Amikor a vegánságra gondolunk, gyakran az kezd villogni bennünk, hogy ez is csak egy divat vagy hóbort: hogy jó dolgában az ember már azt sem tudja, mit találjon ki, majd gondol egyet, és beáll a vegánok táborába. Mások elvi meggyőződésből választják a vegán étrendet. Azokról azonban, akik egészségi okok miatt teszik ezt, kevés szó esik. Mert ilyenek vagyunk mi, emberek: gyakran ítélkezünk, hangos véleményünk van mások preferenciáiról, terveiről, tetteiről, megjelenéséről, anélkül, hogy tudnánk, mi húzódik a háttérben.
Pedig mennyivel szebb lenne a világ, és vele együtt a mi életünk is, ha elfogadnánk, hogy mások másként látják a dolgokat, másként vélekednek róluk, s valószínűleg okuk is van rá. Talán éppen ettől olyan jó és színes a világunk: hogy nem vagyunk egyformák benne.
Jöjjön most egy almás sütemény, amelyet azok is bátran fogyaszthatnak, akik ételérzékenységük miatt kerülik a tejtermékeket és a tojást. Bár egyik sem kerül bele, ez egyáltalán nem megy a finomság rovására: a hagyományos étrendet követők is ugyanolyan örömmel fogyaszthatják. Mert egy jó süteménynek nem kell kompromisszumot jelentenie – akkor sem, ha bizonyos alapanyagokat ki kell hagynunk belőle.
Hozzávalók:
240 g liszt
8 g sütőpor
csipetnyi só
55 g barna cukor
5 ek. fahéjas szilvalekvár (más lekvárral helyettesíthető, de a szilva nagyon jól talál hozzá, bár a birsalma is találó lehet)
2 ek fahéj
fél citrom leve
1,5-2 dl almalé
3 nagy alma
2-3 ek. olvasztott kókuszvaj vagy margarin
5 ek. fahéjas cukor
Elkészítés:
A megtisztított almákat lereszelem, majd összekeverem a citromlével és a fahéjjal. Friss, kerti almát használok, ami jó sok levet enged, de ez nem baj, hiszen az utolsó cseppig felhasználom. A lisztet elkeverem a sütőporral és a cukorral, hozzáadom a lekvárt és a fűszeres reszelt almát, majd annyi almalevet keverek hozzá, hogy sűrű tésztát kapjak.
Mivel most van a szilva szezonja, s nemrég fahéjas szilvalekvárt is készítettem, ezt használom a süteményhez. Persze más lekvárral is remekül működik, sőt még birsalmalekvárral is el tudom képzelni. Igazából nem nagyon lehet melléfogni: a lekvár aligha rontja el az ízét, legfeljebb még gazdagabbá teszi.
Egy nagy tepsit sütőpapírral kibélelek, a papírt vékonyan megkenem olajjal, majd evőkanál segítségével kis halmokat rakok rá a tésztából. Ezt követően 180 fokra előmelegített sütőben körülbelül húsz perc alatt megsütöm.
Sütés után öt percig a tepsiben hagyom hűlni a süteményeket, majd rácsra teszem őket, hogy teljesen kihűljenek. Amikor már langyosra hűltek, megkenem a tetejüket olvasztott kókuszvajjal, és megszórom fahéjas cukorral.
Egyszerű, mégis meghökkentően finom, teljesen vegán almás falatkák születnek ebből a néhány hozzávalóból. Talán el sem hinnénk, ha nem kóstolnánk meg, hogy tejtermék és tojás nélkül is lehet ilyen fantasztikusan finom édességet készíteni. Bár ez a recept gyakorlatilag elronthatatlan – feltéve, hogy nem felejtjük órákra a sütőben a falatkákat –, van néhány apróság, amire érdemes odafigyelni, ha biztosra akarunk menni.
Az első, hogy a lisztes masszát ne keverjük túl! Éppen csak annyira dolgozzuk össze, hogy a hozzávalók elkeveredjenek. Ha túl sokáig keverjük, a glutén túlságosan dolgozni kezd benne, a falatkák pedig rágóssá válhatnak. Arra is figyeljünk, hogy ne rakjuk őket túl szorosan a tepsire. Sütés közben ugyanis, ha túl közel vannak egymáshoz, nehezebben sülnek át, a túl sok pára miatt könnyen nedvesek, tocsogósak maradhatnak. Végül, de nem utolsósorban, sütés után rácson hagyjuk kihűlni őket. Így a levegő minden oldalról átjárja a falatkákat, a távozó pára pedig nem reked meg alattuk, és nem áztatja el az aljukat.
Igazi kis finomság, amit könnyen magunkkal vihetünk uzsonnára, akár hétvégi kirándulásra is. És amiről még nem is beszéltem: sütés közben olyan csodás sültalma- és fahéjillat tölti be a konyhát, hogy még azt is előcsalogatja, aki csukott ajtó mögött házi feladatot old.
