A Fám Erika-díjat Szabó R. Ádám szerezte meg, aki tíz éve publikál változatos témákban és műfajokban a Filmtett portálján. Őt Buzogány Klára, a Filmtett egyik szerkesztője méltatta, kiemelve, hogy ez nem életműdíj, továbbra is számítanak magasröptű és pontos munkáira. A Sárga Csikót Lakatos Róbert kapta, aki egyetemi tanárként, rendezőként írta be magát az erdélyi köztudatba. Hozzá egykori tanítványa, Visky Ábel rendező intézett beszédet, aki hangsúlyozta, oktatója neve összefonódott az erdélyi filmezéssel.
Az idei Fám Erika-díjas Szabó R. Ádám tíz éve publikál a Filmtett portálján (Fotó: Filmtettfeszt/Göröcs Tas)
A díjazott rendező előtti tisztelgésképp a ceremónia végén az egybegyűltek megtekinthették az Ördögtérgye című, Szlovákiában díjazott rövidfilmjét, vasárnap pedig legújabb alkotását, a Ki kutyája vagyok én?-t.
A Sárga Csikó-díjas Lakatos Róbert két filmjét is vetítették (Fotó: Filmtettfeszt/Blága Eszter)
A Filmgalopp közönség- és fődíját Dénes Petra és csapata nyerte el a Szomszédok című dokumentumfilmmel, a zsűri különdíját Székely Péter tudhatja magáénak a Street-Legal alkotásáért, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság különdíját Szatmári Loretta vihette haza Preludiu című munkájáért.
A Filmtettfeszt idén kilencedik alkalommal hirdette meg erdélyi magyar filmes versenyét, amelyre 2023-ban dokumentumfilmekkel pályázhattak az alkotók. A Filmtett Egyesület válogatása nyolctagú mezőnyt eredményezett, ezeket az alkotásokat az érdeklődők október 6-án, pénteken, a Művész (Arta) moziban tekinthették meg.
A verseny dokumentumfilmjei eltérő tartalmakkal szórakoztatták vagy késztették elmélkedésre a közönséget. A programegységek rövid köszöntéssel, felkonferálással indultak, aztán a jelenlévő, munkájukat közszemlére bocsátó rendezők megtapsolásával zárultak.
A versenyzők természetesen nemcsak ovációért, megbecsülésért reménykednek a dobogós helyezésben, hiszen a zsűri által legjobbnak méltatott film alkotói egymillió forinttal gazdagodtak. Az idei, háromtagú zsűri tagjai közé sorolhatjuk Gergely Zsuzsa kulturális újságírót, rádiós szerkesztőt, Váró Kata Anna debreceni filmesztétát, film- és színházkritikust, egyetemi oktatót, valamint Vízkelety Márton szabadúszó operatőrt, rendezőt. Emellett a nézők is kifejthették véleményüket a Filmtettfeszt weboldalán anonim szavazat formájában, ahol a vetítésről lemaradt érdeklődők megnézhetik a versenyfilmeket.
Az alkotások témája, hangulata, sőt, megközelítése változatos volt, ami viszont összekapcsolta őket az magától értetődően az erdélyi lét, az itteni tapasztalatok, kulturális örökségünk és személyes történeteink.
Egyetemes örökségünk, közös felelősségünk
Lehetne a bemutatott filmeket a moziélmény kronológiájának mezsgyéjén haladva is ismertetni, viszont van fontosabb kohéziós erő a futamidő csoportosításon kívül, ha valamiféle atmoszférát is szeretnénk szolgáltatni rövid recenziókon túl.
Ahogy arra erdélyi alkotóktól számítani lehetett, találkozhattunk olyan témákkal, amelyek kulturális értékmentéssel vagy a régiónkra szignifikáns jelenségekkel foglalkoztak. Ebbe a csoportba tartozik Birtalan Albert Az emlékezet őrzője, Gergely Erzsébet című dokumentumfilmje, Fábián Andor Hangszerhúrok, sorsfonalak alkotása, Csiki Zsuzsanna Kallódó hagyatékaink műve és Dénes Petra Szomszédokja.
Az elsőként felsorolt alkotás, amely egyben a 9. Filmgalopp nyitófilmje volt, a Házsongárd Alapítvány igazgatójának munkáját és személyét helyezi középpontba. Gergely Erzsébet kegyeleti munkát végez Kolozsvár építészetéről, múltjáról méltán nevezetes temetőjében. Szívügyének tekinti hivatását, szeretné a temetőgondozást „divatba hozni”, a fiatalabb generációt megtanítani ennek a jellegzetes helynek a tiszteletére, karbantartására. A dokumentumfilmben láthatjuk őt az őszi levelekbe vedlő temetőben, az irodájában (ami egyébként otthona is) munka közben, és utólagos szemtanúi lehetünk a pillanatnak, amikor megkapja törekvéseiért a lovagkeresztet.
