(Kénytelen-kelletlen) felelős szervezői szemszögből…
Szerző: BRANEA RÓBERT
Megjelent a Szabadság és az EKE – Kolozsvár 1891 turistamelléklete, az Erdély augusztusi számában.
De „az úgy volt, hogy” pénteken kora délután helyett este későn helyeztük ki a jelzőtáblák zömét, majd szombaton reggel Kolozsváron, induláskor elromlott a három ellenőrző pont személyzetét szállító autó, ideiglenesen „eltűntek” a hosszú túrák résztvevői által a rajtnál hagyott csomagok, egyes térképmellékletek nyomtatása hibásra sikerült, és a végén, estére mind elfogyott a sör (szerencsére Bogi intézkedett és ezáltal sikerült megelőznie egy kisebb katasztrófát). Ezenkívül, terepmunkák során közel 10 gumidefektem volt, a bringám lánca is elszakadt. De sikerült kis híján összesen 80 km-nyi útvonalat kijeleznünk szalagokkal, közel 50 jelzőtáblát is kihelyeztünk, majd a végén néhány nap alatt mindet le is szereltük. Szombaton meg vasárnap is késő estig, romantikus vérholdfényben, távoli galaxisok pajkos színjátékát csodálva fejeztük be az ezzel kapcsolatos terepmunkát.
Persze, még vannak kisebb frusztrációim amiatt, hogy megint közel éjfélkor zártuk a kaput az eseményt megelőző napokban. Kb. ugyanúgy, mint az előző rendezvények előtt.
Statisztikai adatok
38 önkéntes dolgozott a túra napján azért, hogy minden tervszerűen zajlódjon le az összesen 152 résztvevő számára (ez kétségtelenül visszaesés a két évvel előtti 191-es résztvevői létszámhoz képest – de hát ez hasonlóan történt a másik két nyári, Vasvári és Bánffy ETT-n is).
Túraváltozatonként lebontva a résztvevők száma:
• A gyalogos túrákon, Gy11/17: 20, Gy19/24: 33, Gy22/27: 24, Gy52/58: 14 személy
• A kerékpáros túrákon, K16/25: 6 , K28/36: 19, K33-Alszeg: 2, K53/62: 22 személy
• Az ultramaraton verseny első kiírásán 12 személy vett részt, ebből 9 egyéni versenyző és egy váltócsapat (3 személy). Egyéni helyezések: I. Sztranyiczki Gábor, II. Papp Csaba, III. Veres Szilárd. A váltót természetszerűen megnyerte az egyetlen résztvevő Foxes csapat.
A résztvevők átlagéletkora 37,21 év volt, a legfiatalabb résztvevő a kolozsvári Péter Zsolna (4 éves múlt, Gy11/17). A legtöbb tavaszt megélt hölgy: Szilveszter Éva (70 éves, Gy11/17, Kolozsvár), illetve a legidősebb férfi Marc Antonie (66 éves, Gy52/58, Kolozsvár).
• 14 éven aluli résztvevők: 21
• 14–20 év közöttiek száma: 6
• 20–30 év közöttiek száma: 14
• 30–40 év közöttiek száma: 37
• 40–50 év közöttiek száma: 47
• 50–60 év közöttiek száma: 16
• 60 év fölötti résztvevők: 11.
Innen kezdődik az epilógus…
Próbáljunk tényszerűen és ésszerűen összegezni. Hogyan is kezdődött az idei ETT-évad?
Amikor, talán márciusban, meglehetősen zaklatott állapotban és bizonytalan körülmények közepette kis kemény magunk (Bogi, Enikő, Robilix és jobb híján felelős szervezői szerepbe kényszerült jómagam) eldöntötte, hogy márpedig az idén meg fogjuk szervezni mind a négy ETT-t, a múlt évi keserű tapasztalatokat követően kicsit vakmerőnek tűnt az elképzelés. Egy év kihagyás után kicsit meg is rozsdásodott a gépezet, de ennek ellenére már a Jókait is nagy sikernek könyvelhettük el, az ezt követő Vasvári és Bánffy szervezése pedig már jóval olajozottabban működött.
Sajnos a múlt év bezártsága után nagyon sokan igyekeztek minden vakációzási lehetőséget maximálisan kihasználni, ez pedig eléggé csökkentette a nyári ETT-k résztvevőinek létszámát. A Kós-túrák esetében a KMN változatos programjai és egyéb kiemelkedő kulturális események sok potenciális résztvevőt, sőt rangidős, tapasztalt szervezőket is elcsábítottak. Ennek viszont kifejezetten ösztönző, ébresztő hatása volt: minden esetben új önkéntesekkel tudtuk gazdagítani a csapatot, ezáltal pedig nyugodtabban várhatjuk a jövő újabb kihívásait.
Sikerült kitűnő munkatársakat bevonni a túrák előtti 1-2 hét intenzív menetébe is és ez meghatározónak bizonyult a rendezvények kellő előkészítését illetően. Ezért hálásan köszönök mindent Anikónak, Timinek, Attilának, Lacinak, Péternek meg mindkét Tamásnak! És mindenki másnak, aki hozzájárult valamivel az idei év megvalósításaihoz.
Sikerült mindhárom tereptúránk (Jókai, Bánffy és Kós) minden szakaszát a túrákat megelőző héten szalagokkal és részben jelzőtáblákkal is kijelezni, mert az előző évek közös munkájának eredményeként mostanra már összeállt egy egészen profi útvonaljelző és -karbantartó csapatunk.
Nagyon fontosnak tartom, hogy médiakommunikációnk is a lehető legjobb kezekbe került, elsősorban Boginak – a kolozsvári EKE új hangjának és arcának –, de nem utolsósorban Editnek, Gyöngyinek és Magdinak is köszönhetően.
Mindent egybevetve, nyugodt lélekkel elmondhatom, hogy az idei ETT-sorozat a fejlődésről szólt. Nem voltunk tökéletesek, de pontosan tudjuk, hogy hol és miben kell javítanunk.
Azt is (reménykedve) elmondhatom, hogy három év kemény, megpróbáltatásokkal teli, de tömérdek tapasztalattal és tudással hozakodó időszakát követően megvan a kétségkívül felívelő ETT-sorozat új agya és lelke, fiatal főszervezője, akinek hívó szavára már most sok-sok különféle korosztályhoz tartozó önkéntes vár... Mert a négy ETT jövő évi kiírásait már az idén meg kellene/lehetne hirdetni... és talán szép lassan tervezgetni a „hiánypótló”, ezúttal Kolozsvár környéki ötödiket... ;)
Köszönettel tartozunk kibővült önkéntes csapatunk tagjainak és reméljük, hogy jövőre is együtt fogjuk tolni a szekeret.
Fogadják köszönetünket és elismerésünket kedves támogatóink is. Reméljük, hogy a jövőben tudatosabban, célirányosabban fogunk majd foglalkozni új szponzorok megkeresésével is, mert meggyőződésem, hogy nagyon sokan ismerik és értékelik tevékenységünket (ezt akár burkolt felhívásnak is lehet tekinteni :-)).
