Csetri Elek vezeti be tanulmányával a gyűjteményt, írását a következő gondolatokkal kezdi. „Kőrösi életrajzának kutatásában az utóbbi évtizedek alatt a régiek mellé újabb jelentős eredmények születtek. Tanulmányunk Kőrösi keleti útja előtti életszakaszának vizsgálatában elért eredmények rövid összefoglalása. Kőrösi indulását vizsgáljuk tehát. Először a Körösi gyermekkort, majd a nagyenyedi és göttingai diákéveket, végül a közvetlen úti előkészületeket vesszük szemügyre.
A sok szerző, kutatásai közben hibákat is vétett, ezekre is kitért az előadó. Így a kötetben több pontosítás és helyes adatokat tartalmazó kiegészítés is található. Ezek a jeles szerzők munkájának értékét nem csorbítják, hiszen a kutatások tovább folynak, és ebből a kötetből sok mindent jobban megértünk Csoma gyermekkoráról. Csetri Elek így ír bevezetőjében: „minden jel szerint a «hazai história» fogant meg legmélyebben az elemista Kőrösi lelkében. Szülőföldjének hagyomány-világa felkeltette történeti érdeklődését. Ismeretes ezzel kapcsolatban, hogy Székelyföld népének körében a XIII. századtól napjainkig fennmaradt a székelyek hun eredetének hagyománya. Grexa Gyula szerint ennek magyarázata az lehet, hogy a középkori Magyaroroszág keleti részén elhelyezkedő székelyek a honfoglalás után dunai hun-bolgár elemekkel kerültek kapcsolatba, s annak mondavilágából is sokat átvettek, bőven merítettek.”
– Tanítóinak nagy szerepe lehetett a kis Csomában szunnyadó történeti érzék fejlesztésében és a múltja iránti szeretet éltetésében, de ők segítették továbbtanulását is. Talán Kőrösi minden tehetsége és kitartása kevés lett volna, ha nincsenek mellette ezek a derék falusi tanítók, akik oktatták, nevelték, serkentették, segítették az alapismeretek elsajátításában. Megvetették ismereteinek alapjait, amelyre épülhetett a nagyenyedi kollégiumban és a göttingai egyetemen elsajátított tudás – világított rá Molnos Vilmos.
Végül az előadó megjegyezte, hogy fikciók nemcsak Kőrösi, hanem még Petőfi életének leírásaiban is vannak. – Kőrösi helyesen ismerte fel, hogy az őshaza meghatározása és megtalálása – amire vállalkozott – a magyar őstörténet egyik központi feladata. A tudományos kutatások később bebizonyították, hogy téves nyomokon indult, mikor az őshazát Belső- Ázsiában kereste – fogalmazott a kötet szerkesztője. – Ha Csoma hiába is kereste is itt a magyar őshazát, vitathatatlan, hogy a magyar nép őstörténetét, egész kultúráját és hitvilágát a vele érintkező népek ezer szállal kapcsolják a keleti kultúrához, s valamennyiükhöz a közös eurázsiai múlt emlékei fűzik. Az orientisztika, amelynek Csoma egyik megalapítójává vált e kapcsolatok megismerését értékes eredményekkel gazdagította – tette hozzá.
Borítókép: KMN fotó
