A Kolozs megyei prefektusi tisztség a Nemzeti Liberális Párt (PNL) belső vitája, a kolozsvári liberálisok elsősorban saját pártvezetésükre, Ludovic Orbanra haragszanak, csak azt nem veszik észre, hogy hozzáállásukkal megsértik a magyar közösséget, ugyanis azt a benyomást keltik, mintha magyar ember nem tudná ellátni a tisztséget. Valójában azonban nem erről van szó, sokkal inkább a hatalmi harcokról, amelyek kialakultak a liberálisoknál a Kolozsvár- Bukarest tengelyen. Sokszor említettük, hogy az USR-PLUS nem egyetlen párt, de időnként a liberálisok sem viselkednek egy pártként, hiszen a történelmi örökségük számukra is még terhet jelent. A Kolozs megyei PNL-ben nagyon erős az egykori PDL, amely, mint ismert, beolvadt a PNL-be, a régi liberálisok és a volt PDL-sek közötti kommunikáció pedig a jelek szerint még nem erősödött meg annyira, hogy egy ilyen kényes helyzetben, mint a kormányzáskor fellépő hatalmi osztozkodáskor el tudják simítani az egymás között felmerülő nézeteltéréseket és megtalálják a kompromisszumot.
A Kolozs megyei PNL presztízsnek tekinti, hogy miután meggyőző eredménnyel szállította sorra az elmúlt ciklusokban a választási győzelmeket, most Bukarest legyen erre tekintettel és ne büntesse őt, hanem küzdjön az érdekeikért. Mivel a kolozsváriak szembefordultak a kormánnyal, Emil Boc városvezetőként bírálta a kabinetnek az önkormányzatokhoz való viszonyulását, de politikai vonalon is megpróbálták a kolozsváriak elmozdítani a PNL éléről Ludovic Orbant, nem csoda, hogy a PNL elnöke nem ment el a falig, hogy megszerezze Bocéknak a Kolozs megyei prefektusi tisztséget.
A belső ellentétek mellett azonban igen jelentős nézeteltérések vannak a koalíciós partnerek között is, így a PNL és az USL-PLUS között, amelyeknek szereplői a két alakulat miniszterei, valamint Florin Cîțu miniszterelnök. A kormányfő kabinetigazgatóját ruházta fel azokkal a hatáskörökkel, amelyekkel hagyományosan a kormányfő kancelláriájának vezetője rendelkezett, így az USR-PLUS hiába kapta meg ez utóbbi posztot, mert annak betöltője csak jelképes hatáskörökkel maradt. Mint ismert, a közepes koalíciós partner így akart egyensúlyt teremteni a miniszterelnököt körülvevő közvetlen apparátusban, ezt az egyezséget azonban Cîțu felrúgta, mint ahogy az USR-PLUS miniszterei is, mint például Vlad Voiculescu egészségügyi miniszter, aki partizánkodó nyilatkozatokat engedett meg magának. Ludovic Orban szóvá is tette a koalícióban, hogy Voiculescu és Cristian Ghinea uniós alapokért felelős miniszter a kormánytól eltérő álláspontokat fogalmaznak meg. A liberális gazdasági és az USR-PLUS-os energiaügyi miniszter között is nézeteltérések vannak, hiszen ezt a szaktárcát kettéválasztották, így most egymást akadályozzák az új szerkezet kialakításában és késleltetik a kinevezéseket.
Látható, hogy sok érdekellentét merül fel a koalíciós partnerek között, és vélhetően ezek az ügyek csak a jéghegy csúcsa, hiszen a költségvetés még számos aknát rejteget, ezért húzódik a büdzsétervezet elfogadása. Ilyen konfliktusos hangulatban igen nehéz lesz koherensen és következetesen kormányozni. Amennyiben a felek elsősorban azzal vannak elfoglalva, hogy mindenki a saját malmára hajtsa a vizet, akkor ebből semmi jó nem fog kisülni az ország számára, amely régóta vár egy politikai tűzszünetet, amikor nem a hatalmi érdekek, hanem a kormányzás és a munka számít. Nehéz lesz a koalíciónak megtalálni a közös nevezőt abban, hogy honnan faragjanak le a kiadási tételekből az államháztartási hiánycél teljesítése érdekében, és egyáltalán milyen gazdaságpolitikát kövessenek ahhoz, hogy ne ártsanak az amúgy is számos sokkhatásnak kitett gazdaságnak, hanem segítsenek, hogy a koronavírus-járvány okozta turbulenciákból kikászálódjon lehetőleg minimális sérülésekkel.
A kormány nem fog tudni minden társadalmi csoport kedvében járni, ezért a koalíciónak döntenie kell, hogy kinek a terhére rója rá a kiadáscsökkentéseket, mely ágazatoktól vonja el a különböző támogatásokat, amelyeket azonban alaposan fel kell mérni, hiszen egy brutális kiigazítás bármikor bedöntheti az amúgy is gyengélkedő gazdaságot, annak bizonyos ágazatait, és csak több rosszat tesz, mint amennyi hasznot hoz. Tíz évvel ezelőtt az áfaemelés volt elhamarkodott lépés, amely bumeránghatást gyakorolt a gazdaságra, ugyanis a gyors bevételnövelés rövidtávú hatása mellett lassította a recesszióból való kilábalást. Szinte biztos, hogy lesznek kiadáscsökkentő intézkedések, egyelőre nem látjuk azok mélységét, de tény, hogy az idei költségvetés meghatározó kiindulási alapja lesz a koalíció sikerének vagy bukásának.
