Ő egy takarón szundít, én zizegek az újsággal. Néha összerezzen, nyitott szemmel álmodik. Biztos valami szépet, mert a tengerimalac élete álomszép. Utánanéztem, a tengerimalac napi huszonnégy órából legalább húszat ébren tölt. Négy órát alszik, de egyhuzamban csupán nyolc-tíz percet. Ilyenkor általában nyitva van a szeme. Érdekes, egyszer pihenés közben gyorsan mozgott a szemgolyója, REM-fázisban volt. Tudjuk, hogy az embernél élettani paraméterek szerint több alvási fázis van: kilencven perces alvási periódusok követik egymást. Elalvás után következik az igen pihentető, de még kevésbé mély alvás, a REM-fázis, amikor mozog a szemgolyó. S ha az állatoknak is van REM-fázisuk, bizonyára álmodnak is.
Újra kint üldögélünk, kora őszi délután. Kicsit más ez, mint eddig. Fehér tappancsait az ég felé emelve pihen a malac az ölemben. Lábacskáin gumikesztyű ujjából rögtönzött gumicsizma fityeg. Így igyekszünk a bekent tappancsokat óvni. Tudniillik kisebesedtek egy komolyabb művi beavatkozás után. Úgy két hónappal ezelőtt történt, amikor az állatnak rövid idő alatt kihullt a hasán a szőr, s a hasa is igen megduzzadt. Akkor kezdtünk komolyabban aggódni miatta, amikor különböző diagnosztikai eljárások sem mutattak ki sem külső parazitás fertőzést, sem gombás megbetegedést. Ekkor a lányom elvitte ultrahangos vizsgálatra, ahol bebizonyosodott, hogy petefészek cisztája van. Mindkét petefészkén dió nagyságú ciszta éktelenkedett, amit azonnal műteni kellett. Én szerencsére erről csak akkor értesültem, mikor már Lola túl volt a műtéten. Később magyarázta a lányom, hogy az ilyen ciszta azért nagyon veszélyes, mert könnyen kifakadhat. Ekkor a hashártyán keresztül pillanatok alatt nagy mennyiségű hormon szívódik fel, amely halálos sokkot okozhat állatnál, embernél egyaránt.
A műtét körülbelül negyven percet tartott, az állatot altatták, közben még oxigént is kapott. Az ügyes sebész az egész hasfalat felnyitotta, ahhoz, hogy ki tudja venni a petefészket is, majd kimosta fiziológiás majd sós, antibiotikumos oldattal a hasüreget. Felszívódó fonallal varrta össze a hasfalat. Az állat az altató ellenhatását kiváltó anyagtól lassan ébredezett. Tudtuk, hogy az első huszonnégy óra a kritikus, kicsit aggódtunk. Néhány óra múlva az állat állapota lassan javult, biztató jel volt, hogy elvette a felé nyújtott paprika falatot. A lábadozás néhány napig tartott, de az emberi műtéttel összehasonlítva, Lola sokkal hamarabb kapott erőre. Röpke néhány nap múlva már jól evett, mozgott, és ő kívánkozott vissza társai közé, akik szintén hiányolták. Súlyban kicsit visszaesett, s lábacskája is kisebesedett, azt is kenegetni kellett antibiotikumos kenőccsel.
Ma már mindez a múlté, ő már el is felejtette, mint egy rossz álmot. Bizalmasan az ölembe bújik, nincs többé aggodalom, homorító teste feszesen simul a kezemhez. S mivel kis elméket apró dolgok tesznek boldoggá, úgy hiszem számára ez a megtestesült mámor.
