Legyünk büszkék arra, akik vagyunk – szórványnapi ünnepség

Bemutatták az RMDSZ 2020–2024 közötti szórvány cselekvési tervét

Legyünk büszkék arra, akik  vagyunk – szórványnapi ünnepség
Egész nap gyerekhangok töltötték be szombaton a Vallásszabadság Házát, ahol az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) és annak ifjúsági szervezete, az EMKISZ szervezett rendezvényt a magyar nyelv és szórvány napja alkalmával. Délelőtt gyerekfoglalkozásokat tartottak, amelyeken még a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium kisdiákjai is részt vettek. Délután kerekasztal-beszélgetésre került sor, ahol Varga-Mihály Márton, a Kolozsvári Rádió munkatársa faggatta a szórvány múltjáról, jelenéről és főleg jövőjéről Vetési László szórványkutatót és Fodor Emőke szamosújvári tanítónőt. A beszélgetés végén vidám gyerekek lepték el a termet, akik az utolsó programpontra, az EMKISZ versszínházi csoportjának előadására érkeztek. Magyar jövőt a szórványban! mottóval szerveztek konferenciát szombaton Aradon, ahol bemutatták az RMDSZ új, 2020–2024 közötti időszakra szóló szórvány cselekvési tervét is.

– Beszélhetünk oktatási, nyelvi, egyházi és önkormányzati szórványról. Az alapvető kritériumok közé elsősorban az etnikai arány tartozik. Egy közösségen belül lehet nagy számú a nyelvi közösség, de annak kohéziós ereje is számít. Fontos az anyanyelvi intézmények léte is, de a szórványlét utolsó „mérőzsinórja” az egyház, azaz el tud-e tartani a közösség egy lelkészt, vagy lemond erről is? Az etnikai önreprodukcó mellett a saját értékek megőrzése is fontos. Az a közösség, amely saját értékeit nem tudja egyedül fenntartani, ide értendő a tanító és a pap is, annak külső segítségre van szüksége. Figyelembe kell venni az illető településen a magyar nyelv állapotát, a vegyes házasságokban pedig az etnikai hovatartozáshoz való ragaszkodás alapösztönét. De ne erőltesssük rá a közösségre a szórvány létet, hanem adjuk vissza a közösség önbizalmát – ismertette a szórvány definiálásakor szem előtt tartott fontos tényezőket Vetési László szórványkutató. 
Fodor Emőke tanítónő úgy vélte, Balázs-Bécsi Attila történelmtanár „főnyeremény” volt Szamosújvár számára, aki 1990-ben került a városba. – Nagy népszerűségnek örvendő táncházat indított, ami az ottani magyarok egyetlen szórakozási lehetőségévé vált. Az akkori tánccsoport jó része alkotja a mostani Téka Alapítvány munkaközösségét. Balázs-Bécsi Attila azt mondta: mi magunk tegyünk valamit azért, hogy jól érezzük magunkat – idézte fel a kezdeteket Fodor Emőke. 

Vetési Lászlóval (jobbról) és Fodor Emőkével Varga-Mihály Márton beszélgetett / Fotó: EMKE FACEBOOK

Az esemény moderátora, Varga-Mihály Márton rádiós újságíró véleménye szerint, míg Kalotaszegen 30-40 évvel ezelőtt „kinézték” a helyi kisközösségből azt, aki más faluból házasodott vagy ment férjhez, most nagyon szívesen fogadják az idegent, mert „életet” hoz a településbe. 

Szóba került az is, hogy azok a vidéki gyermekek, akik bekerülnek városi iskolába, netán egyetemet végeznek, nem térnek vissza szülőfalujukba, mert nem biztos, hogy szót tudnak érteni az ott maradottakkal, és még a saját vállalkozás elindítása sem biztosítja a sikert. 

Kilépni a vidéki környezetből

– Bizonyos modernizációs szinten törvényszerű, hogy aki tanulni akar, ki kell lépnie faluja közösségből. Gyakorlatilag ezzel „kinevelik” a vidéki fiatalt a saját közösségéből, aki „kiművelt” emberként nagyon kevés esetben tud visszatérni oda. Ha pedig visszatér, akkor a tanult értékek lemorzsolódhatnak, mert a közösség „bedarálja” az illetőt. Kolozs megyében több magyarlakta faluban vettek házat értelmiségiek és választott falujuknak művelődési lehetőséget, közösségi élményt tudtak nyújtani. Viszont ha nem tudtak beépülni a közösségbe, akkor a vidéki közösség nem nyert az értelmiségi jelenlétével. Most is csak azt tudom javasolni a magyar anyanyelvű városiaknak, hogy olyan faluban vegyenek házat, ahol többségében magyarok laknak – fogalmazott Vetési László szórványkutató. 

– Mára megszűnt az az életmód, ami miatt a vidékről elvándoroltak visszakerülhetnének. Megváltozott maga a munkavégzés is, hiszen megszűntek a nagy gyárak, amelyek negyven-ötven évvel ezelőtt működtek. Az a jólkereső fiatal, aki hozzávetőlegesen egy-két év munka után megvesz és felújít vidéken egy házat, az nyugodtan ül majd az almafa alatt a kertben, és csendben, tiszta levegőn dolgozik – vetette fel a vidéki települések egyik benépesítési lehetőségét Varga-Mihály Márton. 

