KELEMEN HUNOR
Románia nehéz időszakot él meg. Az egykori huligánok, akik ükapáink sírjain ugráltak, mára az egyik legerősebb politikai erő a román parlamentben. A magyarellenes szélsőjobboldal Funar és Vadim Tudor fénykorában sem volt ilyen erős.
Mi, magyarok a 90-es években megtanultuk, mit jelent egy erős, magyarellenes szélsőjobb. Sütő András a látásával fizetett a marosvásárhelyi fekete márciusban, Funar polgármesterségét: a fejlesztések hiányát és közösségünk üldözését megszenvedték a kolozsváriak.
Más arcok, de ugyanazok az eszmék jellemzik a mai szélsőjobbot: erős magyarellenesség és eltökéltség abban, hogy az országot visszakormányozzák a zűrzavaros 90-es évek pogromhangulatába, a rekordinflációt eredményező gazdasági káoszába, a bányászjárás és a nemzetközi elszigeteltség időszakába.
Ehhez járul hozzá gyorsuló politikai válság, a román politikai pártok iránti bizalom megingása. És hogy a kép teljes legyen: az ukrajnai háború közvetlenül gazdasági válságot, közvetve az EU válságát okozta, amire a szélsőjobbos anarchistáknak csak rossz válaszai vannak.
Ebben a helyzetben úgy döntöttünk, hogy a kormánykoalícióval közösen azt a Crin Antonescut támogatjuk az elnöki megmérettetésben, aki nem akar káoszt, nem akar visszatérni a múltba, de hisz a szabadságban, az építkezésben, a jövőben.
Találkozás Székelyföldön
Crin Antonescu vállalta, hogy eljön Székelyföldre. Tisztelettel lépett Sepsiszentgyörgy utcáira. Nem beszélt lekezelően, becsmérlően, mint Iohannis, nem adott elő betanult mondatokat. Inkább kérdezett, figyelt, meghallgatott.
Aztán március 15-én Crin Antonescu üzenetet küldött a magyar közösségnek. Tiszteletet, megértést közvetített – nem vádakat, gyanakvást. Sokan értékelték, hogy itt van valaki, aki nem akarja elvitatni a magyarok helyét az országban, helyette meg akarja védeni a nemzeti identitáshoz való jogunkat, számít ránk az ország építésében.
Az RMDSZ érdeke a kormányon maradás
De a tisztelet önmagában nem elég a politikában, ahol gyakran az érdekek diktálnak. A képlet, ahogy mi látjuk, egyszerű: bárki más nyer, veszélybe kerül a kormányzásunk.
Az elmúlt 35 év tapasztalata, hogy minden elnök befolyásolja a kormányzást, többséget akar maga mögött. Aki nem a mi szövetségesünk, az elsősorban minket akar majd kiszorítani. Nemcsak Simion, de a Nagy-Románia Párttal egyszer már szövetségre lépett Ponta vagy a bukaresti főpolgármester, Nicușor Dan is, aki éppen most ígérte meg, hogy győzelme esetén elnöki tanácsadónak kéri fel a későn és nehezen távozott Klaus Iohannist.
Másfelől: ha Crin Antonescu lesz az elnök, maradunk a kormányban. Ez nem csupán hatalmi kérdés. Ez lehetőség a fejlődésre. Ha kormányon van az RMDSZ, fejleszteni tudjuk falvainkat, városainkat. Ha kimaradunk, csak kívülről nézhetjük, ahogy mások döntenek rólunk. A múltban sokszor bebizonyosodott: a szövetség akkor erős, ha bent van a kormányzati döntéshozatalban. És most bent vagyunk: erős minisztériumokat vezetünk, közösségünk jövőjét és az ország sorsát befolyásolni tudjuk.
Régi viták, új szövetségek
Nem volt ez mindig egyszerű kapcsolat. Volt idő, amikor Crin Antonescu és az RMDSZ más-más oldalon állt. A MOGYE ügyében komoly konfliktusunk volt. De ezek nem a gyűlöletről, hanem inkább arról szóltak, hogy a politikusok gyakran ellentétes érdekeket képviselnek.
Ennek ellenére, amikor a helyzet úgy kívánta, Crin Antonescu nyitott volt az együttműködésre. 2013-ban, amikor az USL kétharmados többséget szerzett, elfogadta az RMDSZ javaslatait az őshonos kisebbségek államalkotó tényezőként való elismerésére. Ez is azt mutatta, benne nincs zsigeri ellenszenv.
Előre, ne hátra!
Románia ismét válaszúton áll. Az orosz–ukrán háború árnyékában, a gazdasági válság közepette világossá vált: a következő elnök dönti el, merre tovább. Crin Antonescu világosan beszél ezzel kapcsolatosan is: Románia helye a Nyugaton van. Az euroatlanti közösséghez tartozik. Nem akar keleti kalandokat, nem akarja meggyengíteni az ország szövetségeit. Ő nem új ember a politikában. Pontosan tudja, hogyan működik a politika országos és nemzetközi szinten, hogyan lehet Romániát megvédeni a káosztól, miközben az ország alakítója lehet az európai jövőnek is.
Tanuljunk a múlt hibáiból
Szóltunk, amikor Băsescu volt a jelölt, és figyelmeztettünk, amikor Iohannis indult. A következmény mindkét esetben ugyanaz volt: hosszú évekre kiszorultunk a döntésekből, háttérbe szorultak a magyar érdekek.
Most új esély van. Crin Antonescu nem ígér csodákat, de bizonyította, hogy partnerként kezel bennünket. Ha az elnökválasztáson mi, magyarok nem megyünk el szavazni, mások döntenek helyettünk. Ha másokra szavazunk, közösségünk érdekei nem lesznek képviselve.
Egy olyan elnökjelölt a jó választás, aki számol velünk, és akivel együtt dolgozhatunk. Ha nem Crin Antonescu, akkor ki? Ha most nem cselekszünk, akkor mikor?
A versenyben lévő jelöltek közül Crin Antonescu az egyetlen jó választás, ha a magyar közösség jövőjét és biztonságát akarjuk.
Előre, ne hátra! Most van itt az idő!
(X)
