Ország-világ jól szórakozott azon, hogy a romániai szükségállapot kellős közepén az Orban-kormány sportminisztere egy skype-os videóinterjú alkalmával meglökte a kamerát, és miközben az megbicsaklott, a nézők előtt feltárult a félmeztelen igazság: Ionut Stroe nem vette a fáradságot, hogy nadrágot is húzzon, mert hát az úgyse látszik a felvételen, gondolta. A jól fésült frizura és frissen vasalt ing alsónadrágban végződött, kínos pillanat, amelyen azonban egy csínytevős, kisfiús mosollyal sikeresen túllépett. Mivel pedig akkoriban a fél ország hiányosan öltözve, borostásan végezte munkáját otthoni improvizált irodájából, az incidens hamar elvesztette jelentőségét. (Szerintem még jól is sült el a dolog, így legalább ország-világ egycsapásra megtudta, ki is névszerint a román sportminiszter, ami elődjeiről nem minden esetben mondható el…)
A kijárási tilalomnak, home office-nak és egyéb megszorításoknak azonban vége, most az az időszak érkezett el, amikor viszont fel kell kötni a politikusnak a gatyát. Három hónap múlva lesznek az önkormányzati választások, de hogy a szeptember milyen halmazállapotban találja a pártokat, azt ebben a pillanatban senki sem merné megjósolni. Ha az egészségügyi szakemberek előrejelzéseinek hitelt lehet adni, addigra a járványhelyzet okozta pánikhangulat lényegesen alább hagy, és javában tart a kárfelmérés időszaka. A “csak a romániai kórházakba ne kerüljek!” félelmet átveszi a megélhetés bizonytalansága - a gazdasági szakemberek prognózisai sajnos mindennél megbízhatóbbak és lehangolóak.
Bárhogy is, a járványhelyzet kimenetele meghatározó lesz a pártok politikai támogatottságát tekintve. Szakértők már elmondták: míg a válság kezdeti szakaszában a hatalmon levő pártokba vetett bizalom rendszerint látványosan nő, mindez tiszavirág életű. A kormánypártok támogatottsága minden bizonnyal megsínyli a recesszió kiváltotta kétségbeesést – különösen, ha okot is adnak rá. Idehaza Orbanék kutyaszorítóban: egyrészt az egyre népszerűtlenebb, vitatható döntéseik, másrészt az ellenzéki zsarolás miatt. A szociáldemokraták populista kezdeményezéseinek visszautasítása rövid, elfogadása viszont hosszú távon nehezíti meg helyzetüket - helyzetünket. Mert nehogy azt higgye valaki, hogy a fedezet nélküli pénzosztogatások nem ütnek vissza, inkább előbb, mint utóbb. (Valamennyiünk gatyája rámehet – hogy stílusosan az előbbi hasonlatnál maradjak.)
Az INSCOP másfél évre visszatekintő elemzése szerint a lemorzsolódás “odafönt” javában tart. A kormányon levő liberálisok fél éve folyamatosan veszítenek támogatottságukből – hol kisebb, hol nagyobb mértékben -, míg az ellenzékbe levő szociáldemokraták lassan kezdik visszanyerni a Dragnea-Dancila fiaskó idején elvesztett százalákaikat. 2018 októberében a Nemzeti Liberális Párt (PNL) 23 százalékról indult, a csúcsot (az INSCOP szerint 42,3 százalék) a tavalyi elnökválasztáson érte el, amikor jelöltjük, Klaus Iohannis újabb mandátumot nyert. Azóta viszont 38,1 százalékra esett vissza. A Szociáldemokrata Párt (PSD) 2018-ban 26,8 százalékon állt, ebből egy év leforgása alatt mindössze 19 százalék maradt. Mióta azonban a párt ellenzékbe vonult és Marcel Ciolacu átvette a vezetést, lassan kezdik visszatornászni magukat, most 24,6 százalék a támogatottságuk. Ami a Mentsétek meg Romániát Szövetséget (USR) és a Dacian Ciolos vezette PLUS koalíciót illeti, ők a maximumot a 2019-es EP-választások idején érték el (24 százalék). Dan Barna várakozáson aluli teljesítménye az elnökválasztáson a szövetséget 13,4 százalékra vetette vissza. Az elemzők megjegyzik, az USR-PLUS a legnagyobb vesztese az elmúlt húsz hónapnak, a folyamatos belső viták pedig csak tovább rontják a helyzetet. Ezzel ellentétes pályát futott be Victor Ponta Pro Romániája, amelyik a másfél évvel ezelőtti 2 százalékról mostanra 9,2 százalékra tornászta fel magát.
Persze, a felmérések értelmezése csalóka, félrevezető is lehet, és ezt a legjobban a számokkal manipuláló stratégák tudják. Akik – úgy tűnik - olykor saját kelepcéjükbe esnek. Nem tudtam eldönteni, hogy cinizmus vagy csak a lefegyverző őszinteség mondatta Ludovic Orbannal a minap: „azt ajánlom, hogy ne induljanak el a nyilvánosságra hozott felméréseken, mert azokkal csak orruknál fogva vezetik a közvéleményt, manipulációs szándékkal adják közre”. Erre példaként saját pártja helyzetét hozta fel: a PNL soha sem állt 45 százalékon, az csak az elnökválasztás eufóriájában duzzadt fel annyira, ilyen összefüggésben tehát a liberálisok most nem leszálló ágon vannak, hanem csak a rend áll vissza.
Orbannak kétségtelenül igaza van pártja helyzetét illetően, de az igazi az lett volna, ha ezt már akkor, a negyven valahány százalék magaslatán szavalja el. Vagyis hogy a valóságban az arányok kisebbek, a számok szerényebbek. De nem tette, mindvégig a beharangozott 45 százalék jogán lépett fel. Most viszont, amikor attól tart, hogy a visszaesés híre csak még jobban felgyorsítja a szimpatizánsok elbizonytalanodását, előáll a farbával. Leleplez. Tudatosan „fellöki a kamerát” a választó elé tárva a politika szennyes alsóneműjét, ami rendszerint nem látszik ki a fess-felszínes megjelenés mögött. Nem cinikusan, nem őszintén, hanem rosszat sejtve, mintegy önigazolásul, hiszen attól tart, a lemorzsolódó, tulajdonképpen már rég nem létező kamu százalékokat rajta kéri majd számon pártja, amikor a választások utáni hogyan továbbról lesz szó. Merthogy szó lesz, az szinte bizonyos.