Szórványban fontos a nyelvi készségek fejlesztése / Fotó: Rohonyi D. Iván

– Szerencse is kell ahhoz, hogy a szórvány megmaradjon. A szórványban létrehozott oktatási intézménynek pedig nemcsak az oktatási kérdéseket kell megoldania, hanem a környék, a család, a közösség lelki, anyagi és egyházi regenerálódásában is helyt kell állnia. A közösségnek éreznie kell azt, hogy van értelme a közösségépítésnek, van értelme annak, hogy a gyermek magyar iskolába járjon – tette hozzá Vetési László. 
– Balázs-Bécsi Attila számára nem létezett lehetetlen, ő az a karizmatikus ember, akire a közösség felnézett. A kívülálló szemében úgy tűnt, hogy gördülékeny volt a Téka Alapítvány elmúlt 25 éve, de tudni kell, hogy ha valamelyikünk el is keseredett, a csapat kilendítette a holtpontról a helyzetet. A közösségek megmentése esetében fontos, hogy az érintettek kezdeményezzenek, és ne kívülről mondják meg, hogy mit tegyünk. Így lehet hatni a mai fiatalokra is, hiszen nem a feladatokat kell kijelölni számukra, hanem bízni kell bennük és feléleszteni azt a tudatot, hogy felelősek azért a helyért, ahol élnek – mondta Fodor Emőke.

A közösségnek meg kell fogalmaznia igényeit

A közösség igényét a közösségnek kell megfogalmaznia, hangzott el a beszélgetésen. – Jöhet az értelmiség „kívülről”, de ha a közösség nem támogatja, akkor vajmi keveset tehet. Balázs-Bécsi Attila először táncházat szervezett a fiataloknak, ahol azok jól érezték magukat, ezzel pedig érzéseket generált bennük. A közösségben is élnie kell a belső erőnek, mert az anyagi támogatás ezt nem tudja pótolni. Nehéz vidéki közösséget építeni ott, ahol az értelmiség nem lakik az illető településen, a pedagógus nem él együtt azzal a közösséggel, akiknek a gyermekeit tanítja – hangsúlyozta Vetési László. Szerinte a szórvány megmaradását elsősorban a gyerekekkel kell kezdeni, nekik kell segíteni a közösségi érzés és a magyar identitás megteremtésében. 
Fodor Emőke elmondta: azok a gyerekek, akikkel a Téka Alaptványnál fejlesztő tevékenységet végez, társaikkal azonos intelligenciaszinttel rendelkeznek, de nyelvi szinten lemaradás észlelhető. A foglalkozás során ezért a nyelvi készségeket fejleszti. Ugyanakkor számtalan közösségi programot szerveznek a gyerekeknek: adventi koszorút, gyertyát készítenek, töklámpást faragnak, farsangi bulit szerveznek, születésnapot ünnepelnek, és mindezzel azt sugallják, hogy az illető gyermek a magyar közösséghez tartozik és legyen erre büszke. 

– A mai fiatalok nem szeretnek a vesztes közösséghez tartozni. A Téka Alapítványnál örülünk, ha a fiatalok a Facebookon vagy az Instagramon közzéteszik, hogy miben ügyeskednek vagy dicsekednek magyarságukkal. Figyelünk a diákok ötleteire, bízunk a fiatalokban, a kisebbek pedig ezzel a bizalommal nőnek fel – fogalmazott Fodor Emőke. 

Zárszóként Vetési László megjegyezte, három tényező által állapíthatjuk meg, hogy a szórványosodás milyen fokán állunk: milyen nyelvre van beállítva a mobiltelefon menüje, milyen nyelven használja az ember a számítógép Windows- programját, és milyen nyelven szól a telefonba. 

 

Magyar jövőt a szórványban! Magyar jövőt a szórványban! mottóval szerveztek konferenciát szombaton Aradon a Magyar Szórvány Napja alkalmából. A szórványnapi konferencián véglegesítették az RMDSZ új, 2020–2024 közötti időszakra szóló szórvány cselekvési tervét is, amely többek között ifjúsági csereprogramot kezdeményez, ugyanakkor az idén ősszel szórványközösségekben indított délutáni oktatás gyakorlati hasznáról értekeztek. A dokumentumot Winkler Gyula mutatta be, ismertetve az újdonságokat. „A mai hozzászólásokat hallgatva világosan kiderül, hogy továbbra is mennyi kihívással állunk szembe, milyen sok még a teendő olyan körülmények között, ahol a demográfiai növekedés nem a szórványközösségek javára alakul. Ezzel egyidőben az is látszik, hogy milyen felelősségteljes, tenni akaró magyarok élnek a szórványban, ami reménységgel tölt el bennünket. Ismét megerősített a szórványnapi konferencia, hogy a Magyar jövőt a szórványban! nem egyszerű mottó, hanem közösségi akarat kifejezése. Meggyőződésem, hogy érdemes tenni és dolgozni a szórványban élő magyarok jövőjéért” – hangsúlyozta az EP-képviselő. Az RMDSZ új szórvány cselekvési tervében még nyomatékosabban jelen van a 21. századi kommunikációs társadalom valóságainak megfelelő hálózatépítés, együttműködés – legyen szó magyar házakról, magyar napokról, egyéb programokról stb. A tapasztalatcserék, az ismeretek átadása a hatékonyságot is növeli, áll a dokumentumban. Új fejezettel is bővült a szórvány cselekvési terv, abból kiindulva, hogy a történelmi egyházak szerepe elvitathatatlan az erdélyi magyar társadalom életében. Szórványközösségekben még hangsúlyosabb feladatokat látnak el a magyar identitás megőrzése, a közösségépítés, az anyanyelvhasználat terén. A dokumentum kitér arra, hogy támogatják az egyházak szociális és oktatási szerepvállalását is, valamint szorgalmazza az egyházi restitúció újraindítását.Az Aradon véglegesített szórvány cselekvési tervet a soron következő SZKT-n elfogadásra terjesztik elő.