a főváros, Bukarest – próbálták srófolni bennünk a láthatóan pislákoló patrióta állapotot a hadnagyok, kapitányok. Most, hogy társak vagyunk az Észak-atlanti Szövetségben, már közös frontba fejlődtünk, vállvetve hunyorgunk kelet felé. Csak valahogy ez az együttes vártán levés több feszültséget jelent, mint a 38 éve elhangzott politikai-taktikai fejtágító.
Közben látom, hogy a hírfluxusokban több ízben is szembe jön egy szabadtéri előadás: az ukrán katonazenekar tagjai Bobby McFerrin slágerét, a Don’t Worry Be Happyt játsszák az Odesszai Opera- és Balettszínház előtt. A díszlet akusztikai minőségét a mögéjük tornyozott homokzsákfal mintha csak fokozná. A fúvósok mozdulataiban némi eltökélt felszabadultság.
Térképen a háború még jó pár száz kilométerre és egy országhatárnyira van Kolozsvártól. De valójában már megérkezett: itt van bennem, és percenként egyre mélyebben ássa beljebb magát.
