A település igyekszik önálló életét élni, lokális identitását megőrizni
Az egybegyűlteket Lőrincz Konrád felenyedi református lelkipásztor Jeremiás könyve 17. részéből vett idézettel köszöntötte: „Akinek az Úr a bizodalma, olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóhoz ereszti gyökereit. Száraz időben sem kell aggódnia, szüntelenül termi gyümölcsét”, hozzátéve, a hit mellett a közösség a másik legfontosabb megtartó erő. „Minden közösségi alkalom egy ajándék nekünk, hiszen ekkor tapasztaljuk meg, hogy nem vagyunk egyedül” – hangsúlyozta a lelkész.
Lőrincz Helga, Nagyenyed alpolgármestere kiemelte: ilyen formában mindeddig nem volt egyetlen olyan alkalom sem Felenyeden, ahol az itteni magyar közösség együtt ünnepelhetett. Az ötlet már valamennyi ideje megfogalmazódott, hogy ne csak Enyedre hívják a felenyedieket, hanem elmenjenek a kisebb, közeli közösségekbe is – mondta az alpolgármester.
A közösségi nap fénypontja Pohly Boglárka arany- és platinalemezes énekes-előadó Sárgul már a kukorica szár című kitűnő hangulatú előadása volt. A magyarországi művésznő által előadott magyar dallamokat és operett slágereket a közönség együtt énekelte vele, sőt közös táncra is sor került. Pohly Boglárka lapunknak elmondta: „Nekem ugyanolyan nagy élmény egy kis közösségnek énekelni, mint egy teltházas nagyszínpadon. Amúgy szívesen járok kisebb falvakba, ilyen helyeken sokkal közelebbi, interaktív a műsor, meg tudok szólítani embereket”.
Az előadást kiadós beszélgetés és vacsora követette. A jó hangulathoz a zene és a finom falatok mellett a gyönyörű őszi napsütés és az óvoda szép környezete is hozzájárult.
A felenyedi magyarságnak jó oka volt az ünneplésre, hiszen a számottevő, mintegy 330 fős református egyházközségben figyelemreméltó fejlesztések és közösségépítés zajlik. A Nagyenyeddel egybenőtt település igyekszik saját önálló életét élni, lokális identitását megőrizni. Az eseménynek otthont adó óvoda 2018-ban került felújításra a magyar kormány támogatásával, Kató Béla püspök jelenlétében, az idén pedig egy nagyenyedi magánszemély adományának köszönhetően egy kis játszóteret alakítottak ki. Az óvoda a parókia közvetlen szomszédságában található, régebb ez volt a kántori lak, amely az államosítás után vált tanintézménnyé. Az egyházközség 2003-ban kapta vissza ingatlanját, amelyben jelenleg tizennégy óvodás tanul.
Az egyházközség többi ingatlanja is nagyon jó állapotban van. A templomot 2010-ben, a 200. évforduló alkalmával restaurálták egy holland testvérgyülekezet, Aalmeer adományaiból és egy kis önerőből. A templomhoz vezető járda megjavítására és a templom falvizesedésének megoldására 2018-2019-ben került sor, szintén a magyar kormány általi támogatásnak köszönhetően, és ugyanabból a forrásból sikerült a tavaly a református parókia épületét, idén pedig a melléképületeket és a kerítést felújítani, a hálaadó istentiszteletre szeptember utolsó hétvégéjén került sor.
A tágas, pázsitos udvarban található parókia épületének érdekes a története. Mai formáját 1902-ben kapta, azelőtt egy kisebb, L alakú épület állt a helyén, az lett átalakítva. A régi épület is érintett volt a tragikus 1848-49-es enyedi események idején, ugyanis Avram Iancu egyik hírhedt alprefektusa, Simion Prodan Probu, a szomszédos Muzsina görög katolikus lelkésze, megalázás gyanánt, a felenyedi református parókia épületében tartotta a lovát, kihasználva, hogy az akkori lelkész, Török Ferenc, sok más felenyedi magyar emberhez hasonlóan, beköltözött az akkor védettebbnek tűnő Enyedre.
Lőrincz Konrád lelkipásztortól azt is megtudtuk, hogy az egyházközségnek az említett holland kapcsolata mellett két anyaországi(Leányfalu-Pócsmegyer, Mikepércs) és három erdélyi (Kányád, Nagygalambfalva, Bánffyhunyad) testvérgyülekezete van, amelyek rendkívül fontosak a felenyedi szórványmagyarság számára.
