KOVÁCS DOLORES VIVIEN
LUKÁCS ORSOLYA IZABELLA
A filmet a Művész moziban vetítették csütörtökön, a helyszínen megkérdeztük azokat, akik ellátogattak a vetítésre, hogy mi volt az első benyomásuk. Tekla és Andi voltak csupán vállalkozó szelleműek, így az ő gondolataik következnek.
A Fekete pont erőteljes iskolai élményeket és emlékeket idézett fel Teklában és Andiban is, válaszaikban gyakran párhuzamot vontak saját tapasztalataikkal. Bár eltérő háttérrel és szemlélettel közelítettek a filmhez, mindketten az oktatási rendszer feszültségét és a diákok közötti hatalmi hierarchiát emelték ki. Tekla számára a film elsősorban az általános osztályos éveit idézte, és emlékeztette őt arra a hierarchikus rendszerre, ami a diákok és a tanárok között organikusan kialakult. Az egyik jelenet különösen megragadta a figyelmét, mert hasonló volt az ő iskolai élményeihez, az, amikor amikor a diákok várták a tanárt és jelentettek a hiányzókról. „Ez pontosan így működött nálunk is, nem gondoltam volna, hogy ez annyira elterjedt, bevett szokás lenne” – mondta Tekla. A film nemcsak egyéni, hanem széles körű iskolai élményekre is reflektál, hiszen olyan jelenségeket ábrázol, amelyek nemcsak a városi, hanem a falusi iskolákban is jelen vannak. Andi – bár hasonló módon beszélt a film kirekesztő hatásairól – számára a régi iskolai környezet, a romos épületek és az idősödő tanárok képe elevenedett meg, és a film az oktatási problémák folyamatos jelenlétére, a megoldások hiányára hívta fel figyelmet.
Az üzenetet illetően Tekla és Andi más irányból közelítettek, de mindketten elismerték, hogy a társadalmi rétegződés és a diákok közötti különbségek mind a tanárok, mind a diákok számára nehézséget okoznak. Tekla számára különösen a szülői értekezlet jelenete volt figyelemre méltó, ahol a tanárok próbálták elidegeníteni Palkó barátait, hogy ne barátkozzanak vele. „A gyerekek empátiája, egymás iránti tisztelete felülírta a tanári beavatkozást” – fogalmazott Tekla, kiemelve, hogy a film a gyerekek közötti kapcsolatok erejét is hangsúlyozza, miközben a rendszer igyekszik ezeket elnyomni. Andi is a kirekesztést és a rendszer tehetetlenségét emelte ki, hozzátéve, hogy azok a tanárok, akik változtatni szeretnének, szintén a kirekesztés áldozatai lesznek, mivel nem kapják meg a szükséges támogatást. A film nemcsak a diákokat, hanem a pedagógusokat is a társadalmi változások gátjaként ábrázolja.
Beszélgetésünk végén mindkét néző a filmet másoknak is ajánlotta, de különböző szempontok szerint. Tekla elsősorban a pedagógusoknak és a pedagógiai pályára készülőknek javasolja, mivel véleménye szerint segíthet a témában való elmélyülésben, különösen abban, hogy miként reagálhatunk a rendszer visszaéléseire, és hogy merünk-e közbeavatkozni. „Ez nemcsak az oktatási rendszerre, hanem az élet bármely területére érvényes kérdés” – fogalmazott.
Andi úgy érezte, hogy a film minden korosztály számára érdekes lehet, különösen azoknak, akik már elfelejtették a régi iskolai rendszert, és az iskolás éveikre nem szívesen gondolnak vissza. „Segíthet azoknak, akik pedagógusok vagy pedagógiai pályára készülnek megérteni, mi történik az iskolai rendszeren belül” – tette hozzá.
Elvárásaikkal kapcsolatosan Tekla és Andi is eltérő véleményt alkottak. Tekla elégedetten nyilatkozott, hiszen a Fekete pont emlékeztette őt a Mélylevegő című filmre, amely szintén hasonló témákat feszegetett, és örült, hogy egyre több ilyen típusú alkotás készül. „A film különböző rétegekre is felhívta az emberek figyelmét, és más szemszögből közelítette meg a témát” – tette hozzá. Andi azonban nem volt ennyire elégedett, hiányolta a befejezésből a megoldáskeresést, és úgy érezte, hogy a film inkább negatív, disztópikus állapotot vázolt fel. „A film végén nem láttam a pozitív kimenetelt, inkább csak a problémák elmélyülését” – osztotta meg érzéseit. Mindezek ellenére a Fekete pontot Andi is hitelesnek és valósághűnek találta, amely a magyar oktatási rendszer hiányosságait elgondolkodtatóan tálalta.