A múlt előtti tisztelgés és a régi értékek átörökítése ugyanennyire lényeges Csiki Zsuzsanna bemutatott munkájában, amelyben az alkotók az erdélyi hagyaték gondozási rendszerével ismertetik meg a nézőket. A közönség betekintést nyerhetett különböző alapítványok munkájába, az írott emlékek sokszínűségébe, tárolási, digitalizálási nehézségekbe, miközben az adott szakma gyakorlói személyes tapasztalataikról és elveikről vallottak.
Hasonló az előbbiekhez Fábián Andor munkája is, amelyben egymástól független, Hargita megyei zenészeket egy már-már antiknak számító hangszer, a cimbalom szeretete köt össze. A „fél évszázada alvó hangszer feltámadásának” történetét anekdotákkal egészítik ki a megszólalók, a narrációban pedig Vinceffy Irén sajátos történetéről hallhatunk.
A péntek esti esemény első részét Dénes Petra dokumentumfilmje zárta, amelyben a székelyföldi medvekérdést aprólékosan és pontosan árnyalt perspektívákból ismerhette meg a nagyérdemű. A szakértői pro és kontra vélemények párhuzama mellett a Szomszédok értékét növeli két megszólaltatott beszámolója, akiket medvetámadás ért.
Az itt felsorakoztatott művek mindegyike olyan területeket érint, amelyek valamilyen szinten az Erdélyben élők közös felelősségének tekinthetők. Legyen szó a múlt és örökségünk ápolásáról, jelenbe való átmenekítéséről, a hagyomány és érték fenntartásának nehézségéről, vagy olyan problémáról, ami ellentmond a múlt tapasztalatának, patthelyzetbe kényszerítve a lakosság egy részét.
A jelen Erdélye, az erdélyiek jelene
Sok esetben az Erdély-ábrázolás inkább az archaikus minták, festői tájak, történelem és az évszázados kultúra felé tekintget, ebből alkotva meg lakhelyünk portréját. Éppen ezért volt üdítő tapasztalat a Filmtettfeszt emlegetett eseményén olyan alkotásokat látni, amelyek személyes történeteket, 21. századi, akár globálisnak is titulálható élményeket örökítenek meg. Ebbe a csoportba tartozik Simó Boglárkától az Albert vágya, Székely Péter Street-Legal dokumentumfilmje, László Barna El Camino. Tűz és víz útjánja és Szatmári Loretta Preludiu című alkotása.
Simó Boglárka alkotása Szőcs Albert küszködéseit követi nyomon. A férfi a székelykeresztúri gyermekotthon egykori növendéke, aki szeretné megtalálni testvéreit, és legfőbb célja, hogy családját újraegyesítse. A dokumentumfilmben beszámol arról a kevés információról, családtörténet-töredékekről, amelyek alapján felkutatná rokonait. A nézők a vásznon keresztül követhették Albert próbálkozásait.
Témájában és vizualitásában a legdinamikusabb dokumentumfilm Székely Péteré, aki Péntek Hunor szenvedélyét vitte vászonra. A Street-Legal az utcai driftről, motorsportról, autós versenyekről mesél a nézőknek, megmutatva e tevékenység, érdeklődési kör (profánabb szóhasználatban: hobbi) közösségépítő erejét.
László Barna filmje gyalogos roadmovie, amolyan vlogszerű dokumentálása egy túrának a világ leghíresebb zarándokútján. A pár megörökítette kalandjuk nehézségeit, az új ismerősöket, táborhelyeket, a temérdek kilométerkövet és a táj szépségét. A „túra” nemcsak a világraszóló élmény miatt válik sorsfordítóvá a fiatalok számára, de erre a Filmtettfeszt weboldalán az El Camino. Tűz és víz útján megnézésével ráeszmélhet mindenki, aki lemaradt a vetítésről.
Az alkotó szereplőként való megjelenése Szatmári Loretta filmjében is lényeges. A rendező egy kellemetlen gyermekkori incidensét idézi fel, firtatva, válaszokat keresve arra, hogyan hathat a régi történés jelenére. Szavai szerint: „Ez nem olyan, hogy lelki sérüléssel maradtam volna, csak lehet, más lennék, ha nem történt volna ez meg velem. Szerintem nem, de mások szerint igen”.
A Filmgalopp 2023-as kiadásába válogatott művek igazolják a dokumentumfilmek sokszínűségét téma és kivitelezés tekintetében egyaránt. Egyetemestől a személyesig, hagyományostól az újítóig találhatunk példákat és rendezőket, alkotókat, akiknek érdemes jövőbeni munkásságukat figyelemmel kísérni. A nyertes filmeket az érdeklődők vasárnap délelőtt a Művész (Arta) moziban ismételten megnézhették.
(Borítókép: Filmtettfeszt/Blága Eszter)
