A Mikes-tetőn jártunk január 19-én, a rádiósház tisztásán és a kalandparknál. A park télen nem működik, de a mellette levő asztalnál és padokon elfogyaszthattuk szendvicseinket. A Sáros-bükkön csúszós, jeges volt az ösvény, ezért visszafelé a csillagvizsgáló mellett induló ösvényen ereszkedtünk le a Bükki-telep házaihoz. A Feleki-gerincen olyan köd fogadott, hogy az orrunkig is alig láttunk.
A téli időjárás kiszámíthatatlan volt, ezért február 16-án reggel egy rövidebb útra indultunk. A 38-as autóbusz Széchenyi téri megállójából a Gruia negyedben levő végállomásáig mentünk, onnan a gerincen haladó Vânătorului utcán indultunk a Törökvágás irányába. Sok új ház és villa épült errefelé az elmúlt években, szép a kilátás a gerincről, északra a Kerekdomb negyed, a Lombi-erdő, az állomás környéke látható. Az idő enyhe volt, tavaszias, az ég fátyolfelhős, közvetlenül a város felett a reggeli órákban kicsit párás volt a levegő.
Egy új tömbház parkolójából déli irányban megcsodálhattuk az alattunk elterülő várost. Nagyon szép volt a kilátás. Nyugati irányba, egy kis dombtetőn fából készült háromszög jelzi, hogy ott valamikor kilátópont volt, ez volt a Rákóczi-kilátó. Az építkezések miatt a domb oldalát körbe lefaragták és el is van kerítve, nem lehet megközelíteni. A Törökvágás felé folytattuk utunkat, a falumúzeum udvarán láthattuk a Donát-szobrot. A Szent Donát-szobor a 18. század végén a Hója domboldalának egyik kimagasló pontján állt, a Hója oldalában évszázadok óta művelt szőlők védőszentjének emlékére. Az 1970-es években a szobrot ledöntötték, a feje is letört. Most a kijavított szobor a Hója-tetőn levő Néprajzi Múzeum szabadtéri részlegének udvarán áll. A szőlők pusztulása után, a 19. században más értelmezést nyert a szobor, akkor alakult ki a Donát-monda, amely a Törökvágás keletkezését magyarázza.
A Törökvágás természetes módon képződött hágó Kolozsvár belterületén. A legendák szerint az 1660-as években keletkezett. A hagyomány szerint a várost ostromló törökök vágták, hogy eltereljék a Kis-Szamos vizét a város alól, és az így kiszáradt árkokon keresztül megkönnyítsék a bejutást a várba. Egy másik magyarázat szerint az ivóvíztől próbálták megfosztani a városlakókat.
A Törökvágás kialakulását az úgynevezett Donát-monda magyarázza meg. A legenda szerint a Hója-erdőben élt egy Donát nevű pásztor. Egyik éjszaka arra lett figyelmes, hogy a törökök nekiláttak átvágni a hegyet, hogy a Szamost a Nádas terére vezessék, és ne legyen a városnak ivóvize. Lélekszakadva befutott a városba, beszámolt az eseményről a városházán, majd kimerültségében holtan összerogyott. A városvédők hamar intézkedtek és még időben sikerült elkergetni a török sereget. Hálából szobrot készítettek Donátról, amelyet a Hója-erdő aljában állítottak fel. A legendák szerint a szobor minden éjszaka leszáll a talapzatáról, körülnéz, nincs-e valami baj. Korsóját megmeríti a Szamosban és úgy tér vissza. A mondának több változata is létezik. Egyikben a nyáját legeltető Donát a várost megsarcolni akaró, titkon a falak alá húzódó török sereget veszi észre. Megfújva kürtjét, életét áldozva riasztja az őrséget és a békésen alvó polgárokat.
A Törökvágás napjainkban Kolozsvár nyugati részének egyik fontos közlekedési útvonala, különösen a teherforgalom számára, hiszen összeköti a Donát negyedet Kisbáccsal. Déli lejtőjén alakították ki a város első ipari parkját (Tetarom I), amely elsősorban elektrotechnikai cégeknek ad otthont.
Elhagytuk a Törökvágást, a felső úton folytattuk sétánkat, egy darabig a Hója-erdő fái között, a kilátást eltakarták a bekerített telkek. Néhány helyen mégis ki lehetett nézni a gerincről és gyönyörködhettünk az alattunk elterülő város panorámájában. Elértük a legelőt, ahonnan belátszik a Nádas-patak völgye és az egyre jobban kiépülő Kisbács település. Ezután ismét erdőben haladtunk, az út kétfelé vált, balra tartva nemsokára a Kányafő (506 m) nevű domb tetejére értünk, ahonnan elénk tárult Kolozsvár, a Kis-Szamos völgye, délen a Feleki-gerinc, a Bükk-erdő, nyugat felé a Gyalui-havasok, mögöttük a távolban a Vlegyásza. A Kányafő-tetőt elhagyva az út az erdő mellett enyhén lejt. Csapatunk a Kányafő út felső vége felé vette az irányt és ezen ereszkedtünk le a Donát negyedbe. A Kányafőn a 20. század elején EKE-menedékház állt, amely 1908-ban leégett. A kilátás a tetőről mindenkit lenyűgözött. Nagy Péter (Grandpierre Emil) az Ó, kedves Kolozsvár! című könyvében csodálatosan írja le a látványt: „Gyalu előtt, a havas előtt s még tovább a Sátor-hegy előtt sötét, nehéz felhő lebeg. Eltakarja a havast csaknem egészen. A völgy közepén azonban meghasad s a szabadon maradt részt, éppen az előtér sötétségénél fogva át- meg átvilágítják a ragyogó napsugarak, s nyomukon a háttér kitágul s egész messze szikrázik; ott csillog az öreg Vigyázó-havas ormán a még megszakítatlan hópalást. (…) Tele tüdővel, mohón habzsolod ezt a felséges tavaszi levegőt s ha megülte lelkedet bizalmatlanság, aggodalom, fojtó bánat, megszabadulsz mindezektől és egészen megújulva, bizalommal, reménységgel, örömmel megtelve méssz haza a Kányafői tetőről ezen a tavaszi estén.” Bár még csak déli 2 óra volt, és február közepe, mégis napos, tavaszias időnek örülhettünk, kellemes napsütésben ültünk a tetőn. A Kányafő alatti meredek oldalt, ahol egykor szőlőt termeltek, Kányamálnak hívták. A Kányafőt elhagyva az út enyhén lejt, majd levezet a Donát út végére, ahol már egész lakónegyed épült az elmúlt években.
A tömbházak és a szászfenesi bekötőút miatt a Donát út felső részének megnőtt a forgalma. A keskeny út szélén a gyalogosnak már hely sem marad, járda pedig egyáltalán nincs, ezért a kényelmesebb és biztonságosabb megoldást választva a Kányafő út felső vége felé vettük az irányt, és ezen ereszkedtünk le a Donát negyedbe. A kiránduláson résztvevők száma 15 volt, a megtett út hossza pedig 10 km.
