Történelmi pillanatnak nevezte Józsa Emese, a Tordai Magyar Dalkör alelnöke a június 29-ei, péntek délutáni emléktábla-avatást, könyvbemutatót és kiállítás-megnyitót.
– A Tordai Magyar Dalkör meghatározta a város kulturális életét. A dalosok, így mi is, láncszemek vagyunk egy hosszú láncban. Az elmúlt 150 év alatt előfordult, hogy ez a lánc elszakadt, de mindig voltak lelkes dalosok, akik szívügyüknek tekintették, hogy a magyar dalnak élnie kell. A mostani táblaavatással egyaránt emlékezünk a múltra, de előre tekintünk a jövőbe. Mi, a dalkör tagjai tudjuk: azt a hagyományt visszük tovább, ami megtartott bennünket a múltban, de átvisz a jövőbe is. A dalkörnek voltak dicső fénykorai és hanyatló időszakai egyaránt. De mindig meg tudott újulni. Ma is énekelni akarunk örömünkben és bánatunkban. Ma ünneplünk, csendesen, alázattal, a jövő iránti felelősséggel – mondta Józsa Emese, a dalkör alelnöke, majd Németi Magdolna a dalkör elnöke és Bálint Mátyás kórustag leleplezték az emléktáblát.
– Torda messze van Brassótól, de a dalostestvérek közötti kapcsolat több mint egy évszázad óta létezik. 1888-ban, amikor a brassói dalárda fennállásának 25. évfordulóját ünnepelte, a tordai dalosok ott voltak. 1894-ben együtt léptek fel a Fiumében megtartott Országos Magyar Dalünnepségen, ahol a tordai dalkör első díjat kapott a 31 fellépő kórus közül. A dalkör létesítésének 150. évfordulóján azt kívánom: ne némuljon el a magyar dal Tordán sem! – köszöntötte az ünneplő kórust Nádudvary György, a brassói dalárda alelnöke.
A tordai dalárda történetének korszakai
– A Tordai Magyar Dalkör létesítésének 150. évfordulóján elhelyezett emléktábla méltó helyet kapott a másik három emléktábla mellett, amelyek az egykori, már csak lélekben létező ótordai református templom szentélyének helyén állnak. De lesz helyük a következő emléktábláknak is, amelyek tordai elődeinknek állítanak emléket, és amelyek előtt leróhatjuk tiszteletünket. A Tordai Magyar Dalkör nem emlék, hiszen az énekkar ma is létezik, és utat mutatnak az énekléssel – hangoztatta Nagy Albert ótordai református lelkész.
„A tordai dalárda történetének korszakai” címet viselő kiadványt a szerkesztő Keszeg Vilmos néprajzkutató, egyetemi oktató mutatta be péntek délután az ótordai református templomban. Megtudtuk: már a XIX. század elején élénk közművelődési élet zajlott a városban, ahol a dal művelése már 1848 előtt fontos szerepet játszott. Konszenzus alapján dőlt el, hogy a tordai magyar dalkör létesítését 1872-től számítják. Ez az év szerepel a dalkör pecsétjén. A dalkör mellett hangszeres zeneegylet is működött, működvelő vonósokkal. A dalkör zászlóját 1883-ban szentelték fel.
– A tordai dalkör 1872-1897 közötti korszakáról szakszerű, nyomtatott összefoglalóval rendelkezünk, amelyet változatlan formában tettünk közzé. Szintén változatlan formában közöljük az 1947-1974 közötti időszak eredményeit, amelyeket Nagy Jenő karnagy írt meg. A két világháború közötti, valamint az 1989 utáni korszak történetét a rendelkezésre álló dokumentumok alapján foglaltam össze. Felhasználtam az Aranyosvidék című lapból kijegyzetelt, 1889-1940 közötti időszakra vonatkozó adatokat is. A különböző források alapján összeállítottam a dalkör hozzávetőleges repertoárját és tagságának jegyzékét. A dalárda repertoárját egyházi művek, azaz zsoltárok, népdalok, megzenésített költemények alkotják. Viszont Torda-Aranyos népdalai nem kerültek be a repertoárba. A tagjegyzék 887 nevet tartalmaz, amelyben megtalálható a tagok születésének éve, foglalkozása, illetve a dalkörben betöltött tisztségük is – magyarázta Keszeg Vilmos néprajzkutató.
Németi Mária Magdolna, a dalkör jelenlegi elnöke a Szabadságnak elmondta: a Tordai Magyar Dalkör megalakulása óta sokrétű szerepet vállalt a közösségben, ugyanakkor tartalmas szabadidős tevékenységet biztosított az énekkar tagjainak. Németi Mária Magdolna 2019-től tölti be a dalárda elnöki tisztségét, de már 1990-től tagja a kórusnak, sőt: nagyszülei is tagjai voltak egykor a dalkörnek.
