Az Apáczai-líceum és elődje centenáriumát ünnepelték
Véndiákok meséltek saját életútjukról
A centenáriumi rendezvénysorozat részeként péntek délelőtt a líceumban végzett diákok saját életútjukról meséltek, többek között Vallasek Júlia irodalomtörténész, Kokoly Zsolt egyetemi adjunktus, Geambaşu Réka szociológus, Deritei Dávid fizikus vagy Majó Zoltán informatikus. Deritei Dávid „óráját” hallgattuk meg.
A tíz éve érettségizett Deritei Dávid a Fehér Judit biológia szakos osztálynevelő 10. B osztályában tartott előadást. A doktorandusz először arra volt kíváncsi, mi az, ami itthon tartja az apáczais diákokat, majd arra kérte őket, hogy egy papírlapra írják le, mi jut eszükbe a tudomány szóról. A válaszokból a fizikus arra következtetett, hogy a diákok többsége képben van azzal kapcsolatban, mit jelent a tudomány fogalma. Ezután a doktorandusz kisebb bűvészmutatvánnyal lepte meg a hallgatóságot. Miután elárulta a trükköt, arra volt kíváncsi, hogy szerintük néhány száz évvel ezelőtt vajon hogyan reagáltak volna az emberek az ilyen jellegű bűvészmutatványra. A helyes válaszokra reagálva kijelentette: azért tekintették volna boszorkányságnak, mert akkoriban még nem rendelkeztek empirikus tudással az emberek. – A tudomány a kísérletekre alapoz. Lényegében mindig magyarázatot keresünk valamire – fogalmazott a fizikus.
K. O.
Az iskola jelzés, hogy örökre itt akarunk élni
Az Apáczai-líceum létrehozásának 100. évfordulója alkalmával ünnepi istentiszteletet tartottak a Farkas utcai templomban, ahol Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) püspöke hirdetett igét.
– Ez az iskola az újrakezdés jelképe, mert mi, magyarok minden elvesztett csata után felálltunk. Átvészelte azt az időt, amikor fel akarták számolni, meg akarták szüntetni, el akarták sorvasztani. Az a tény, hogy száz éven át megmaradt, jelzés a jövendőnek, hogy örökre itt szeretnénk élni – fogalmazott Kató Béla püspök. – Az elmúlt száz évben annyi nyomorúságot éltünk meg, de megmaradtunk, mert Isten hitet adott azoknak, akik előttünk jártak. Legyen tehát nekünk is erőnk, és elöljáróink erős hitére építsük a mi hitünket is – tette hozzá.
Kelemen Hunor, az RMDSZ országos elnöke a maratoni futókhoz hasonlította az erdélyi magyarokat, mert sem az erdélyi magyarság, sem az erdélyi református egyház soha nem adta fel. – Több évszázados iskoláinkba bevésődtek az elmúlt száz év tanulságai is. 1919-ben, Trianon előtt, teljes bizonytalanságban a református egyház megalakította a leányiskolát. Többször voltak olyan időszakok az első és a második világháború után, amikor fel kellett volna adni a küzdelmet, az iskoláinkat. Hétköznapi logika szerint az elmúlt száz évben valahol, valamelyik pillanatban fel kellett volna adnia a kolozsvári Apáczai-líceumnak. Például a Trianon utáni román állam folyamatos piszkálódásai miatt. A második világháború pusztításai következtében. Esetleg azért, mert ezt az iskolát is államosította a kommunista diktatúra. Vagy mert a Ceauşescu-féle diktatúra meg is szüntette a líceumot, és csak az általános iskola maradt – fogalmazott Kelemen, aki szerint egy gyenge közösség számára számos ok lett volna arra, hogy ne folytassa és a válasz mégis mindannyiszor a folytatás volt. – Boldog születésnapot, Apáczai-líceum, és újabb száz évet mindenképpen! – hangzott az előremutató jókívánság. 
Természettudományi részlege is van az iskolamúzeumnak
– Elődeink szellemi téglából fundamentumot alkottak, amire építkeztek. Az Apáczai-líceum százéves múltjának felidézése során olyan szakmai és pedagógusi munkát térképezhettünk fel, amely hozzájárult a magyar köznevelés fejlődéséhez. A pedagógustársadalomnak ma rengeteg új kihívással kell szembenéznie. Ám nem változik a cél, hogy eredményesen neveljünk és olyan útravalót adjunk a fiataloknak, hogy az megtartó erőként szolgáljon – fogalmazott Török Zoltán Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettes, aki azt kívánta, hogy az intézményben töretlen lelkesedéssel neveljék a további nemzedékeket is, a pedagógusok pedig érezzék az összetartozás boldogságát. Ezt követően a Kolozs megyei tanfelügyelőség részéről elismerő oklevelet adott át az Apáczai-líceum egykori és jelenlegi igazgatóinak, igazgató-helyetteseinek, sőt magának a tanintézménynek is.
– A tanfelügyelőség elismerése a teljes tanári közösségnek szól, annak a tevékenységnek, amely az elmúlt száz évben zajlott. Az iskolának az erdélyi magyar társadalomra gyakorolt hatását illetően elmondhatom: sok pedagógust adott ez az iskola Erdélynek, és ez olyan eredmény, amit kevés iskola mondhat el magáról – összegzett Vörös Alpár iskolaigazgató, majd bemutatta az iskola évkönyvét azt hangsúlyozva: amikor lehetett, minden évben kiadták a kötetet, amely az iskolára vonatkozó tanulmányokat tartalmaz. Az ünnepi istentiszteleten közreműködött a Szabadi Ildikó zenetanár által vezetett kórus.
Nagy-Hintós Diana
Iskolamúzeum, kiállítások, díszfal
Vörös Alpár az iskolamúzeumot, az iskolatörténeti és kórustörténeti fotókiállítást, a diákok munkája nyomán megvalósult kézimunka- valamint plakáttárlatot nyitotta meg tegnap délután. Kató Béla református püspök megáldotta az épület bejáratánál álló dísztáblákat, amelyek közül ez egyik háromnyelvű Apáczai-ismertető, a másik pedig azt hirdeti, hogy az iskola miként fejlődött az utóbbi kilencven évben.
A második emeleti Iskolamúzeum sok olyan eszközt tár látogatói elé, amelyeket az iskola 1926-ban Szászvárosból kapott adományként, és amelyeknek egy része ma is használható állapotban van. Van műszaki tárgyak részleg (például Morse-távíró, precíziós voltmérő, ampermérő, spektroszkóp, légszivattyú stb.), és bőséges a felhozatal a természetrajzzal kapcsolatos látnivalókból is (mikroszkópok, maggyűjtemény, festőfa, zergeszarv, őzagancs, lepke, tehénszarv, tengeri szivacs, parafa, algák, zuzmók, kitömött róka, sikló, arapapagáj, háromujjú lajhár stb.). A kőzettani gyűjteményből időnként közszemlére tesznek egy-egy adagot.
Az első emeleti folyosón berendezett fotótárlaton egyaránt jelen van a múlt és a jelen, a plakátexpó minden darabja pedig egy-egy osztály munkáját dicséri. Szintén a diákok tehetségét és ügyességét bizonyítják a képzőművészeti alkotások, a faragott, hímzett vagy varrott munkák.
Vörös Alpár köszönetet mondott minden diáknak és tanárnak is, aki részt vett a kiállítások, a díszfal el- és előkészítésében, illetve a szervezőmunkában.
