Gondolnánk, a főzelék magyar találmány, és valóban, a külföldi vendégek nagyot néznek, amikor meglátják a sűrűre főzött zöldséges ételt a tányérban, amit megnevezni is alig tudnak, mert más nyelven ilyen jó szó nincs erre az ételre, mint a magyar „főzelék”, bár más nemzetek – németek, lengyelek – is készítenek ehhez hasonló zöldséges ételt, csakhogy az ő megnevezéseik körülíróak vagy az alapanyagra vonatkoznak. Az angolok és az amerikaiak számára azonban fizikai valóságában és lexikálisan is teljesen ismeretlen étel a mi főzelékünk.
A nagy valószínűséggel kásákból (babkásából, más néven tört paszulyból) kialakult ételt elődeink már a 16. században ették, kenyérrel és habarással sűríthették. A 18. század második felében osztrák hatásra a magyar konyhában is megjelent rántás után a főzelék még inkább elterjedtebbé vált. Hétköznapokon hígabbra főzték, vasárnap vagy ünnepnapokon sűrűbbre, és húsfeltéttel vagy szalonnával tálalták. A böjti napokon hús és szalonna helyett leginkább pirított hagymával szervírozták.
A második világháború után ez a nagy mennyiségben is jól készíthető, és kiválóan variálható étel lett a menzák slágerétele, ahol sokat veszített a népszerűségéből, ami nem csoda, hiszen gyakran több lisztet tartalmazott, mint zöldséget. Valószínűleg innen ered nagyon sok gyermek zsigeri elutasítása, ha főzelékkel találkozik.
A modern éttermek étlapján világszerte egyre gyakrabban találkozunk zöldségpürékkel vagy főzelékszerű fogásokkal, ugyanis igazán nem kötelező csak a megszokott, jól ismert fűszerezésű főzelékeket készíteni. Bevallom, nekem is volt gondom gyermekkoromban a tökfőzelékkel mindaddig, míg fel nem nőttem, s el nem készítettem a saját verziómat, amit azóta is imádok. De az másik történet és recept, most a krumplifőzelék a soros, mert ez is másképp készül, mint a megszokott, még babérlevél sem kell hozzá.
Hozzávalók:
1,5 kg krumpli
1 nagy hagyma
1 piros kápia paprika
3 nagy sárgarépa
4 zellerszár
200 g zöldbab (fagyasztott)
½-1 ek. curry fűszerkeverék
200 ml tejszín
2 marhaleveskocka / zöldségleveskocka
csipet cukor
só
Elkészítés:
A hagymát karikákra, a paprikát és a zellerszárat apróra, a murkot tetszőleges karikákra vagy fél karikákra, a megtisztított krumplit pedig apróbb kockákra vágom. A zöldségeket, a krumplit leszámítva, 3-4 ek. olajban négy-öt percig dinsztelem. Hozzáadom a curry fűszerkeveréket, és jól összeforgatom, hogy a fűszerek aromái kioldódjanak. Ez a fűszermennyiség még akkor sem fogja a főzeléket csípőssé tenni, ha maga a fűszerkeverék kicsit erős lenne, ellenben nagyon jó ízt ad neki, akárcsak a leveskockák, amelyek helyett szárított zöldségekből készített ételízesítőt is lehet használni.
Felöntöm egy deci vízzel, beleteszem a krumplit, a zöldpaszulyt, a leveskockát és a csipet cukrot. Alacsony lángon, fedő alatt a zöldségeket 20-30 perc alatt puhára főzöm. Amennyiben a zöldségek túl sok levet engedtek és nagyon hígnak találom a rotyogó ételt, a fedőt levéve, de most már kavargatva, nehogy odaégjen, elpárologtatok a levéből. Ezután hozzáöntöm a tejszínt, és azzal besűrítve, krémesre főzöm.
Elegáns, ízletes, laktató, királyi krumplifőzelék ez! Sajtos csirkemellet készítettem mellé, de feltét nélkül ettem, mert annyira finom lett, hogy nem éreztem hiányát semminek. Még a gyermekek is boldogan megették. Ennél jobb és őszintébb bizonyítékra nincs is szükség!