A 2005-től tisztségben levő Balázs Győző Balázs karnagytól megtudtuk: a dalkör jelenleg 32 tagot számlál, akik minden hétfő este tartanak kóruspróbát. Fellépések előtt pedig gyakrabban is próbálnak. – A világjárvány miatti két éves kimaradás után a tagok nagy lelkesedéssel kezdték újra a kóruspróbákat márciusban. Azóta már szerepeltek június végén a tordaszentlászlói kórustalálkozón – magyarázta a karnagy.
Énekeljetek az Úrnak új éneket
– Isten teremtő munkája örökkön-örökké tart. Megújítja azt általa teremtett világot, és így újul meg ez a világ. Megtartani azt, ami teremtetett, legalább olyan nagy feladat, mint a teremtés. A kórustalálkozón dalt zengenek Isten dicsőségére. Ez által megtapasztaljuk Isten áldásait. Kívánom, hogy mutatkozzon meg az, ami által Isten megteremtette és megőrizte ezt a világot – hangoztatta Fülöp Alpár ádámosi unitárius lelkész szombaton, július 30-án az ótordai református templomban megtartott kórustalálkozót megelőző istentiszteleten.
– A kórusművek előadása által nemcsak magamnak éneklek, hanem Istent dicsérem, ez visszahat lelkemre, életemre, környezetemre – vélekedett Nagy Albert ótordai református lelkész.
– A kórustalálkozó jó alkalom arra, hogy együtt lehessünk, együtt örülhessünk egymásnak. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületnek (EMKE) mindig is szívügye volt a kórusok támogatása, mivel felismerte azok fontosságát, a művelődés népszerűsítésében játszott szerepüket. Ma megváltozni látszik az értékrend, ám megmaradásunk érdekében fontos, hogy magyarul énekeljünk. Kívánom a Tordai Magyar Dalkörnek, hogy fiatalodjon, legyenek támogatói, társai, akik tovább éltetik a magyar dalt – közölte Széman Péter, az EMKE országos elnöke.
– Énekeljetek új éneket az Úristennek. A Romániai Magyar Dalosszövetség (RMD) 2021-ben ünnepelte létesítésének századik évfordulóját, ám az ünnepi esemény 2022-ben is tart. Ezzel a tordai rendezvénnyel folytatódik az ünneplés, az ünnepi hangulat – közölte a Romániai Magyar Dalosszövetség nevében Székely Árpád karnagy, a kolozsvári Református Kollégium volt igazgatója.
– Az elmúlt százötven év azoknak az érdeme, akik tettek a kórus jelenéért, jövőjéért. Kodály Zoltán és Bartók Béla feltarisznyált minket énekekkel akár ezer esztendőre is. Habár az általános iskolákban a zenei nevelés háttérbe szorult, lehet és kell tenni azért, hogy a tordai magyar iskolások is bekapcsolódjanak a Tordai Magyar Dalkör életébe. A közös éneklés olyan öröm, amelynek értéke felbecsülhetetlen – vélekedett Csép Leylla, az RMDSZ tordai szervezetének elnöke.
– A tordai közösség fogékony és nyitott volt az újra, ezért szellemileg gyarapodott, művelődött. A dalolás is közös értékünk. A közös éneklés nemcsak nekünk, hanem Istennek is örömet szerez, miközben összeforrasztja lelkünknek. Az éneklés a kommunikáció legősibb formája. Az éneklés összekapcsol nemcsak embertársainkkal, hanem Istennel is – magyarázta Józsa István Lajos, tordai unitárius lelkész.
A kórustalálkozón az alábbi énekkarok léptek fel: szentmihályi vegyes dalkör (karnagy: Szabó Zsombor), az aranyosgyéresi református vegyeskar (karnagy: Nagy Csongor), az aranyospolyáni református egyházközség kórusa (karnagy: Balázs Győző Balázs), az aranyosegerbegyi „Árvalányhaj” Vegyeskar (karnagy: Balázs Győző Balázs), a Brassói Magyar Dalárda (karnagy: Megyaszai László), a tordaszentlászlói énekkar (karnagy: Balázs Ágnes) és a Tordai Magyar Dalkör (karnagy: Balázs Győző Balázs). Végezetül Megyaszai László Vangelisz Papathanisziu Tűzszekerek című alkotásából ihletődött, orgonára írt improvizációját adta elő.
A szervezők köszöntötték volt kórustagjaikat és karnagyaikat, támogatóikat, illetve egy-egy zászlószalagot adtak át a résztvevő kórusoknak.
Borítókép: a szerző felvétele
