„1847 és 1852 között Giuseppe Verdi hosszú időt töltött Párizsban, ahol nagy valószínűséggel látta Alexandre Dumas frissen bemutatott darabját, A kaméliás hölgyet (La dame aux camélias). A darabból írt operával, a Traviatával Verdi kilépett A trubadúrhoz hasonló tiszta történelmi drámák világából, és olyasmihez közelített, amit társadalmi realizmusnak is nevezhetnénk – bár a ,»társadalom« ebben az esetben a felső tízezret jelenti. Az operát a velencei La Fenice Színház rendelte, de a családi viszályról és a végzetes kór terhelte szerelemről szóló történet óhatatlanul kihívta a konzervatív cenzorok ellenséges indulatát. Hála azonban a leghíresebb velencei színház kitűnő kapcsolatainak, a hatóságok végül beérték egyetlen lényegi változtatással: a történetet a jelenből 1700-ba kellett áthelyezni”, írják a közleményben.
„Manapság a Traviata Verdi leggyakrabban előadott és legtöbbször lemezre vett operája. Varázsát – mint minden érett Verdi-műét – részben a fontos dallamok zenei minősége adja: Violetta szoprán-, Alfred tenor-, Germont baritonszólama a hírnév biztos garanciája lehet. Mivel a lehető legnagyobb érzelmi hatást hatásvadászat nélkül kívánja elérni, a Traviata az az opera, amely a legalkalmasabb arra, hogy a beavatatlanokat Verdi-rajongókká tegye”, derül ki továbbá az intézmény beharangozójából.
(Borítókép forrása: Kolozsvári Magyar Opera)
