Gáz, víz, villany… nem a sorrend a lényeges, hanem maga a “termék”, amely szolgáltatás formájában eljut a fogyasztók millióihoz, és amely a modern, civilizált élet nélkülözhetetlen feltétele, és amely nélkül megszokott életvitelünk, valamint a társadalom működése már elképzelhetetlen. Elmaradottnak számítanak – és joggal – azok a települések (vagy mindenképpen fejlesztésre szorulnak), ahol még nem sikerült mindezeket biztosítani a helyi infrastruktúrában, hiszen egyértelmű, hogy bármely vidék, régió fejlődésében nélkülözhetetlen a gáz, víz, villanyáram – ezeknek a szolgáltatásoknak a biztosítása ugyanakkor a lakosság életmódjának, életkörülményeinek is a fokmérője. Meghatározó szerepe van tehát a gazdasági-társadalmi fejlődésben.
Amikor csak egy szolgáltató volt
Sokunknak természetes az, hogy a csapból folyik az ivóvíz, felkapcsoljuk a villanyt, és főzünk meg fűtünk a földgázzal. Mondhatni készen kapjuk mindezt egy lakással, és akkor biztosított a kényelem. Persze, mindezek használata tulajdonképpen fogyasztás: egy terméket kapunk fizetségért cserébe. A termék fogyasztása, fel- és elhasználása pedig szerződéshez kötött. Szerződést kötünk a gáz, víz, villanyáram fogyasztásáért egy szolgáltatóval: a szerződésben pedig megszabott feltételek vannak elsősorban a termék árára és kifizetésére vonatkozólag. Sokáig nem tulajdonítottunk túlságosan nagy figyelmet és fontosságot ezeknek a szerződéseknek, hiszen mondhatni “örököltük” mind a szerződéstípust, mind a szolgáltatót még a rendszerváltás előtti időkből, amikor nem volt választási lehetőség. Egyetlen állami szolgáltató volt, az kötött (vitathatatlan és módosíthatatlan) szerződést a fogyasztókkal, különbségek pedig nem léteztek, minden megszabottan működött. Majd ugyanez folytatódott évtizedekig, és annak ellenére, hogy rendre és folyamatosan elkezdték privatizálni ezeket a szolgáltatásokat, a fogyasztók viszonylag keveset észleltek, érzékeltek mindebből: hiszen sokáig maradt a szolgáltató megnevezése, legfeljebb a mögötte levő tulajdonos változott, cserélődött. Rendre pedig egyre több szolgáltató jelent meg az energia piacán, és főleg akkor irányult rájuk nagy figyelem, amikor elérkezett az idő a sokat hangoztatott árliberalizálásra.
Még nem tanultuk meg a tárgyalást és szerződéskötést
A gázszolgáltatásnál már tavaly, a villamosenergiánál pedig idéntől liberalizálták a piacot, ami azt jelentette, hogy az Országos Energiaár-szabályozó Hatóság (ANRE) többet nem szabhatja meg az árakat, tehát nem állapíthat meg maximális szintet, hanem a piaci verseny, a kereslet és a kínálat alakítja majd az árakat. Tavaly év végén már vitát váltott ki, hogy a villanyáram szolgáltatók nem tájékoztatták a lakosságot arról, hogy a piac liberalizálása egyúttal azt is jelenti, hogy a fogyasztóknak szolgáltatót kell választaniuk és azzal egyezkedniük kell, majd új szerződést kell kötniük. Ez a folyamat végül alaposan elhúzódott az év első felében, és minden bizonnyal sokan vannak, akik nem tulajdonítottak különösebb figyelmet valamint fontosságot a szolgáltatóval történő megállapodásra és szerződéskötésre. Hiszen a lakosság számára ezen a téren a piaci, kereskedelmi hozzáállás még túlságosan idegen magatartásforma. Emellett a szerződések szövege, és főleg az árajánlat sem volt közérthetően megfogalmazva, hogy minden fogyasztónak egyértelmű legyen a választás. Továbbá annak ellenére, hogy számos szolgáltató közül lehetett választani, a fogyasztók mégsem érezhetik magukat egyenlő szerződő félnek, hiszen messze nem közös megállapodást “írnak alá”, hanem csupán tudomásul veszik, amit adott szolgáltató felajánl. Ezeknek a megkötött vagy meg sem kötött, hanem a korábbi feltételek szerint folytatott szerződéseknek az utóbbi időben lett nagy visszhangja, amikor a szolgáltatók elkezdték kézbesíteni a számlákat, amelyek nem várt és jelentős drágulást tartalmaztak. A kialakult helyzetet egyre többen és többféleképpen magyarázzák valamint értelmezik.
Nem (csak) az árliberalizáció a hibás
Még januárban jelezték a villanyáram esetében, hogy a szabályozott energiapiacról a versenypiacra átkerült körülbelül hatmillió lakossági fogyasztó (az ipari illetve jogi személy fogyasztók esetében már korábban megtörtént az átállás) mindenképpen áremelésre számíthat idén, akkor 13-26 százalék körül számoltak. Hasonlóan számoltak a földgáz esetében is, miközben kiderült, több szolgáltató a tervezettnél kétszer, vagy annál is nagyobb árban fog számlázni. És történik ez annak ellenére, hogy korábban már egy adott árban megállapodott szolgáltatási szerződések vannak érvényben a felek között. Az Intelligens Energia Egyesület (Asociația Energia Inteligentă, AEI) elnöke szerint egyes szolgáltatók a jelenlegi áraknál már 40-100 százalékkal nagyobb árban ajánlanak új szerződéseket, és úgy látják, körülbelül három millió fogyasztó fog 20 százalékkal többet fizetni a fogyasztásáért, és egymillió fogyasztó esetében akár 75-105 százalékos áremelkedésre is lehet számítani. Például egy idei, februári 600 lejes fűtésszámla jövő februárban 1200 lej lehet – véli az AEI elnöke, Dumitru Chisăliță.
