Vajon ilyenkor mit érezhetnek a kutyáink? Milyen lesz a viszonyulásuk a „kisgazdihoz”? Hogyan fognak a gazdik viszonyulni ebeikhez? Milyen sorsuk lesz az elkövetkezendőkben?
Minden kutyatulajdonos elgondolkodik ezen valamilyen szinten, és többé-kevésbé megoldást is keres a kutya jövőjét illetően. Sajnos, nagyon gyakran előfordul, hogy a szeretett kutyából első számú ellenség lesz, és távoznia kell. A miértek számosak: hull az állat szőre, ugat, szemetel, parazitái vannak, sétáltatni kell a kutyát, az eb megharapja a kicsit és így tovább.
A kutya falkaállat, amely a családi közösségben érzi a legjobban magát. Nagyon könnyen alkalmazkodik a körülményekhez, és azt is tudni kell róla, hogy a családon belül vigyáz a gyerekre, sok mindent eltűr neki. Természetesen, ha adnak neki lehetőséget. Nagyon fontos megérteni, hogy a kutya családtag, de nem döntéshozó, ezzel a gazdinak kell foglakoznia. Mivel a kutya könnyen alkalmazkodik, a babával való rutint is elfogadja, betartja. Az embernek arra kell figyelnie, hogy a kutya létszükségletei legyenek kielégítve, és akkor minden zökkenőmentes lesz. Természetesnek veszem, hogy a gazdik valamilyen szinten megnevelték a kutyáikat, „akiknek” bizonyos határok vannak szabva, ezért az állat tudja, mit szabad, mit nem. A babával az értékrend és a határok megváltoznak a családon belül, és ehhez mindenkinek alkalmazkodnia kell. A kutya nagyon hamar felfogja, hogy hol a helye, ha valaki segít neki ezt megérteni. Miután ez megtörtént, harmónia költözik a családba. Ha a kutya részese a baba mindennapjainak, akkor egy kicsit az övé is lesz, és védelmezni fogja őt. Természetesen vannak alapszabályok, amiket be kell tartani. A legfontosabb az, hogy a kisgyereket és a kutyát soha nem szabad egyedül, felügyelet nélkül hagyni. Így elkerülhetőek lesznek a sajnálatos balesetek. A kutyát evés közben ne zavarja a baba (sőt: talán a felnőtteknek is békében kellene hagyni az állatot). A babát sem zavarhatja evés közben a kutya. Még véletlenül se maradjon étel a kutya táljában. A gazdik jól ismerik kutyájuk szokásait, tudják, hogy mit szeretnek, és mit nem. Ezért időben meg kell tanítanunk a gyermekeknek, mit lehet és mit nem szabad a kutyával tennie.
Ne hagyjuk, hogy a kisgyerek a kutyát kínozza, azaz ütlegelje, megzavarja a kutya álmát. Magyarázzuk el neki, hogy a kutyusnak is szüksége van a pihenésre, a durva bánásmód pedig fájdalmat okozhat az állatnak.
Nagyon figyeljünk a kutya jelzéseire, és értelmezzük ezeket helyesen. Ha nem megy, forduljunk szakemberhez, aki tanácsot ad, és megoldja adódó gondjainkat.
Értessük meg a kutyával, hol a helye, mikor van a játék, aktivitás ideje, és mikor kell nyugodtan ülni akár órákon át. Bár nehezen megvalósíthatónak hangzik, tulajdonképpen nagyon könnyű annak, aki ezt komolyan veszi.
A kutyaszőr nem árt a babának, ha a kutyát tisztán tartják. Kutya nélkül is rengeteg hajat, pöszléket nyel le a baba, és mégsem lesz semmi baja. Tartsuk tisztán kutyánkat, fésüljük rendszeresen, vigyük el a kutyakozmetikushoz rendszeresen, és akkor nem lesz gond. Ha meg rendszeresen takarítunk, akkor pedig a szőr sem lesz sok.
A parazitáktól úgy lehet megóvni kisdedünket, ha kutyáinkat rendszeresen féregtelenítjük kívül-belül. Erre pedig nagy segítségünkre lesz az állatorvos, aki magyarázattal tud szolgálni minden esetben. Ha nem kapunk kielégítő választ, akkor fordulhatunk más állatorvoshoz is, amíg úgy érezzük, hogy mindent tudunk, ami szükséges.
Minden kutya ugat, és sétáltatni kell. Az ugatást egy paranccsal meg lehet oldani, és a sétáltatást is. Ugye, sétáltathatja az apuka is a kutyát, vagy akár a babakocsi mellett is jókat sétálhat a kutyus. A friss levegő meg a séta mindenkinek jót tesz, nem hiába ajánlják melegen az orvosok!
Ha viszont kidobjuk a kutyát, mert kisgyermek született, az állatkínzás és igazságtalanság a kutyával szemben. Törekedni kell arra, hogy mire a baba megérkezik a családunkba, legyen egy jól nevelt kutyánk, „aki” mindenféle változáshoz tud alkalmazkodni.
Jó kutyasétáltatást kívánok a gyermekekkel:
dr. Dósa Gerő állatorvos, 4 kutyás apuka.
KÉPÜNK ILLUSZTRÁCIÓ
