A Remembrance Sunday, vagyis az emlékezés vasárnapja mindig az I. világháború harci cselekményeit lezáró tűzszünet évfordulójához, november 11-éhez legközelebbi vasárnapon esedékes.
Az 1919 óta évente megrendezett központi emlékünnepség helyszíne ezúttal is a háborús halottak tiszteletére emelt, London kormányzati negyedének közepén álló emlékmű, a Cenotaph volt.
A parlament híres toronyórája, a Big Ben 11 órát jelző harangjátéka után a felsorakozott tömeg kétperces néma főhajtással tisztelgett a halottak emléke előtt.
A Big Ben az augusztusban kezdett, várhatóan négy évig tartó felújítás alatt hétköznapokon nem szól, de harangjátékát a vasárnapi megemlékezésre ismét bekapcsolták.
A kétperces csend kezdetét és végét a brit hadsereg egy első világháborús ágyújának lövései jelezték. Ezután helyezte el a királynő koszorúját az uralkodó elsőszülött fia, Károly trónörökös.
A Buckingham-palota - a királyi család első számú londoni rezidenciája és hivatala - a múlt hónapban jelentette be, hogy a 91 esztendős II. Erzsébet királynő az idei emléknapon a külügyminisztérium balkonjáról figyeli majd a megemlékezést, férje, a 96 éves Fülöp edinburghi herceg társaságában. A palota indoklása szerint az uralkodó férje mellett kívánt maradni az emléknapon.
Az elmúlt évtizedekben a királynővel együtt koszorúzott a novemberi megemlékezésen Fülöp herceg is, aki a királyi haditengerészet tengernagyi rangját viseli, és a II. világháborúban aktív haditengerészeti szolgálatot teljesített.
Az udvar azonban már tavasszal bejelentette, hogy Fülöp ősztől visszavonul az aktív közszerepléstől. Az edinburghi herceg augusztus végéig eleget tett az előre egyeztetett programjában szereplő összes nyilvános megjelenési kötelezettségének, utána azonban már nem fogadott el meghívásokat ilyen eseményekre, bár az udvar azt nem zárta ki, hogy egyes nyilvános eseményeken Fülöp a későbbiekben is megjelenhet.
Így volt ez vasárnap is: az uralkodó férje jelen volt a megemlékezésen, de már nem koszorúzott, hanem a külügyminisztérium teraszáról kísérte figyelemmel a megemlékezést, a királynő társaságában.
A vasárnapi ceremónia után a brit fegyveres erők több mint tízezer veteránja tartott felvonulást a Whitehallon, a londoni kormányzati negyed központjában, valamennyien stilizált pipaccsal az öltözetükön.
Az ilyenkor szinte mindenki által viselt pipacs a fő jelképe Nagy-Britanniában a háborús halottak emléke előtti tisztelgésnek, egy kanadai katonaorvos, John McCrae rendkívül népszerűvé vált, 1915-ben írt verse nyomán, amely arról szólt, hogy a háború szántotta flamand mezőkön mindig a pipacs virágzik ki először az elesett katonák sírjain.
A Brit Birodalom az I. világháborúban csaknem 9 millió katonát mozgósított; közülük 908 ezer halt meg, több mint kétmillió megsebesült.
A hagyományos novemberi megemlékezés azonban már régóta nem csak az I. világháború brit áldozatainak szól; a britek ilyenkor a hadszíntereken akkor és azóta meghalt összes katona emléke előtt tisztelegnek. A II. világháborúban több mint 400 ezer brit és gyarmati katona vesztette életét, és 1945 óta is 16 ezer brit katona halt meg szolgálatteljesítés közben.