Lejárt az olcsó fogyasztás időszaka
“Lejárt az olcsó közszolgáltatások korszaka, szokjon mindenki hozzá, és figyeljen oda jobban, milyen szerződést ír alá, valamint mennyi energiát használ el és hogyan” – hangzott el a figyelmeztetés nemrég egy szolgáltató részéről, a drágulások miatti elégedetlenség kapcsán. Megjegyezték azt is, hogy a drágulásokat nem feltétlenül a piac liberalizálásának a számlájára kell írni, hiszen az áremelkedés világszintű jelenség. Már augusztusban arról cikkeztek a szaklapok, hogy valóságos árrobbanásról lehet beszélni, amelynek magyarázatát elsősorban a keresletben és kínálatban látták, továbbá abban is, hogy nyáron végeznek a vezetékeken karbantartási munkálatokat és elkezdik feltölteni a tárolókat, de a szélsőséges időjárás is befolyásolta a fogyasztást. Az idei nyári időszakban téli árakat alkalmaztak a gázpiacon, és a fűtési szezon még csak ezután jön – állapították meg. Az Európai Unió földgázfogyasztása tavaly 3 százalékkal csökkent a járvány hatására, idén a koronavírus járvány enyhülésével már az első negyedévben 7,6 százalékkal nőtt. Emiatt a kereslet-növekedést nem tudták kielégíteni, mivel a tavalyi csökkenés után a kereskedőknek idén nem sikerült – és nem is merték - a tárolókat feltölteni, és ez a helyzet szintén áremelkedést eredményezett. Az európai piacon nyár elején a földgáz ára megawattóránként 35 euró körül volt, jelenleg pedig már közel 50 euró körül van, a nagykereskedelmi piacon pedig közel 80 százalékos volt az áremelkedés – lehetett olvasni a gazdasági elemzésekben.
Răzvan Nicolescu volt energiaügyi miniszter szerint a hazai állami vállalatok a drágításokból próbálnak profitálni. Egy gazdasági szaklapnak úgy nyilatkozott, hogy a nagy energiavállalatok tulajdonképpen a jövő pártaktivistáit felkészítő iskolák, mivel egyebet sem tesznek, csak kihasználják az áremelkedéseket, hogy ebből nyereséget könyveljenek el. Az állam öt gázszolgáltató vállalatnál többségi, míg négynél kisebbségi részvényes. Virgil Popescu jelenlegi energiaügyi szakember pedig úgy nyilatkozott a héten, hogy egyes szállítók esetében árspekuláció gyanúja is fennáll, ezért az Országos Energiár-szabályozó Hatósággal valamint a fogyasztóvédelemmel közösen ellenőrzéseket végeznek majd a gázszolgáltatóknál. Az ellenőrzést az is indokolja, hogy sok esetben a még érvényes szerződések ellenére szándékoznak egyes szolgáltatók árakat módosítani. A miniszter kemény bírságokat is kilátásba helyezett.
Áramszámla-támogatást ígérnek
Virgil Popescu azt is bejelentette, hogy a kormány idén télen, novembertől március végéig áramszámla-támogatást szándékszik nyújtani nemcsak a sérülékeny, hanem az átlagos jövedelmű és fogyasztású háztartásoknak is, és továbbra is fenntartják a fűtéstámogatást is. A minisztérium adatai szerint Romániában 4,5 millió háztartás – ami több mint 10 millió fogyasztó - évente kevesebb, mint 1000 kWh villamosenergiát fogyaszt. Már vizsgálják ennek az intézkedésnek a költségvetésre gyakorolt hatását, azt azonban már megállapították, hogy a támogatást a liberalizálással kivetett pótlólagos adókból fogják finanszírozni, mivel az ezekből származó bevétel idén kétszerese a tavalyinak – magyarázta Virgil Popescu miniszter. Ami arra is magyarázatot ad, miért felel meg az államnak a liberalizálás, hiszen a megemelkedett árak után a vállalatok által fizetett adók is nagyobbak. Egyébként Florin Cîțu miniszterelnök is megerősítette kedden azon a megbeszélésen, amelyet több illetékes intézményvezetővel folytatott, hogy nem lesz ismét államilag szabályozott energiaár, a kormány kitart az árliberalizáció mellett, az országnak pedig arra kell törekednie, hogy energetikai szempontból függetlenné váljon, amihez beruházásokra van szükség a hazai termelési kapacitások növelése érdekében.
Ami egyelőre tény, hogy a lakossági fogyasztók és az energiaszolgáltatók között szerződések vannak érvényben, amelyeket ugye teljesíteni kell: tehát a fogyasztónak fizetnie kell, vagy pereskednie, ha valamivel – például a hatalmas árdrágítással - elégedetlen, amire valószínűleg kevesen lesznek képesek vagy hajlandóak. Az Intelligens Energia Egyesület elnöke úgy véli, az energiaár drágulása a hazai lakosság életszínvonalát legalább tíz évvel visszaveti: mert hiába fogadnak el a sérülékeny fogyasztókat védő törvényt, ha például gazdasági vállalatok mennek majd csődbe, munkanélkülivé válnak többen, illetve a magas energiaárak általánosságban a termékek drágulását is eredményezik.
A fogyasztó, úgy tűnik, amellett, hogy kiszolgált, nagymértékben kiszolgáltatott.
