Nagy Emőke történész, a kiállítás kurátora köszöntőjében kifejtette, hogy a kiállított fotók alkotója nemcsak színész, hanem előadóművész, énekes, közíró, világjáró, különböző kulturális események szervezője is egyben. Bodó Márta egyházi író, a Keresztény Szó főszerkesztője kiemelte, hogy őt a szavak mögötti tények foglalkoztatják leginkább. A lanterna magica és a szakralitás kapcsolatáról, a kettő összefüggéséről beszélt. Elmerengett azon, hogy vajon hogyan is működhetett ez a 17. században, amikor az olajlámpát lencsével kötötték össze, s vetítették ki a képet. Majd kitért a színművész gondolkodásmódjára is, elmondta, nagyon kíváncsinak, az érdekes dolgokra nyitottnak ismerte meg. De beszélt arról is, hogy a kiállított fotók egy része a Keresztény Szóban is megjelent rövid szövegek kíséretében. „Kinagyítva, csoportosítva, Róbert szövegével megtoldva összművészeti tárlatot látunk itt. Laczkó Vass Róbert sokfelé járt a világban, de Erdélyben, Máramarosban is fotózott, Kolozsváron a Szent Mihály-templom állványán is láttam” – fogalmazott a főszerkesztő.
Farkas György kémikus-fotográfus méltatta a kiállítás anyagát. „Az itt kiállított 33 fotó megszállott ember alkotása. A Lanterna magica divina tárlat nemcsak képzeletbeli világba kalauzol el, hanem valós fizikai és lelki környezetbe is, annak apró részleteibe. A fotók a keresés-kutatás eszközeivel, a jelen pillanatainak ellesését mutatják, másrészt pedig az egyensúly, a megnyugvás, a kikapcsolódás és a harmónia kvartettjét tükrözik. A fotós nem riad vissza a szokatlan megfogalmazások használatától, amelyek a lényegre irányítják a figyelmet. Kompozíciói látványközpontúak, a szín, fény és formaábrázolás érzékeny lelkületre vallanak. A sejtelmes hangulatú képek váltakoznak a határozottan megfogalmazott fotókkal. A finom részletek meglátásának poétikus rögzítése tetten érhető. Ez az egyéni módon történő ábrázolási mód teszi egyedivé képeit. Képalkotása belső megérzésre vall, ösztönösen vagy tudatosan megérzi a lényeges elemeket, kiemelve a jellegzetes vonásokat. Fénnyel rajzol-ábrázol, és kihasználja a fénynek a rendelkezésére álló módozatait. Nem színekre bontja a sugarakat, hanem a sokszínű fényt rejti el a formákban” – fogalmazott Farkas György.
A képek dualisztikusan kapcsolódnak az időhöz, a pillanathoz és az időtlenséghez. A pillanathoz, mert Laczkó Vass Róbert a mai világnak egy-egy jól rögzíthető pillanatában és adott térében hozza létre a látványt. Az időtlenség dimenziója akkor tűnik el, amikor a szakrális téma transzcendens jellege a fontos. Jó érzékkel irányítja a figyelmünket a részletek finom szépségére és mélyebb tartalmára. Nem harsogó, tolakodó színvilággal, hanem az élményt adó, az elmélyült gondolkodásra ösztönző, a lelket mozgósító árnyalt színekkel teszi. Egyéni látásmóddal komponált képei jó szemre és érzékre utalnak. A kiállítás képei arra késztetik a nézőt, hogy a zavaró elemeket kizáró alkotások szemlélésekor hangolódjon arra a hullámhosszra, amelyet a szerző fontosnak tart és láttatni akar. Teret hagy a szemlélőnek, a megidézett mondanivalót nem zárja szűk keretbe, lehetőséget hagy a kép szélein túli elemek pótlására, a néző általi továbbgondolására. Jó érzékkel és egészséges művészi ábrázolással láttat és komponálja képeit, még akkor is, amikor az absztrakt formákat választja. Fotói a szépnek és a gondolati világnak a részei, a maradandó és időtálló értékteremtés megannyi állomása. Aki a tárlatot figyelmes szemmel és elmével tanulmányozza, annak rá kell ébrednie, hogy a fotósorozatok a bölcsesség, az élet és a teremtett világ törvényeinek megmutatását és életünkre gyakorolt rávetítését közvetítik. Teszi ezt alázattal és mértékletesen, határozottan – mutatott rá beszédében a méltató.
„A képek mondanivalójának megfogalmazása, amit a képelemek sugalmaznak, figyelmünket arra irányítja, hogy a bölcsesség forrása maga a teremtő, és mindennek megvan a maga ideje, amitől nem tudunk eltekinteni. A tárlat képei kilenc gondolatkörhöz kapcsolódnak és saját lírai gondolatokkal társítottak. A fotók alkotóelemei a téma mondanivalójának szolgálatában állnak. Hol központi elhelyezéssel találkozunk, ahol a formák és színek a tekintetet középre viszik, hol pedig a képzőművészetben és a fényképészetben is gyakorta használt Fibonacci-aranymetszéssel jelennek meg a kép fontos elemei, ezzel a szemlélő gondolatvilágát a lényegre irányítják. Egy másik képcsoportban az egyenesek és a köríves motívumok játéka adja a fotók vonzerejét. Ennek a két alkotóelemnek a játéka teremti meg a kép egyensúlyát, és kényszeríti a szemet és az elmét, hogy »ingázzon« a két forma között addig, amíg megtalálja a kép mondanivalóját. Három fénykép a számadás és az imádság-megtisztulás sorozatot alkotja: a két függőleges kép a rituális megtisztulást és a könyörgést fogalmazza meg és fogja közre a harmadikat, amely a bizakodás, a remény bizonyosságát közvetíti a nézőnek. A szellemi megnyugvás után az élet és a tárgyaink elmúlásának esztétikája várja a tárlat nézőit. Nincsen más út, mint az elhasználódás adta beteljesedés. A képen a főelem középre kerül. Ez a tárlat mérföldkő és mérce a jelennek, amely a maga felpörgetett életvitelével elfelejti, hogy aki ennek az életformának a hálójába kerül, elesik a mélyebb és értékesebb érzések megélésének a lehetőségétől” – zárta mondanivalóját Farkas György.
A megnyitón Laczkó Vass Róbert elmondta, hogy a világot kukucskálólyukon keresztül nézi, szemléli. A szakrális esztétikája foglalkoztatja, a szimmetria, az apró részletek, az arányok. A Farkas György által említett mérföldkő nagy felelősség, de a rend a lelke mindennek alapján rendszerezni kell történeteinket. A képeket szövegek kísérik, azért, hogy a tehetségtelen fotósnak a látásmódját, gondolatiságát megerősítsék. A sokoldalú alkotóművész a Beteljesedés című versének megzenésített változatát adta elő, zongorán kísért Székely Norbert zongoraművész, ezt követően a Pastorale is elhangzott, amelynek szövege látszólag karácsonyi, de mégsem.
A kiállítás július 12-ig tekinthető nap hétköznaponként 10–17 óra között a Szentegyház / Iuliu Maniu utca 4. szám alatti kiállítótérben.
